I. Rekkared nyugati gót király
| I. Rekkared | |
 | |
| Rekkared pénzérméje | |
| Nyugati gót király | |
| Uralkodási ideje | |
| 586 – 601 | |
| Elődje | Leovigild |
| Utódja | II. Liuva |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 559 Sevilla |
| Elhunyt | 601. május 31. (42 évesen) Toledo[1][2] |
| Édesapja | Leovigild |
| Édesanyja | Theodosia[1] |
| Testvére(i) | Szent Hermenegild |
| Házastársa | Baddo |
| Gyermekei | II. Liuva nyugati gót király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Rekkared témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Rekkared (559 – 601. május 31.[1]) a nyugati gótok hispániai államának királya 586-tól haláláig. Édesapját, Leovigildet követte a trónon. Uralkodása alatt a nyugati gótok az arianizmusról áttértek a római kereszténységre[2] (587), a katolicizmus győzelmét a 3. toledói zsinat nyilvánította ki[2] (589[2]). Rekkared kolostorok alapítója és gazdagítója lett. Ezzel szemben rossz viszonyban volt a frankokkal,[2] és folytonos küzdelemben állt a baszkokkal is.[2]
Útja a trónig
[szerkesztés]Amikor apja, Leovigild, testvére Liuva halála miatt egyeduralkodó lett, akkor Rekkaredet és bátyját, a trónörökösnek szánt Hermenegildet társuralkodókká tette. Hermenegild azonban 579-ben fellázadt apja ellen, 585-ben megölték.[3] 585-ben a frankok rátörtek a Nyugati Gót Királyság északnyugati tartományára, Gallia Narbonensisre, hogy birodalmukhoz csatolják.[3] Leovigild Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcokban sikerült a frankokat visszavernie és bevennie a Rhône partján álló erősséget, Ugernót, a mai Beaucaire-t.[3] Ezután Rekkared diadalmasan tért vissza apjához.[3]
Uralkodása
[szerkesztés]
586-ban meghalt Leovigild és Rekkared vette át az uralkodást.[3] 587-ben áttért a katolikus hitre, és rávette erre az ariánus papokat, a nyugati gótokat és az apja által néhány évvel azelőtt meghódított galiciai szvébeket is.[3] Visszaadta a katolikus egyháztól elődei által elkobzott javakat, és uralkodása alatt kolostorokat alapított.[3] Közben seregei legyőzték Desiderius frank vezért, aki maga is a csatamezőn lelte halálát.[3] A következő két évben az ariánus klérus tagjai megpróbálták visszaszerezni a hatalmat. Az összeesküvésbe az özvegy királyné - Rekkared mostohája -, Goisuntha is belekeveredett, de kudarcot vallottak.[3] 589-ben Guntram, Burgundia frank királya újabb sereget küldött Gallia Narbonensisbe Boso vezetésével, akik Carcasum (ma Carcassonne) mellett ütöttek tábort.[3] Rekkared Claudius luzitán vezért küldte ellenük, aki meglepte a tábort és megfutamította a frankokat.[3] 590-ben Rekkared rendeletére a fővárosban, Toledóban összeült Hispania, Gallia és Gallaecia püspökeinek – szám szerint 72 – a zsinata, ahol Sevillai Szent Leander buzdítására végképp leszámoltak az arianizmussal.[3] Uralkodása további részében Rekkared az egyház gyarapításával volt elfoglalva, templomokat és kolostorokat alapított. Erről az időszakról forrásaink igen szűkösek. 601-ben kiskorú fia, II. Liuva követte a trónon.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Rekkared I. König der Westgoten (571/86-601) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ a b c d e f Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9257-00-1, 15. kötet, 387. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas Archiválva 2008. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben 23. évf. 2008. 1. szám) A krónika
| Előző uralkodó: Leovigild |
Következő uralkodó: II. Liuva |
_01.jpg){kind=small}
