Felsőszelistye
Felsőszelistye (Săliștea de Sus) | |||
A „völgyi” fatemplom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Máramaros | ||
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Máramaros | ||
Rang | város | ||
Községközpont | Săliștea de Sus | ||
Polgármester | Ștefan Iuga (PD-L), 2012 | ||
Irányítószám | 437295 | ||
SIRUTA-kód | 108892 | ||
Népesség | |||
Népesség | 4856 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
Magyar lakosság | < 3 (2011) | ||
Népsűrűség | 79 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 64,77 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 38′ 59″, k. h. 24° 21′ 00″47.649722°N 24.350000°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 59″, k. h. 24° 21′ 00″47.649722°N 24.350000°E | |||
Felsőszelistye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszelistye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felsőszelistye (románul Săliștea de Sus, jiddisül סלישט) város a történeti Máramarosban, Máramaros megyében, Romániában.
Fekvése
[szerkesztés]A megye délkeleti részén, a Cibles északkeleti lábánál, az Iza folyó mentén, Máramarosszigettől 45 km-re délkeletre, Borsától 25 km-re nyugatra található.
Történelem
[szerkesztés]Először 1365-ben említették, Keethzeleste (= Kétszelestye) néven. A két Szelestye az Iza két partján fekvő két falurészt jelölte. A név eredetére lásd Szelistye szócikkét.
Román kisnemesi falu volt, a 17–18. században teljes egészében jobbágytalan kisnemesek lakták. A Gruiul Ciorii hegyen épült ortodox kolostorát először 1650-ben említették, de az 1717-es tatár betörésben elpusztult.[2] Zsidó lakói első zsinagógájukat 1800 körül építették.
Városi rangot 2004-ben kapott.[3]
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 2793 lakosából 2299 volt román (82,31%), 465 német (16,64%) (jiddis) és 29 magyar (1,03%) anyanyelvű; 2303 görögkatolikus, 469 zsidó és 19 római katolikus vallású.
- 2002-ben 5196 lakosából 5185 volt román (99,78%) nemzetiségű; 5028 ortodox, 78 görögkatolikus és 59 baptista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- A „hegyi” fatemplomot, más néven „a Nistorescuk templomát” 1680-ban építették. 1717-ben a tatárok felgyújtották, később újjáépítették.
- A „völgyi” fatemplomot, más néven „a Bâleanok templomát ” 1722-ben építették, Eredeti freskóiból mára csak töredékek maradtak. Ikonjait a nemesbudafalvi Radu Munteanu festette 1775-ben.
- Az 1574. számú ház az 1740-es években épült, műemlék.
Gazdaság
[szerkesztés]Fő megélhetési lehetőséget a mezőgazdaság jelent, ezenkívül jelentős gazdasági ágazatok: faipar, kereskedelem.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ LEGE nr. 83 din 5 aprilie 2004 pentru declararea ca oraşe a unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
Források
[szerkesztés]- P. Szathmáry Károly: A Tisza bölcsője. Vasárnapi Ujság, 1863
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A városi önkormányzat webhelye (románul)
- Képes riport a településről (németül)
- Anamaria Iuga tanulmánya a felsőszelistyei népviseletről (románul)
Képek
[szerkesztés]-
A Barcan család egykori háza a máramarosszigeti falumúzeumban
-
A Iuga család egykori háza ugyanott