Ugrás a tartalomhoz

Hatvanasok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A „hatvanasok”" (ukránul шістдесятники, oroszul шестидесятники) megnevezés az orosz és ukrán értelmiségnek azt a nemzedékét jelöli, akik az 1950-es évek végén jelentkeztek a Szovjetunióan, a hruscsovi "olvadás", vagyis a desztalinizáció és részleges liberalizáció időszakában,[1][2] és nagy hatást gyakoroltak a korszak politikai és kulturális életére.[3] Az elnevezés alapja az, hogy ez a nemzedék az 1960-as években érte el alkotói csúcspontját.

Legtöbbjük 1925 és 1945 között született, és világnézetükre hatott a sztálini elnyomás és tisztogatások, valamint a második világháború. Nézeteiket liberalizmus és antitotalitarianizmus, illetve a romantika jellemezte. Bár többségük hitt a kommunista eszmékben, az „emberarcú szocializmusban,”[4] csalódtak Sztálin rendszerében. A szovjet rendszerrel szembeni belső erkölcsi ellenzéket képviselték, illetve a művészi alkotás szabadságát. Ukrajnában ezen túlmenően kiálltak az ukrán nyelv és kultúra újjáélesztése mellett, és fontosnak tartották annak védelmét az oroszosítással szemben.[5] A „hatvanasok” között politikai foglyok és disszidensek is voltak.[6]

Az elnevezés eredete

[szerkesztés]

Eredetileg „hatvanas” (шестидесятник) névvel jelölték az Orosz Birodalomban az 1860-as években működő, nem nemesi származású művészeket (például N.G. Pomjalovszkij, V. A. Szlepcov, N. V. Uszpenszkij, M. L. Mihajlov), akik az önkényuralom ellen léptek fel.[7] Az 1960-as években jelentkezett nemzedékre első ízben Sztanyiszlav Raszagyin kritikus alkalmazta ezt a kifejezést a Junyoszty folyóirat 1960. decemberi számában megjelent cikkében.[8][9]

Egyes szerzők a „hatvanasok” megnevezést csak az ukránok megfelelő nemzedékére vonatkoztatják, míg a velük párhuzamosan működő orosz generációt új hullámnak nevezik.[10][11] más forrásokban azonban orosz szerzőket szintén a hatvanasokhoz tartozóként emlegetnek.[12][13]

A nemzedék neves képviselői

[szerkesztés]
Ukránok Oroszok

Az Ukrán SZSZK-ban

[szerkesztés]

A "hatvanasok" nemzedéke szembe helyezkedett a hivatalos dogmákkal, és a művészi kifejezés szabadságát, a kulturális pluralizmust hirdette. A társadalmi osztályokhoz kapcsolódó értékeknél fontosabbnak tartották az egyetemes emberi értékeket. Nagy hatással volt rájuk a „kivégzett újjászületés[20] illetve a 19. és 20. századi ukrán kultúra. Műveikkel és közéleti tevékenységükkel próbálták feléleszteni a nemzeti öntudatot.[21] Amellett, hogy az ukrán nyelv és kultúra megőrzéséért küzdöttek, hozzájárultak a köztársaság társadalmi-politikai életének demokratizálásához.

Kijevben 1959–ben Lesz Tanyuk(wd) szervezésében és vezetésével jött létre a Szputnyik klub, amely számos „hatvanast” vonzott maga köré. 1962-ben Lvivben hasonló szellemű klub nyílt Hóvirág néven, M. Kosziv vezetésével.[15] Mindkét klub a másképp gondolkodó nemzeti értelmiség központjává vált, ahol irodalmi találkozásokat, emlékesteket, színházi előadásokat rendeztek.

1962. december 17-én az állami vezetés egy külön erre a célra összehívott gyűlésen élesen kritizálta a „hatvanasokat.” A korlátokat feszegető kulturális tevékenységük nyugtalanságot keltett a szovjet hatóságok körében. A „hatvanasok” nem maradtak a hivatakos ideológia keretein belül, ezért 1962 végétől kezdve komoly nyomást gyakoroltak a nem rendszerkonform értelmiségre. A folyóiratok nem közölték formalizmussal és burzsoá nacionalizmussal vádolt „hatvanasok” műveit[22] Ennek következményeképpen gondolataik szamizdatokban terjedtek.[23] Hruscsov lemondása után a „hatvanasokra” gyakorolt nyomás erősödött. A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának A cenzúráról szóló határozata (1965) és különösen a prágai tavasz (1968) után a kulturális enyhülés időszaka véget ért, és az országot uraló párt a liberális, demokratikus értelmiségben látta a hatalmi monopóliumát fenyegető legfőbb veszélyt.[24]

