Ugrás a tartalomhoz

Húti hatalomátvétel Jemenben

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk az arab neveket a Magyar Helyesírás Szabályai 221. pontja által a tudományos ismeretterjesztés számára megengedett nemzetközi átírást használja. Amennyiben létezik közismert magyar név, akkor a szócikkben az szerepel.

Húti hatalomátvétel Jemenben
jemeni válság
Dátum2014. szeptember 21. – 2015. február 6.
HelyszínJemen, Szanaa
EredményA hútik átvették a jemeni kormány helyét
  • Szanaa a hútik kezére kerül.
  • Bászindava miniszterelnök lemondott
  • Ali Mohsen al-Ahmar

A húti hatalomátvétel Jemenben, más néven a szeptember 21-i forradalom,[1] az Abdul-Malik al-Houthi vezette zaidita hútik (síita szeparatista felkelők) hatalomátvétele volt, amikor Jemen akkori kormányát elűzték a hatalomból. Az események kezdetén a hútik 2014. szeptember 21-én lerohanták az ország fővárosát, Szanaát, és lemondatták a miniszterelnököt Muhammad Bászindavát.[2] Később, 2015. január 22-én, miután a hútik megtámadták az elnöki palotát és több fontos katonai támaszpontot, Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök is lemondott. Végül 2015. február 6-án a hútik feloszlatták a parlamentet, és megalapították a milicistákból álló kormányzó bizottságot.[3] Nemzetközileg senki sem ismerte el az általuk vezetett átmeneti kormányt, és széles körben tiltakoztak a belföldi ellenzék képviselői is.[4]

A zavargások 2014. augusztus 18-án kezdődtek, amikor a kormány eltörölte az üzemanyagok ártámogatását. Erre válaszul a hútik tömegdemonstrációkat kezdtek szervezni.[5] Szeptember 21-én a hútik elfoglalták Szanaát, de az ország reguláris hadereje hivatalosan nem avatkozott közbe.[6] A hútikkal a harcot sikertelenül felvevő csapatok Ali Mohszen al-Ahmar vezérezredeshez és a konzervatív szunnita al-Iszlah párthoz kötődtek.[7][8] Miután Szanaában elfoglalták a kulcsfontosságú kormányzati épületeket, a hútik az ENSZ közreműködésével szeptember 21-én aláírtak egy megállapodást, mely szerint „egységkormányt” alakítanak az országban.[9]

2015. januárban újabb fordulatot vett a felkelés, mivel a húti harcosok megszállták az elnöki palotát (Hádi elnök székhelyét), hogy így nagyobb befolyásuk legyen a kormányra, és egy alkotmánytervezet előkészítésébe fogtak.[10][11] Január 22-én Hádi és a kormány is lemondott, semmint hogy eleget tegyenek a hútik követeléseinek.[12] Három héttel később bejelentették a parlament feloszlatását és ideiglenesen a Forradalmi Bizottság vette át a kormányzást. A hatalommegosztási megállapodás értelmében a Képviselőház azonban továbbra is a helyén maradt.[13][3]

Előzmények

[szerkesztés]

2014. július 30-án a jemeni kormány az ártámogatások átalakításának részeként bejelentette, hogy növekedni fognak az üzemanyagok árai. Ettől azt várta, hogy felszabadulnak a külföldi, befagyasztott támogatások, és így a kormányzatnak nagyobb mozgástere lehet az ország költségvetésben. Erre a lépésre egyébként a Nemzetközi Valutaalap nyomására került sor, mivel a további pénzügyi támogatások folyósításának ezt szabta feltételéül.[14] A kormány a normál benzin árát az addigi 125 jemeni riálról 200 riálra, a tömegközlekedés és a teherkocsik által használt dízel árát pedig 100-ról 195 riálra emelte.[15]

A régióban Jemenben volt az egyik legmagasabb az energiahordozók ártámogatása. Az alacsony egy főre eső jövedelem és az egyre nagyobb költségvetési hiány miatt az ország nem engedhette meg magának ezt a nagymértékű energiaár-támogatást főleg úgy, hogy ennek a legnagyobb nyertesei a jómódúak voltak, és nem a szegények.[16] Az üzemanyagár-támogatás legnagyobb nyertesei Száleh befolyásos politikai szövetségesei voltak, például Ali Mohsen al-Ahmar. Ők az olcsón megvett gázolajat külföldön magas haszonnal továbbértékesítették.[17] 2013-ban a jemeni állami hírügynökség által közzétett, a pénzügyminisztériumban készített jelentés szerint az üzemanyag ártámogatására a jemeni költségvetésből 3 milliárd dollár ment el, ami az állami kiadások 20%-át tette ki.[15]

