Hatvanasok
A „hatvanasok”" (ukránul шістдесятники, oroszul шестидесятники) megnevezés az orosz és ukrán értelmiségnek azt a nemzedékét jelöli, akik az 1950-es évek végén jelentkeztek a Szovjetunióan, a hruscsovi "olvadás", vagyis a desztalinizáció és részleges liberalizáció időszakában,[1][2] és nagy hatást gyakoroltak a korszak politikai és kulturális életére.[3] Az elnevezés alapja az, hogy ez a nemzedék az 1960-as években érte el alkotói csúcspontját.
Legtöbbjük 1925 és 1945 között született, és világnézetükre hatott a sztálini elnyomás és tisztogatások, valamint a második világháború. Nézeteiket liberalizmus és antitotalitarianizmus, illetve a romantika jellemezte. Bár többségük hitt a kommunista eszmékben, az „emberarcú szocializmusban,”[4] csalódtak Sztálin rendszerében. A szovjet rendszerrel szembeni belső erkölcsi ellenzéket képviselték, illetve a művészi alkotás szabadságát. Ukrajnában ezen túlmenően kiálltak az ukrán nyelv és kultúra újjáélesztése mellett, és fontosnak tartották annak védelmét az oroszosítással szemben.[5] A „hatvanasok” között politikai foglyok és disszidensek is voltak.[6]
Az elnevezés eredete
[szerkesztés]Eredetileg „hatvanas” (шестидесятник) névvel jelölték az Orosz Birodalomban az 1860-as években működő, nem nemesi származású művészeket (például N.G. Pomjalovszkij, V. A. Szlepcov, N. V. Uszpenszkij, M. L. Mihajlov), akik az önkényuralom ellen léptek fel.[7] Az 1960-as években jelentkezett nemzedékre első ízben Sztanyiszlav Raszagyin kritikus alkalmazta ezt a kifejezést a Junyoszty folyóirat 1960. decemberi számában megjelent cikkében.[8][9]
Egyes szerzők a „hatvanasok” megnevezést csak az ukránok megfelelő nemzedékére vonatkoztatják, míg a velük párhuzamosan működő orosz generációt új hullámnak nevezik.[10][11] más forrásokban azonban orosz szerzőket szintén a hatvanasokhoz tartozóként emlegetnek.[12][13]
A nemzedék neves képviselői
[szerkesztés]Az Ukrán SZSZK-ban
[szerkesztés]A "hatvanasok" nemzedéke szembe helyezkedett a hivatalos dogmákkal, és a művészi kifejezés szabadságát, a kulturális pluralizmust hirdette. A társadalmi osztályokhoz kapcsolódó értékeknél fontosabbnak tartották az egyetemes emberi értékeket. Nagy hatással volt rájuk a „kivégzett újjászületés”[20] illetve a 19. és 20. századi ukrán kultúra. Műveikkel és közéleti tevékenységükkel próbálták feléleszteni a nemzeti öntudatot.[21] Amellett, hogy az ukrán nyelv és kultúra megőrzéséért küzdöttek, hozzájárultak a köztársaság társadalmi-politikai életének demokratizálásához.
Kijevben 1959–ben Lesz Tanyuk szervezésében és vezetésével jött létre a Szputnyik klub, amely számos „hatvanast” vonzott maga köré. 1962-ben Lvivben hasonló szellemű klub nyílt Hóvirág néven, M. Kosziv vezetésével.[15] Mindkét klub a másképp gondolkodó nemzeti értelmiség központjává vált, ahol irodalmi találkozásokat, emlékesteket, színházi előadásokat rendeztek.
1962. december 17-én az állami vezetés egy külön erre a célra összehívott gyűlésen élesen kritizálta a „hatvanasokat.” A korlátokat feszegető kulturális tevékenységük nyugtalanságot keltett a szovjet hatóságok körében. A „hatvanasok” nem maradtak a hivatakos ideológia keretein belül, ezért 1962 végétől kezdve komoly nyomást gyakoroltak a nem rendszerkonform értelmiségre. A folyóiratok nem közölték formalizmussal és burzsoá nacionalizmussal vádolt „hatvanasok” műveit[22] Ennek következményeképpen gondolataik szamizdatokban terjedtek.[23] Hruscsov lemondása után a „hatvanasokra” gyakorolt nyomás erősödött. A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának A cenzúráról szóló határozata (1965) és különösen a prágai tavasz (1968) után a kulturális enyhülés időszaka véget ért, és az országot uraló párt a liberális, demokratikus értelmiségben látta a hatalmi monopóliumát fenyegető legfőbb veszélyt.[24]
1965 és 1972 között a mozgalmat letartóztatásokkal fojtották el. Ennek hatására egyesek (Ivan Dracs , Volodimir Drozd , Jevhen Hucalo stb.) különösebb ellenállás nélkül elfogadták a hivatalos álláspontot , mások (Lina Kosztenko, Vaszil Holoborogyko ) felhagytak a publikációval. A sok éves börtönbüntetésre ítélteket szabadulásuk után eltiltották az irodalmi szerepléstől (Ivan Szvitlicsnij , Jevhen Szversztyuk , Irina Kalinec , Ihor Kalinec ), de volt olyan is, aki a börtönben vagy lágerben halt meg (például Vaszil Sztusz).[25]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ernst Lüdemann: Die sowjetische Repression und die „Sechziger“. In Ukraine. 3., neubearbeitete Auflage. (hely nélkül): C.H. Beck. 2006. 159–162. o. ISBN 978-3406540684
- ↑ Gyóni Gábor: Krausz Tamás: A Szovjetunió története. Világtörtént, (2009) 78. o.
