Giambattista Valli
Giambattista Valli | |
Született | 1966. június 27. (58 éves)[1][2] Róma[1] |
Állampolgársága | olasz |
Foglalkozása | ruhatervező |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Giambattista Valli (Róma, 1966. június 27. –) Párizsban élő olasz divattervező és divatház-tulajdonos, aki a prêt-à-porter és az haute couture területén . Egy ideig ő volt a felelős a Moncler Gamme Rouge nevű női vonaláért is.
Ifjúkora
[szerkesztés]Rómában született. Konzervatív nevelésének szerves részét képezte, hogy vatikáni vallásos iskolába járt. Nyolcéves korától kezdve érdekli a divat.[3]
Elsőként Jean Cocteau alkotásai keltették fel a figyelmét, majd művészeti iskolai tanulmányai alatt az Yves Saint Laurent és a Dior terveiből merített inspirációt. Művészeti iskolai diplomát szerzett, 1986-ban csatlakozott a Római Európai Design Intézethez (Istituto Europeo di Design), majd 1987-ben illusztrátor-tanfolyamot végzett a londoni Central Saint Martinsben.
Első állását a divatvilágban Cecilia Fanfaninál kapta Rómában, ahol római divatbemutatók megszervezésével foglalkozott. Ezen a cégen keresztül ismerkedett meg Roberto Capuccival, aki PR-munkát ajánlott neki. Később egy előléptetés révén a tervezőcsapatba került, amelynek egyedülálló stílusa miatt igen nagyra becsült tagja lett.
1990-ben felkérték a Fendi Fendissima vonalának vezető tervezői posztjára, majd 1995-től a Krizia női prêt-à-porter kollekcióin dolgozott.
Karrier
[szerkesztés]2005-ben hozta létre saját márkáját, ugyanebben az évben bejelentette első prêt-à-porter kollekciójának megjelenését Párizsban. Álma, amiért elhagyta Olaszországot, az volt, hogy igazi maison de couturet, divatházat hozzon létre a Roberto Capuccinál, a Fendinél és az Emanuel Ungaro kreatív igazgatójaként szerzett tapasztalatai alapján.
Divatházának egy történelmi épület ad otthont a rue Boissy d'Anglas-on, ahol prêt-à-porter kollekciói, cipői, táskái, ékszerei egyaránt megcsodálhatók.
2011-ben mutatta be első couture kollekcióját, ezáltal hivatalosan is megkapta az haute couture divatház elnevezést.
2014-ben elindította legújabb prêt-à-porter vonalát, a Giambát.
2008 és 2017 között Giambattista Valli a Moncler Gamme Rouge kreatív igazgatója volt.
Megnyerte a Star Honoree díjat 2011-ben New Yorkban, valamint az Elle China szerint az év legjobb tervezőjének járó díjat 2013-ban. 2015-ben a spanyol Marie Claire választotta a legjobb tervezőnek.
Többek között Amal Clooney, Rihanna, Jordánia királynője, Ariana Grande, Kendall Jenner és Gwyneth Paltrow viselik előszeretettel kreációit.
A Giambattista Valli elsősorban a névadó tervező tulajdonában van, de 2017 óta az Artemis (a Pinault család befektetési csoportja) kisebbségi részesedésével[4] működik a márka Párizsban, Londonban, Milánóban, Saint-Tropezban, Dohában, Szöulban és Pekingben. Nemzetközi szinten több, mint 245 értékesítési pontja van.
2019-ben közös kollekciót készített a H&M-mel.[5]
Megjegyzések és hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b https://www.elle.fr/Personnalites/Giambattista-Valli
- ↑ https://www.parismatch.com/People-A-Z/Giambattista-Valli
- ↑ (angolul) Armand Limnander: Valli of the Dolls. nytimes.com. The New York Times, 2009. 2. (Hozzáférés: 2012. október 18.)
- ↑ Godfrey Deeny: Artémis prend une participation dans Giambattista Valli, 2017. június 29. (Hozzáférés: 2019. december 22.).
- ↑ H&M offers fashion and quality at the best price (angol nyelven). H&M. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Giambattista Valli című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Thom Browne: Ha Giambattista Valli felel a Moncler vörös vonaláért, a luxus női vonalért, akkor Thom Browne volt a felelős egy időben a kék vonalért, a luxus férfi vonalért.
- (angolul) Giambattista Valli sur Fashion Model Directory
- [video] En backstage avec Giambattista Valli. vogue.fr. Condé Nast Publications, 2012. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 11.)