Az üzemanyag mellett további szociális támogatásokat is adtak, például alacsonyan tartották még az ivóvíz, a tömegközlekedés és az élelmiszerek árát, mivel ezzel is támogatni akarták a helyi ipar felemelkedését.[18] A pénzügyi források szűkössége miatt a jemeni kormány több mint egy évig tárgyalt a Nemzetközi Valutaalappal azért, hogy hitelből esetleg biztosíthassák az ország számára egyre sürgetőbb finanszírozást. A hitel előfeltétele volt az ártámogatások megszüntetése, de az IMF ezt fokozatosan, a közvélemény folyamatos tájékoztatása mellett ajánlotta megvalósítani. Ennek ellenére nem így vezették be.[16] Az IMF és más külföldi támogatók ezen kívül hangsúlyozták a szociális biztonság megerősítést és azt ajánlották, az ártámogatás megszüntetése által leginkább hátrányosan érintettek számára akár készpénzben nyújtsanak kompenzációt. Az Amerikai Egyesült Államok és az ország több más támogatója ezen kívül 2014 nyarán fokozta a Szociális Jóléti Alaphoz történő hozzájárulását, mert számoltak az ártámogatás eltörésével. A jemeni kormány azonban nem vette figyelembe a javaslatokat.[16]

A 2011. novemberben az Öböl Menti Együttműködési Tanács közreműködésével átmeneti kormány alakult, mely Száleh elnöknek a jogszolgáltatás alóli mentességet biztosított. A kormány tagjai egyenlő arányban kerültek ki Száleh Általános Népi Kongresszusi Pártjából és az al-Oslahból, Jemen legnagyobb iszlamista pártjából, a 2011-es forradalom előtti rezsim legnagyobb politikai szereplőjéből.[19][20][21] A politikai rendszer átalakítása és más véleményeknek hangot adó erők felszínre engedése, a korrupció visszaszorítása és a felelős kormányzati rendszer kialakítása helyett az egyéni érdekek játszották a legnagyobb szerepet a Bászindváh vezette kormány tevékenységében. Így alakították ki a Szanaában élő elit és törzsi szövetségeseik uralmát. A jemeni kormánynak semmiféle összehangolt gazdasági terve nem volt, a kulcspozícióban lévő miniszterek tevékenységének nem volt igazi ellenzéki fékje, így nem volt ami komolyabb teljesítményre ösztönözze őket azért, hogy tényleg az ország egységének megvalósításáért dolgozzanak.[16]

Az üzemanyagár-támogatás megszüntetése elleni tiltakozásnak köszönhetően a hútik akkora népszerűségre tettek szert, hogy be tudtak vonulni Szanaába, és át tudták venni a hatalmat,[22] valamint ki tudták használni a lakosság különböző érdekcsoportjai közötti ellentéteket és az al-Islah vezette kormányzat tevékenység által kiváltott ellenszenvet.[16]

Események

[szerkesztés]

2014: Szanaa eleste

[szerkesztés]
Bővebben: Szanaai csata

A hútik elfoglalják a várost

[szerkesztés]

Szeptember 18-án a húti katonák Szanaában összecsaptak az al-Islah fegyvereseivel,[23] szeptember 21-re pedig a város belsejébe hatoltak, és elfoglalták a kormány központi épületeit is. Ezután lemondott Bászindváh miniszterelnök, aki a hadsereg és a kormány egyes részeit azzal vádolta, hogy támogatták a forradalmat, és ugyanakkor Hádit is elítélte.[24] A hútik és több más jemeni párt aláírta a Béke és Partnerség Megállapodást, mely alapján új egységkormányt tudtak alakítani.[25]

A hatalomátvétel során szeptember 22-ig legalább 340 embert öltek meg Szanaában.[26] A harcok azonban még a hatalommegosztási szerződés aláírása után is folytatódtak.[27]

Nyomás alatt a kormány

[szerkesztés]

Október 7-én Ahmad Awad bin Mubarakot, Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi elnök kabinetfőnökét jelölték Bászindava utódjának, de a hútik nyomására nem fogadta el a felkérést.[28] A harcokban további 223 ember vesztette életét.[29]

Október 9-én egy nagyobb csoportosulásban öngyilkos merénylő robbantott bombát Szanaában a központi Tahrir téren. A robbanásban 47 ember meghalt, 75 pedig megsebesült. Legtöbbjük a hútik támogatói közül került ki. Kormányzati vélemények szerint az al-Káida arab-félszigeti szárnya állhatott a robbantás mögött, mely szervezet sem a jemeni kormánnyal, sem a hútikkal nem ápol jó viszonyt.[30]

Október 13-án a hútik beleegyezésével Hádi Háled Báháht nevezte ki a Muhammad Bászindava előző havi lemondása miatt megüresedett miniszterelnöki posztra.[31]

November 7-én az ENSZ BT szankciókat léptetett életbe Száleh és két húti parancsnok, Abdullah Yahya al Hakim és Abd al-Khaliq al-Huthi ellen, azzal az indokkal, hogy akadályozzák a jemeni politikai folyamatok működését.[32] Az Általános Népi Kongresszus, Száleh politikai pártja erre válaszul Hádi elnököt megfosztotta minden, a pártban viselt tisztségétől, és azzal vádolták, hogy a szankciók megszegésére buzdított.[33]

