Fehérvasárnap
| fehérvasárnap | |
 | |
| Mátkatálat vivő kislányok | |
| Hivatalos neve | húsvét második vasárnapja |
| Alternatív neve | Dominica in albis, quasi modo-vasárnap, tamásvasárnap, mátkálóvasárnap, komálóvasárnap |
| Ünneplik | katolikusok |
| Tartalma, jelentése | húsvét nyolcadát záró vasárnap |
| Ideje | húsvét utáni vasárnap (március 29-től május 2-ig változhat dátuma) |
| 2018 | április 8. |
| 2019 | április 28. |
| 2020 | április 19. |
| Népszokások | komálás, mátkálás |
| Kapcsolódó ünnep | húsvét, isteni irgalmasság vasárnapja |
 A Wikimédia Commons tartalmaz fehérvasárnap témájú médiaállományokat. | |
Fehérvasárnap (latinul Dominica in albis, az ünnepi introitus alapján: quasi modo-vasárnap, a magyar néphagyományban: mátkálóvasárnap, komálóvasárnap) húsvét utáni, vagyis húsvét nyolcadát (a fehérhetet) záró vasárnap, amelyet a II. vatikáni zsinat óta húsvét második vasárnapjának nevez a katolikus egyházi naptár. Nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.
II. János Pál pápa erre a napra tette az isteni irgalmasság vasárnapjának ünnepét.
A nap neve a keleti katolikus egyházaknál tamásvasárnap, szakrális tartalma a halottakról való megemlékezés, a „halottak húsvétja” volt.
Egyházi, vallási jelentés
[szerkesztés]A korai kereszténységben a felnőtteket nagyszombaton keresztelték, akik a liturgia során – a tisztaságot jelképező – fehér ruhát kaptak. A frissen kereszteltek ezt a ruhát egy hétig viselték, és húsvét utáni szombat este, illetve vasárnap vették le. Keresztszüleik ilyenkor megvendégelték őket, ezzel megünnepelve a keresztgyerek–keresztszülő közötti lelki rokonságot. A keresztelés későbbi évfordulóján is ajándékokkal emlékeztették őket a keresztség szentségében való újjászületésre.
A húsvét nyolcadát záró vasárnapi szentmise introitusa is ezt fejezi ki: „Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, alleluja.”[1] A latin változat (Quasi modo geniti infantes, rationabile, sine dolo lac concupiscite) kezdő szavai után kapta az ünnep a quasi modo-vasárnap, Quasimodogeniti nevet.
A katolikus liturgia szerint ezen a napon az evangéliumból Szent Tamás apostol történetét olvassák fel, aki először nem hitte el a többi apostolnak, hogy Jézus feltámadt, és az Úr következő megjelenésekor lett hívő, amikor láthatta és megérinthette őt.[2] Innen ered az ünnep alternatív neve: tamásvasárnap, melyet a keleti katolikus egyházak használnak.
Népszokások, néphagyomány
[szerkesztés]Amikor a felnőttkeresztség helyett az újszülettek megkeresztelése terjedt el, Magyarországon szokásba jött, hogy ezen a napon választották ki a következő gyermek számára a keresztszülőt (komát), és ezt komatál küldésével fejezték ki, ami lehetett jelképes (pl. piros tojás, gyümölcsök), vagy akár az ünnepi asztalról vett igazi bőségtál is.
A komálás változataként alakult ki egyes vidékeken a mátkálás, ami a fiatal lányok szertartásos barátságkötése volt, amit hímes tojások vagy mátkatál cseréjével pecsételtek meg. Az ajándékot a legtöbb helyen nem személyesen adták át, hanem fehérbe öltözött kisebb lányokkal küldték, akik a kiszemelt mátkához belépve így szóltak: „N. N. tiszteli, ha megmátkálná a tojást!” A szoros kapcsolat legalább férjhezmenetelig tartott, de akár egész életre szólhatott, különösen, ha később keresztkomák (egymás gyermekeinak keresztanyjai) is lettek. A mátkálás után a lányok egymást kegyelmezik, azaz magázták és mátka-, vagy komaasszonynak szólították.
|
Komatálat kaptam, |
Mátka, mátka, mátkázzunk, |
A fehérvasárnap népies neve a népszokások miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázóvasárnap, a csángóknál mátkaváltó vasárnap.
Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Fehérvasárnap. Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.
- Komálás. Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.
- Mátkálás. Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2003.
- AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI / Április hó - katolikus-honlap.hu
- Fehérvasárnap - Sulinet
- Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgalmasság vasárnapja - Katolikus igenaptár
- Quasi modo geniti infantes, rationabile, sine dolo lac concupiscite - Rorate-cæli
- Bálint Sándor. Fehérvasárnap, Karácsony, húsvét, pünkösd – A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest: Neumann Kht. (2004)
