Eurypteridák
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 460–249 Ma | ||||||||
 Eurypterida, Ernst Haeckel Kunstformen der Natur című művének 47. táblája
| ||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||
| Fosszilis | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Rendek | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Eurypteridák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Eurypteridák témájú médiaállományokat és Eurypteridák témájú kategóriát. |
Az eurypteridák, vagy rendszertanilag pontatlan néven tengeri skorpiók a valaha élt legnagyobb – két méternél is hosszabb – ízeltlábúak, a kihalt Eurypterida osztály fajai, amelyek az evolúciós időskálán megelőzték az első halakat. Nem voltak valódi skorpiók: sokáig alosztályként a rákszabásúak (Merostomata) osztályába sorolták őket. A régi szakirodalom alapján ez a besorolás ma is gyakran felbukkan, de ma már külön osztálynak tartják őket.[forrás?]
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]
A kambrium időszakban, mintegy 510 millió éve alakultak ki, és a perm végi kihalásban, körülbelül 248 millió éve pusztultak ki. A régebbi rendszertanok ma is élő állatok két csoportját (összesen mintegy 130 leírt fajjal) tekintették leszármazottaiknak: ezek az ostorfarkúak (Uropygi) és az ostorlábúak (Amblipygi). Az újabb rendszerekben ezeket a pókszabásúak () közé sorolják, azaz az eurypteridák utódok nélkül haltak ki.
Legismertebb nemzetségük a névadó Eurypterus, amelynek 200 fosszilis faja ismert. Ezt a nemzetséget 1825-ben James Ellsworth De Kay zoológus írta le először, felismerve az első, S. L. Mitchell által leírt eurypterida faj ízeltlábú jellegét.
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]
Mellső lábaik a rákokéhoz hasonló, fogásra is alkalmas, erős ollóban végződtek.
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Az eurypteridák a meleg partmenti vizek ragadozói voltak.
Fajaik mérete igen változatos voltak: a Pterygotus és a Hibbertopterus nemek fajai két méternél is hosszabbra nőttek,[1] a legtöbb faj azonban nem érte el a 20 centimétert.
Bár tengeri skorpióknak nevezik őket, csak a legkorábbi fajaik éltek a tengerekben, majd áttelepültek az édesvizekbe.
Érdekességek
[szerkesztés]2007-ben a németországi Prüm közelében 390 millió éves kőzetekben 46 centiméteres skorpióolló fosszíliájára bukkantak. A Jaekelopterus rhenaniae fajhoz sorolt egyed rekonstruált testhossza 233-259 centiméter lehetett, mintegy fél méterrel nagyobb, mint a korábban feltételezett legnagyobb ízeltlábú testnagyság.[2][3]
1984-ben az Eurypterus remipes New York állami fosszíliája lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ember nagyságú skorpió
- ↑ A vizek réme lehetett az embernél is nagyobb tengeri skorpió
- ↑ Óriási skorpiót találtak – Index – 2007. november 21.
Források
[szerkesztés]- David Attenborough: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 17.