A Béke és Partnerség Egyezmény által létrehozott kormány november 9-én tette le az esküt. A hútik és az Általános Népi Kongresszus azonban nem vett részt az új vezetésben.[33]

A hútik decemberben is bekeményítettek, mikor megakadályozták, hogy a hadsereg Hádi által frissen kinevezett vezetője, Hussein Khairan tábornok bejuthasson az irodájába. Őt korrupcióval vádolták meg.[34] A jelentések szerint ezen felül Szanaában elrabolták Shadi Khasrouf aktivistát és ezután több helyen is tiltakozó demonstrációk voltak azért, hogy engedjék őt szabadon.[35] Báháh figyelmeztetett, hogy amennyiben a hútik befolyásolni akarják az állami intézményeket, akkor ő és kormánya le fog mondani, beleértve olyan lépéseket, hogy lemondatták az állami olajtársaság vezetőit, Hudajda város kikötőjének igazgatója nem foglalhatta el az állását, és négy kormányzóság vezetőjét is menesztették.[36]

2015: Hádi lemondása

[szerkesztés]
A 2015. január 22-én lemondott Abdel Rabbo Manszúr Hádi

A kormányt elmozdítják a hatalomból

[szerkesztés]

2015. január 18-án a hútik elrabolták Ahmad Awad Bin Mubarakot, az elnök kabinetfőnökét, mert nézeteltérések voltak az ország új alkotmányának tervezetét illetően.[37] A csoport elutasította az aznap nyilvánosságra hozott alkotmánytervezetet, ami azt javasolta, hogy Jement osszák fel hat szövetségi régióra, állítsanak fel korlátot az elnöki tiszt betöltésével kapcsolatban, alakítsanak kétkamarás országgyűlést, és tiltsák be a vallási vagy etnikai alapon szerveződő pártokat.[38] A hútik ehelyett két szövetségi régiót akartak létrehozni, egyet északon, egyet pedig délen.[39]

Január 19-én a húti katonák körbevették az elnök szanaai palotáját. Már korábban heves tűzpárbaj bontakozott ki a felkelők és az Elnöki Gárda között, melyben a fegyverszünet megkötéséig legalább nyolcan meghaltak. Hussain Albukhaiti húti aktivista azt mondta, kiprovokálták a csoporttól hogy hétfőn támadjon, mert korábban két állásukat is megtámadták.[40] A hútik megtámadták a Jemen TV és a Saba Hírügynökség központi épületeit is. Azzal vádolták Hádit, hogy megszegte az alkotmánytervezettel kapcsolatban tett ígéreteit, és hogy támogatja az al-Káidát. A kormányoldal a hútik tetteit úgy értékelte, hogy azok "egy puccs irányába tett lépések".[39]

Június 20-án a hútikhoz hű erők megtámadták az elnök rezidenciáját, és behatoltak az elnöki palotába. A támadás során Abdel Rabbo Manszúr Hádi elnök bent tartózkodott. Nadia al-Sakkaf információs miniszter szerint az elnök nem sérült meg annak ellenére, hogy fél órán át erős tűz alatt tartották őket. A gárdisták viszonozták a tűzet, majd körbevették a palotát és Hádit könnyen ki tudták menekíteni. Az összetűzésben két gárdista meghalt. A felkelők gyalog és légvédelmi rakétákkal felfegyverzett teherautókkal lepték el Szanaa utcáit, városszerte és az elnöki rezidencia környékén is ellenőrző pontokat állítottak fel, és más kulcsfontosságú épületek, így a hírszerzés központjának a környékén is megerősítették a jelenlétüket. Az ENSZ BT a kialakult helyzet miatt rendkívüli ülést hívott össze. Pan Gimun, az ENSZ főtitkára aggodalmainak adott hangot a romló jemeni helyzet miatt és minden felet a békekötés előmozdítására szólított fel.[41][42] Abdul-Malik al-Houthi, a húti mozgalom vezetője hosszú beszédet tartott a jemeni televízióban, melyben felszólította Hádit, hogy gyorsabban vezesse be a hútik által követelt politikai változásokat. Ugyanakkor megfenyegette Maribot, egy csökönyösen ellenálló közép-jemeni várost, hogy hamarosan felfegyverkezve fogják megtámadni.[43][44] Másnap a húti erők elfoglalták Hádi rezidenciáját, de egy húti tisztviselő szerint Hádi akkor jön és megy, amikor csak akar. Jemeni katonai források szerint a hútik Hádi otthona környékén légi támadást indítottak, a szanaai lőszerraktárat pedig harc nélkül elfoglalták.[45]

A dél-jemeni kikötőváros, Áden tisztviselői a húti hatalomátvételre – az elnöki palota és rezidencia megszállására – válaszul lezárták a város repülőterét, kikötőit és közúti kapcsolatait. A város biztonsági tanácsa a hútik lépését „az elnök személye és a politikai rendszer elleni puccsnak” minősítették.[45]

Január 21-én a hútik és a kormány erői tűzszünetet kötöttek. Előtte az elnöki palota környéki harcokban kilencen meghaltak, 67 ember pedig megsebesült, Közben állítólag találat érte a Hádival és a hútikkal a palotában tárgyalásokat folytató Báhábot, mikor elhagyta a palota épületét. Ezután el kellett rejtőznie.[46] A tűzszünetbe a felkelők több kérését is belefoglalták, többek között kibővítették a hútiknak biztosított képviselői helyek számát a parlamentben és más állami intézményekben. Ezért cserébe a felkelők megígérték, hogy visszavonulnak és szabadon engedik az elnök kabinetfőnökét.[47] A tűzszünet azonban rövid életűnek bizonyult.