1965 és 1972 között a mozgalmat letartóztatásokkal fojtották el. Ennek hatására egyesek (Ivan Dracs(wd), Volodimir Drozd(wd), Jevhen Hucalo stb.) különösebb ellenállás nélkül elfogadták a hivatalos álláspontot , mások (Lina Kosztenko, Vaszil Holoborogyko(wd)) felhagytak a publikációval. A sok éves börtönbüntetésre ítélteket szabadulásuk után eltiltották az irodalmi szerepléstől (Ivan Szvitlicsnij(wd), Jevhen Szversztyuk(wd), Irina Kalinec(wd), Ihor Kalinec(wd)), de volt olyan is, aki a börtönben vagy lágerben halt meg (például Vaszil Sztusz).[25]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ernst Lüdemann: Die sowjetische Repression und die „Sechziger“. In Ukraine. 3., neubearbeitete Auflage. (hely nélkül): C.H. Beck. 2006. 159–162. o. ISBN 978-3406540684  
  2. Gyóni Gábor: Krausz Tamás: A Szovjetunió története. Világtörtént, (2009) 78. o.
  3. Eberhard Schneider: Das politische System der Ukraine. Wiesbaden: VS Verlag für Sozialwissenschaften. 2005. ISBN 978-3-322-80429-7  
  4. A. SZ. Sztikalin: Lukács György mint irodalomtudós, filozófus és politikus megítélése Moszkvában 1940-tõl az 1970-es évekig. In Lukács György és a szocialista alternatíva. Összeáll. és szerk. Krausz Tamás. Budapest: L'Harmattan–Eszmélet Alapítvány. 2010. 293. o. = Eszmélet kiskönyvtár, ISBN 978 963 236 308 0  
  5. Christian Seidl: Das russische imperiale Kulturparadigma und das Kulturverständnis in der Ukraine. Ein Beitrag zur Entwicklung der ukrainischen Nationalbewegung. Forum für osteuropäische Ideen und Zeitgeschichte, VII. évf. 1. sz. (2003)
  6. Detlev Preuße: Umbruch von unten: Die Selbstbefreiung Mittel- und Osteuropas und das Ende der Sowjetunion. Wiesbaden: Springer. 2014. 47. o. ISBN 978-3658049713  
  7. a b Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa. Filmvilág, (2004. február)
  8. Elbert János: Még egyszer a szovjet „új hullámról”. Helikon, XI. évf. 1. sz. (1965)
  9. Дмитрий Быков: Феномен шестидесятничества. ru-bykov.livejournal.com (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  10. a b c d Balla Gyula: Ballada a kibernetikus székesegyházról: Ivan Dracs verseiről. Tiszatáj, (1977)
  11. a b c d e Balla Gyula: Ukrán kisregények. tiszataj.bibl.u-szeged.hu (1978)
  12. Hekli József: Vázlatok Jevtusenko pályakezdő költői portréjához. Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, XII. évf. (1974)
  13. Stier Gábor: Bella Ahmadulina tovatűnő emléke. Magyar Nemzet, (2011. január 2.)
  14. a b Hulpa Diána: Hungarizmusok Dmitro Keselja kárpátaljai ukrán író műveiben. Hungarológiai Közlemények, XVIII. évf. 3. sz. (2017)
  15. a b c Maha László: Ukrajna története: Tankönyvszerű szöveggyűjtemény Ukrajna magyar tannyelvű iskoláinak 11. osztálya számára. 2015.  
  16. Imréné Koljadzsin Natália: Lina Kosztenko 90. születésnapja. blog.oik.hu. Országos Idegennyelvű Könyvtár (2023. március 14.) (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  17. Benedek András: Szovjetunió – Új versek. Tiszatáj, XXVIII. évf. (1974. június)
  18. a b c d Babus Antal, Seres Attila: Erdélyi írók a Szovjetunióban, szovjet írók Erdélyben (Dokumentumok az erdélyi magyar és a román irodalom szovjetunióbeli recepciójához). Magyar napló, XX. évf. 7. sz. (2008. július)
  19. a b c d E. Fehér Pál: Hruscsov és költői. 168 óra, 41. sz. (2007. október 17.)
  20. Volodymyr Yermolenko: Die hingerichtete Renaissance und Stalins Kampf gegen die ukrainische Intelligenzija. ekmair.ukma.edu.ua (2020) (Hozzáférés: 2023. március 15.)
  21. Benjamin Tromly: An Unlikely National Revival: Soviet Higher Learning and the Ukrainian "Sixtiers," 1953-65. The Russian Review, LXVIII. évf. 4. sz. (2009) 607–622. o.
  22. Borys Lewytzkyj: Besonderheiten der sowjetukrainischen Entwicklung. Osteuropa, X. évf. (1962)
  23. Detlev Preuße: Umbruch von unten: Die Selbstbefreiung Mittel- und Osteuropas und das Ende der Sowjetunion. Wiesbaden: Springer. 2014. 56. o. ISBN 978-3658049713  
  24. Jerzy Maćków: Presuppositions of Democracy in Post-Communist System Transformation: Czech Republic, Belarus and Ukraine. Journal of Parliamentary Affairs, XXXVI. évf. 2. sz. (2022. február 1.)
  25. Detlev Preuße: Umbruch von unten: The Self-Liberation of Central and Eastern Europe and the End of the Soviet Union. Wiesbaden: Springer. 2014. 57. o. ISBN 978-3658049713  

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Die Sechziger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sixtiers című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]