- ↑ Eberhard Schneider: Das politische System der Ukraine. Wiesbaden: VS Verlag für Sozialwissenschaften. 2005. ISBN 978-3-322-80429-7
- ↑ A. SZ. Sztikalin: Lukács György mint irodalomtudós, filozófus és politikus megítélése Moszkvában 1940-tõl az 1970-es évekig. In Lukács György és a szocialista alternatíva. Összeáll. és szerk. Krausz Tamás. Budapest: L'Harmattan–Eszmélet Alapítvány. 2010. 293. o. = Eszmélet kiskönyvtár, ISBN 978 963 236 308 0
- ↑ Christian Seidl: Das russische imperiale Kulturparadigma und das Kulturverständnis in der Ukraine. Ein Beitrag zur Entwicklung der ukrainischen Nationalbewegung. Forum für osteuropäische Ideen und Zeitgeschichte, VII. évf. 1. sz. (2003)
- ↑ Detlev Preuße: Umbruch von unten: Die Selbstbefreiung Mittel- und Osteuropas und das Ende der Sowjetunion. Wiesbaden: Springer. 2014. 47. o. ISBN 978-3658049713
- ↑ a b Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa. Filmvilág, (2004. február)
- ↑ Elbert János: Még egyszer a szovjet „új hullámról”. Helikon, XI. évf. 1. sz. (1965)
- ↑ Дмитрий Быков: Феномен шестидесятничества. ru-bykov.livejournal.com (Hozzáférés: 2023. március 14.)
- ↑ a b c d Balla Gyula: Ballada a kibernetikus székesegyházról: Ivan Dracs verseiről. Tiszatáj, (1977)
- ↑ a b c d e Balla Gyula: Ukrán kisregények. tiszataj.bibl.u-szeged.hu (1978)
- ↑ Hekli József: Vázlatok Jevtusenko pályakezdő költői portréjához. Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, XII. évf. (1974)
- ↑ Stier Gábor: Bella Ahmadulina tovatűnő emléke. Magyar Nemzet, (2011. január 2.)
- ↑ a b Hulpa Diána: Hungarizmusok Dmitro Keselja kárpátaljai ukrán író műveiben. Hungarológiai Közlemények, XVIII. évf. 3. sz. (2017)
- ↑ a b c Maha László: Ukrajna története: Tankönyvszerű szöveggyűjtemény Ukrajna magyar tannyelvű iskoláinak 11. osztálya számára. 2015.
- ↑ Imréné Koljadzsin Natália: Lina Kosztenko 90. születésnapja. blog.oik.hu. Országos Idegennyelvű Könyvtár (2023. március 14.) (Hozzáférés: 2023. március 14.)
- ↑ Benedek András: Szovjetunió – Új versek. Tiszatáj, XXVIII. évf. (1974. június)
- ↑ a b c d Babus Antal, Seres Attila: Erdélyi írók a Szovjetunióban, szovjet írók Erdélyben (Dokumentumok az erdélyi magyar és a román irodalom szovjetunióbeli recepciójához). Magyar napló, XX. évf. 7. sz. (2008. július)
- ↑ a b c d E. Fehér Pál: Hruscsov és költői. 168 óra, 41. sz. (2007. október 17.)
- ↑ Volodymyr Yermolenko: Die hingerichtete Renaissance und Stalins Kampf gegen die ukrainische Intelligenzija. ekmair.ukma.edu.ua (2020) (Hozzáférés: 2023. március 15.)
- ↑ Benjamin Tromly: An Unlikely National Revival: Soviet Higher Learning and the Ukrainian "Sixtiers," 1953-65. The Russian Review, LXVIII. évf. 4. sz. (2009) 607–622. o.
- ↑ Borys Lewytzkyj: Besonderheiten der sowjetukrainischen Entwicklung. Osteuropa, X. évf. (1962)
- ↑ Detlev Preuße: Umbruch von unten: Die Selbstbefreiung Mittel- und Osteuropas und das Ende der Sowjetunion. Wiesbaden: Springer. 2014. 56. o. ISBN 978-3658049713
- ↑ Jerzy Maćków: Presuppositions of Democracy in Post-Communist System Transformation: Czech Republic, Belarus and Ukraine. Journal of Parliamentary Affairs, XXXVI. évf. 2. sz. (2022. február 1.)
- ↑ Detlev Preuße: Umbruch von unten: The Self-Liberation of Central and Eastern Europe and the End of the Soviet Union. Wiesbaden: Springer. 2014. 57. o. ISBN 978-3658049713
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Die Sechziger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sixtiers című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Serhy Yekelchyk: The early 1960s as a cultural space: a microhistory of Ukraine's generation of cultural rebels. Nationalities Papers, XLIII. évf. 1. sz. (2015. január)
- Sixtiers Museum Collection. cultural-opposition.eu (Hozzáférés: 2023. március 14.)