Január 22-én Hádi és Báháb felajánlották, hogy tárgyaljanak a lemondásaikról, mert a hútik 2014. szeptemberi szanaai bevonulása óta Jemenben gyökeresen megváltoztak a viszonyok. Báháb bejelentette lemondását azért, hogy „elkerülje azt a törvénytelenségeken alapuló politikát, ami szakadékba ránthat”.[48] Mindeközben a vezető húti tisztviselők Hádi lemondását üdvözölték.[49] A húti vezetés egy olyan nyilatkozatot adott, ki, mely szerint a lemondást a parlamentnek is jóvá kell hagynia ahhoz, hogy hatályos legyen.[50]

A hútik jelvénye, melyen (arabul a következő szöveg olvasható: "Isten hatalmas, Halál Amerikára, Halál Izraelre, Átkozott Zsidók, Az Iszlám Győzedelmes".
Ali al Bukhayti, a hútik volt szóvivője így értelmezte a mondatokat: "Mi igazából senkinek sem kívánjuk a halálát. A szlogen csak ezeknek a kormányoknak a beavatkozása ellen szól."[51]

Hatalmi vákuum

[szerkesztés]

A lemondások hírére Áden és más dél-jemeni városok tisztviselői kijelentették, nem fognak semmiféle utasítást elfogadni Szanaától, többen pedig kijelentették, szeretnének egy független déli államot.[52]

Ádenben, Hudajdában, Ibb-ben, Taizzban és több más jemeni városban is tüntettek január 23-án a húti hatalomátvétel ellen. Ádenben a tüntetők a nemzetközi repülőtér fölé a dél-jemeni zászlót is kitűzték. A hútik egyik jelentős személyisége kilépett, a Facebookon tett bejegyzése szerint azért mert most, hogy Jemenben a hútik lettek „a hivatalos hatalom”, most már inkább közvetítőként dolgozna. Szanaában viszont több tízezren tüntettek a hútik mellett a reptér egyik kifutóján. Ők zöld zászlókat emeltek a magasba, ezen kívül olyan plakátokat emeltek fel, melyeken a szlogenjük olvasható: "Halál Amerikára, Halál Izraelre, Átkozottak a Zsidók, Az Iszlám Győzedelmeskedik.”[53][54]

Január 25-én a Reuters arról számolt be, hogy a Déli Mozgalom több vezetője dél elszakadásáról beszélt, de senki sem pontosította mekkora területre gondoltak.[55] Ugyanakkor visszavonták azt a rendkívüli ülést, melyen Hádi lemondásáról kellett volna dönteni. A húti milicisták a Szanaai Egyetem közelében feloszlattak egy tüntetést, és több ott megjelent újságírót megvertek, illetve őrizetbe vettek.[56]

Bin Mubarakot a hútik január 27-én állítólag szabadon engedték. A csoport képviselői szerint átadták őt a Sabva kormányzóságban élő helyi törzseknek.[57] Ugyanezen a napon a hútik vezetője, Abdul Malik Al Houthi egy televíziós beszédében január 30-ra Szanaába találkozót hívott össze, ahol a politikai erők és a törzsi vezetők véget vethetnének a kialakult bizonytalan helyzetnek.[58] A legtöbb résztvevő bojkottálta a találkozót, ahhoz csak Száleh Általános Népi Kongresszusa csatlakozott. Al Houthi a jelentések szerint egy hattagú "átmeneti elnöki tanács" felállítására tett javaslatot, ahol egyenlő arányban képviseltetné magát az ország északi és déli része. Az Al Jazeera szerint a Déli Mozgalom nem hajlandó részt venni a megbeszéléseken, Ádenben pedig több százan tüntettek a javaslat ellen. Maga a Déli Mozgalom is megerősítette, hogy kiszáll az ENSZ által támogatott hatalommegosztási tárgyalásokról, ugyanis ez szerintük "haszontalan".[59]

Január vége felé több amerikai hírforrás arról számolt be, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya megpróbált tárgyalni a hútikkal, annak ellenére, hogy amerika-ellenes álláspontot képviselnek.[60][61]

Február 1-jén, a hútik által Szanaába összehívott „nemzeti konferencia” utolsó napján a csoport ultimátumot adott Jemen politikai szervezeteinek, mely szerint ha „nem sikerül megoldást találni a fennálló politikai válságra”, akkor a húti „forradalmi vezetőség” átveszi az ország felett az irányítást.[62][63] A jelentések szerint a hútik tíz harci repülőgépet szereztek meg, és lőszerekkel is felszerelkeztek, melyeket Szadaában tároltak.[62]

A húti alkotmány kihirdetése

[szerkesztés]

A hútik és a többi jemeni politikai résztvevő között lezajlott majd egyhetes megbeszélést követően a Szanaai Köztársasági Palotából egy húti szóvivő bejelentette, hogy február 6-tól átveszik az ország irányítását. A nyilatkozatban egyúttal feloszlatták a Jemeni Képviselőházat, és bejelentették egy „elnöki tanács” megalakulását, mely a következő két évben vezeti Jement, míg a „forradalmi bizottságok” azért lennének felelősek, hogy egy új 551 fős parlament alakuljon meg.[64][65] Mahmoud al-Subaihi honvédelmi miniszter lett a Legfelsőbb Biztonsági Bizottság vezetője[66] míg az ország megbízott elnöke Mohammad Ali al-Húthi a Forradalmi Bizottság vezetője lett.[67] Az ENSZ nem ismerte el hivatalosan a hatalomátvételről szóló nyilatkozatot. Az ellenzéki Egységes Tárgyaló Pártok egyik tagja, Mohammed al-Sabri azt mondta, a húti puccs Jemen nemzetközi elszigetelődéséhez fog vezetni.[68] Az Öböl Menti Együttműködési Tanács szintén visszautasította a puccsot, az Amerikai Egyesült Államok pedig figyelmen kívül hagyta a bejelentést. Február 7-re Ádenben, Tazzizban, több más nagy városban és a fővárosban is tüntetéseket szerveztek.[69]

A The New York Timesnak Szanaában adott egyik interjúban a Saleh Ali al-Sammad húti vezető visszautasította, hogy a fegyveres hatalomátvételt puccsnak értékelték. Azt mondta, a hútik készek voltak együttműködni Jemen másik két jelentős politikai csoportjával és más országokkal így az Egyesült államokkal is igyekeznek a megfelelő kapcsolatokat kiépíteni.[70]

Az állítólagos külföldi befolyás

[szerkesztés]

Irán

[szerkesztés]

A hútik Jemen népes síita kisebbségéből kerültek ki, és a többségi szunnita ellenzék régóta azzal vádolja őket, hogy szoros kapcsolatokat tartanak fenn Iránnal, a Közel-Kelet legnagyobb síita vezetésű országával, Szaúd-Arábia legnagyobb térségbeli riválisával. Jemen legnagyobb szomszédja és szövetségese pedig éppen Szaúd-Arábia volt.[71][72] A hútik Szanaai hatalomra kerülését több elemző úgy értékelte, hogy ez egy meglepetésszerű löketet adhat Irán régióbeli befolyásának.[71][73][74] Az egyik ellenzéki vezető az Al Arabiyának a parlament feloszlatásának és az irányító bizottságok megalakulásának bejelentése után a hatalomátvételt az iráni forradalomhoz hasonlította. Szerinte ez „az iráni projekt kiterjesztése”.[75]

A Reuters egy meg nem nevezett „vezető iráni tisztviselő” 2014. december mondatait idézve azt írta az iráni Jeruzsálemi Gárdának „néhány száz fős” egysége Jemenben van, és ott képzik ki a húti harcosokat.[76]

Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője 2015. januárban úgy nyilatkozott bizonytalan, hogy „Irán kiterjeszti a parancsnokságát” a hútikra, de az USA kormánya nevében aggodalmának adott hangot a köztük egyre szorosabbra fonódó kapcsolatok miatt.[77] A következő hónapban John Kerry külügyminiszter azt mondta, Irán közrejátszott a húti hatalomátvételben és a jemeni kormány megbuktatásában.[78]

Ali Abdullah Száleh

[szerkesztés]
Ali Abdullah Száleh, Jemen hosszú ideig hivatalban lévő elnöke, akit a 2011–2012-es jemeni forradalom mozdított el a posztjáról

Jemen egykori elnöke, Ali Abdullah Száleh lemondása után is sok téren fontos szerepet játszott a jemeni politikában, még a lemondása után is. A médiában több tudósítás is szólt arról, hogy kapcsolat lehet Száleh és a hútik hatalomra jutása között, az Al Jazeera pedig arról is beszámolt, hogy olyan telefonbeszélgetés hanganyaga jutott a birtokába, melyen 2014. októberben, Szanaa eleste után Száleh és a húti vezetők taktikai megbeszélést tartottak.[79][80] A Middle East Eye nevű, londoni központú hírportál egy az elnökhöz közel álló névtelen forrásra hivatkozva azt írta, Száleh és fia, Jemennek az Egyesült Arab Emírségekbe delegált nagykövete nem kevesebb, mint 1 milliárd dollár kapott az emirátusoktól, hogy azt a hútik között osszák szét. Ezzel is a Hádi elleni harcokat akarták támogatni.[81] Az ENSZ egy 2015. februári jelentése arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy Száleh „közvetlen támogatást nyújtott a hútiknak a hatalomátvételük idején. Támogatóinak megparancsolta, hogy ne akadályozzák a fegyvereseket, és fiát a hadsereg volt vezetőjét, Ahmed Alit arra utasította, támogassa a hatalomátvételt haderővel is.[82]

Száleh pártja, az Általános Népi Kongresszus a hútikkal közösen ellenezte az egységkormány megalakulását. A tárgyalásokról való távolmaradás komoly szankciókat vont maga után Szálehre és a húti vezetőkre nézve. Ezeket az USA és az ENSZ november elején vezette be.[83][84]

A GPC alapvetően kifogásolta a hútik 2015. február 6-i alkotmányos deklarációját. Tíz nappal később azonban a párt bejelentette, hogy visszavonta a kifogásait.[85]

Következmények

[szerkesztés]

A hútik térnyerésére válaszul egyre több nyugati és ázsiai ország zárta be szanaai kirendeltségeit. Az ENSZ BT egy határozatában sajnálatát fejezte ki a csoport hatalomra jutása miatt, a főtitkár, valamint az Öböl Menti Együttműködési Tanács felszólította az országot, hogy Hádit azonnal helyezzék vissza az elnöki beosztásba.[86][87][88]

Jamal Benomar, az ENSZ követe az alkotmányos dekrétum után közvetítőként segítette a tárgyalásokat a hútik és a többi nagyobb jemeni párt között. Február 20-án egy bizonytalan megállapodást jelentett be, melyben szerepel a Képviselők Házának visszaállítása és egy olyan, „hagyományos népi bizottság” megalakulása, mely a déliek, a nők, a gyermekek és más kisebbségek érdekeit érvényesítené.[13] Másnap azonban Hádinak el kellett hagynia a rezidenciáját, és a déli parton fekvő Ádenbe kellett menekülnie. Itt kijelentette, hogy a jemeni alkotmány értelmében még mindig ő az ország elnöke, egyúttal elítélte a puccsot.[89]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Saif Saleh Al-Oliby: Houthis Start Three Day Conference In Capital. Yemen Observer , 2015. február 1. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 27.)
  2. ↑ Laura Kasinof: How the Houthis Did It. Foreign Policy , 2015 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  3. ↑ a b Mona El-naggar: Shifting Alliances Play Out Behind Closed Doors in Yemen. New York Times , 2015 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  4. ↑ „Yemen's Houthi militiamen defy 'threats'”, 2015. február 15.. [2015. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. március 27.) 
  5. ↑ Adam Baron: Yemen’s Transitional Road Map to Chaos. Foreign Policy , 2015 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  6. ↑ منتسبوا التوجيه المعنوي يعلنون تأييدهم لثورة الشعب (arabic nyelven). Yemen's Defense Ministry , 2014. szeptember 21. [2020. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  7. ↑ Mareike Transfeld: Capturing Sanaa: Why the Houthis Were Successful in Yemen. Muftah , 2014 [2014. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  8. ↑ Yemen: Civilian Toll of Fighting in Capital. Human Rights Watch , 2014 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  9. ↑ The Peace and National Partnership Agreement. Saba News Agency , 2014. szeptember 22. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  10. ↑ Marie-Christine Heinze: The primacy of stability over real change. Qantra , 2015. január 30. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  11. ↑ Charles Schmit: Yemen’s Ansar Allah: Causes and Effects of Its Pursuit of Power. American Institute of Yemeni Studies , 2015 [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  12. ↑ Political Unrest in Yemen. C-Span , 2015 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  13. ↑ a b „Yemen feuding parties agree on transitional council”, 2015. február 20. (Hozzáférés: 2015. február 19.) 
  14. ↑ Mareike Transfeld: Protests Against Increased Fuel Prices in Yemen. Muftah , 2014 [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  15. ↑ a b Yemen's fuel prices nearly double after government ends subsidies. Christian Science Monitor , 2014 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  16. ↑ a b c d e Danya Greenfield and Svetlana Milbert: Protests in Yemen Expose Weak Governance and Poor Economic Planning. Atlantic Council , 2014 [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  17. ↑ Steven C. Caton. Yemen, Middle East in Focus. ABC-CLIO, 121. o. (2013. november 26.). ISBN 9781598849288 
  18. ↑ Yemen fuel subsidy cuts hit poor hardest. IRIN News , 2014 (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  19. ↑ Silvana Toska: Shifting balances of power in Yemen's crisis. The Washington Post , 2014. szeptember 26. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  20. ↑ Peter Salisbury: What Do the Protesting Houthis Really Want in Yemen? (angol nyelven). Vice News , 2014 [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  21. ↑ Laura Kasinof. Don't Be Afraid of the Bullets: An Accidental War Correspondent in Yemen. Skyhorse Publishing, Inc, 195. o. (2014. november 26.). ISBN 9781628724639 
  22. ↑ Ali Saeed: How Fuel Prices Led To The Government’s Fall Budget Deficit Spells Grim Economic Forecast. Yemen Times , 2014 [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  23. ↑ Karasik, Theodore. „The fall of Sanaa: What next for Yemen?”, 2014. szeptember 23. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
  24. ↑ „Yemeni prime minister resigns as Shiite rebels seize government headquarters”, 2014. szeptember 21.. [2016. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  25. ↑ Hamdan Al-Rahbi. „Houthis secure six ministerial portfolios in new Yemeni cabinet”, ASharq Al-Awsat , 2014. október 26.. [2014. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 29.) 
  26. ↑ At least 340 killed in Yemen's week-long fighting. The Daily Star Newspaper - Lebanon. [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  27. ↑ Houthi rebels attack Yemen security chief's home. The Daily Star Newspaper - Lebanon. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  28. ↑ „Yemen's new prime minister quits after Houthis call mass protest”, 2014. október 8.. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  29. ↑ Yemen's Houthi rebels advance into Sanaa. aljazeera.com. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  30. ↑ „Yemen suicide attack kills dozens”, 2014. október 9. (Hozzáférés: 2014. október 9.) 
  31. ↑ „Yemen appoints new PM to end crisis”, 2014. október 13. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  32. ↑ Michelle Nichols. „U.N. sanctions Yemen's ex-President Saleh, two rebel leaders”, Reuters , 2014. november 7.. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 14.) 
  33. ↑ a b „Yemen swears in new government amid boycott”, Al Jazeera , 2014. november 9. (Hozzáférés: 2014. november 14.) 
  34. ↑ Ghobari, Mohammed. „Houthis block Yemen army chief, accuse president of corruption”, 2014. december 16. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  35. ↑ „Houthis abduct Yemeni activist in Sanaa”, 2014. december 20.. [2015. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 21.) 
  36. ↑ Ghobari, Mohammed. „Yemeni premier suggests he could resign as Houthis tighten grip”, 2014. december 17.. [2015. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 24.) 
  37. ↑ „Gunmen Kidnap Yemeni President's Chief Of Staff Ahmed Awad Bin Mubarak, 2 Security Guards”, 2015. január 17. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  38. ↑ Madabish, Arafat. „Yemen: Uncertainty over new constitution continues following kidnapping”, 2015. január 18.. [2015. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 24.) 
  39. ↑ a b „Yemen state news agency and TV station seized by Shia Houthi rebels”, 2015. január 19. (Hozzáférés: 2015. február 24.) 
  40. ↑ „Yemen crisis: Houthi rebels surround PM's residence”, BBC , 2015. január 19. (Hozzáférés: 2015. január 20.) 
  41. ↑ „Rebels capture Yemen presidential palace, shell residence”, USA today , 2015. január 20. (Hozzáférés: 2015. január 20.) 
  42. ↑ „Yemen rebels overtake presidential palace”, Al Jazeera , 2015. január 20. (Hozzáférés: 2015. január 20.) 
  43. ↑ „Coup Fears Rise in Yemen as Rebels Storm Palace”, 2015. január 20. (Hozzáférés: 2015. január 20.) 
  44. ↑ Al-Huthi Lays Down the Law. The Yemen Peace Project, 2015. január 20. [2015. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
  45. ↑ a b „Yemen's President Under Guard Of Houthi Rebels”, 2015. január 21. (Hozzáférés: 2015. január 21.) 
  46. ↑ „Ceasefire reached in Yemen after day of heavy fighting, officials say”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. február 23.) 
  47. ↑ „Yemeni president capitulates to the demands of Houthi rebels”, 2015. január 21. (Hozzáférés: 2015. február 23.) 
  48. ↑ „Yemen's president, cabinet resign amid rebel standoff”, 2015. január 22.. [2015. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  49. ↑ „Yemen crisis: President resigns as rebels tighten hold”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  50. ↑ „Yemen President Hadi Resigns After Shiite Rebels Seize Palace”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  51. ↑ „Photo Essay: Rise of the Houthis”, Newsweek, 2015. február 9. (Hozzáférés: 2015. március 27.) 
  52. ↑ „Yemen's US-Backed President Quits; Country Could Split Apart”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  53. ↑ „Photo Essay: Rise of the Houthis”, Newsweek, 2015. február 9. (Hozzáférés: 2015. március 27.)  Commenting on the meaning of the slogan, Ali al Bukhayti, the former spokesperson and official media face of the Houthis said: "We do not really want death to anyone. The slogan is simply against the interference of those governments."
  54. ↑ „Yemen's Shiite Rebels Try to Avoid Overstepping Amid Protest”, 2015. január 23. (Hozzáférés: 2015. január 23.) 
  55. ↑ „Yemen risks disintegration as south rejects Shi'ite group's takeover”, 2015. január 25.. [2015. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 25.) 
  56. ↑ „Yemen crisis deepens but Obama vows Qaeda pursuit”, 2015. január 25. (Hozzáférés: 2015. január 25.) 
  57. ↑ „Houthis free top aide to Yemen president”, 2015. január 27. (Hozzáférés: 2015. január 27.) 
  58. ↑ „Militants in Yemen Free President’s Top Aide”, 2015. január 27. (Hozzáférés: 2015. január 28.) 
  59. ↑ „Yemen's Houthis hold boycotted talks with single party”, 2015. január 31. (Hozzáférés: 2015. január 31.) 
  60. ↑ Al-Naggar, Mona. „Houthis Reach Out as They Cement Power in Yemen”, 2015. január 29. (Hozzáférés: 2015. január 31.) 
  61. ↑ „In Strategic Shift, U.S. Draws Closer to Yemeni Rebels”, 2015. január 28. (Hozzáférés: 2015. január 31.) 
  62. ↑ a b „Houthis set deadline to resolve Yemen crisis”, 2015. február 1. (Hozzáférés: 2015. február 2.) 
  63. ↑ „OPPOSITION CRITICAL OF HOUTHIS’ THREE DAY ULTIMATUM”, 2015. február 2.. [2015. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 2.) 
  64. ↑ Ahmed Al-Haj. „Houthi Rebels Take Over Yemen's Government”, 2015. február 6.. [2015. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 6.) 
  65. ↑ „Yemen's Houthis dissolve parliament, take over power”, 2015. február 6.. [2020. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 6.) 
  66. ↑ „Saudis Unswayed by Houthi Rebels’ Overture in Yemen”, 2015. február 7. (Hozzáférés: 2015. február 7.) 
  67. ↑ „Houthi leader vows to defend 'glorious revolution'”, 2015. február 8. (Hozzáférés: 2015. február 7.) 
  68. ↑ „Yemen's Houthi rebels announce government takeover”, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2015. február 6.) 
  69. ↑ „Thousands protest against Houthi coup in Yemen”, 2015. február 7. (Hozzáférés: 2015. február 7.) 
  70. ↑ „U.S. Embassy Shuts in Yemen, Even as Militant Leader Reaches Out”, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2015. február 10.) 
  71. ↑ a b al-Muslimi, Farea. „Saudi Arabia losing influence in Yemen”, 2014. augusztus 4.. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 19.) 
  72. ↑ Hatem, Mohammed. „Yemen Rebels Reach Deal With President, to Pull Back From Palace”, 2015. január 20. (Hozzáférés: 2015. február 19.) 
  73. ↑ „Yemen 'Coup' A Sign Of Expanding Iranian Influence In the Middle East”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  74. ↑ McDonnell, Patrick. „In Yemen, takeover by Houthis leaves nation's future unclear”, 2015. február 19. (Hozzáférés: 2015. február 19.) 
  75. ↑ „Houthis take charge in Yemen”, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2015. február 6.) 
  76. ↑ „Iranian support seen crucial for Yemen's Houthis”, 2014. december 15.. [2015. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 19.) 
  77. ↑ „White House: Iran's Role In Yemen Instability Unclear”, 2015. január 23.. [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 23.) 
  78. ↑ „U.S. says Iran helped Houthis seize Yemen”, 2015. február 24. (Hozzáférés: 2015. február 24.) 
  79. ↑ „Yemen's president and Houthis reach agreement”, 2015. január 22. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  80. ↑ „Eyeing return, Yemen’s ousted Saleh aids Houthis”, 2014. október 23. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  81. ↑ Hearst, David. „Was the UAE behind the Houthi takeover of Sana'a?”, 2014. október 2. (Hozzáférés: 2015. március 15.) 
  82. ↑ Finn, Tom. „UN report reveals collusion between ex-president Saleh and Yemen's Houthis”, 2015. február 24. (Hozzáférés: 2015. február 24.) 
  83. ↑ „US blacklists Yemen ex-president Saleh, Houthi commanders”, 2014. november 9. (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  84. ↑ Nichols, Michelle. „U.N. sanctions Yemen's ex-President Saleh, two rebel leaders”, 2014. november 7.. [2015. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. január 22.) 
  85. ↑ „Forces loyal to president seize parts of Yemen's economic hub”, 2015. február 16.. [2015. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 16.) 
  86. ↑ „GCC warns Houthi ‘coup’ in Yemen poses regional risk”, 2015. február 7. (Hozzáférés: 2015. február 10.) 
  87. ↑ „Ban Ki-moon Odd Suggestion for Yemen”, 2015. február 8. (Hozzáférés: 2015. február 10.) 
  88. ↑ Anna, Cara. „UN Security Council OKs Resolution Against Yemen Rebels”, 2015. február 15. (Hozzáférés: 2015. február 15.) 
  89. ↑ „Yemen's Hadi flees house arrest, plans to withdraw resignation”, 2015. február 21. (Hozzáférés: 2015. február 21.) 

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Húti_hatalomátvétel_Jemenben&oldid=26801578”