Erdei cickány

Erdei cickány
Két példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Eulipotyphla Család: Cickányfélék (Soricidae) Alcsalád: Vörösfogú cickányok (Soricinae) Nemzetség: Soricini Nem: Sorex Linnaeus, 1758 Alnem: Sorex Faj: S. araneus
Tudományos név
Sorex araneus Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák Sorex alticola Miller, 1901 Sorex bergensis Miller, 1909 Sorex bohemicus Stepanek, 1944 Sorex bolkayi Martino, 1930 Sorex carpathicus Barrett-Hamilton, 1905 Sorex castaneus Jenys, 1838 Sorex concinnus Wagler, 1832 Sorex csikii Ehik, 1928 Sorex daubentonii Cuvier, 1829 Sorex eleonorae Wettstein, 1927 Sorex grantii Barrett-Hamilton & Hinton, 1913 Sorex hermanni Duvernoy, 1834 Sorex huelleri Lehmann, 1966 Sorex ignotus Fatio, 1905 Sorex iochanseni Ognev, 1933 Sorex labiosus Jenys, 1839 Sorex macrotrichus de Sélys Longchamps, 1839 Sorex marchicus Passarge, 1984 Sorex melanodon Wagler, 1832 Sorex mollis Fatio, 1900 Sorex nigra Fatio, 1869 Sorex novyensis Schaefer, 1975 Sorex nuda Fatio, 1869 Sorex pallidus Fitzinger, 1868 Sorex personatus Millet, 1828 Sorex petrovi Martino, 1939 Sorex peucinius Thomas, 1913 Sorex preussi (Matschie, 1893) Sorex pulcher Zalesky, 1937 Sorex pyrenaicus Miller, 1909 Sorex pyrrhonota (Jentink, 1910) Sorex quadricaudatus Kerr, 1792 Sorex rhinolophus Wagler, 1832 Sorex ryphaeus Yudin, 1989 Sorex sultanae Simsek, 1986 Sorex surinamensis Gmelin, 1788 Sorex tetragonurus Hermann, 1780 Sorex uralensis Ognev, 1933 Sorex vulgaris Nilsson, 1847 Sorex wettsteini Bauer, 1960
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei cickány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei cickány témájú médiaállományokat és Erdei cickány témájú kategóriát.

Az erdei cickány (Sorex araneus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó Eurázsiában honos faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

Eurázsia északi-középső régióiban honos a Brit-szigetektől egészen a Bajkál-tóig. Északon a sarkkörön túlra hatol, délen a Földközi-tenger partjáig található meg. Hegyvidékeken csak a melegebb éghajlaton, délen fordul elő. Spanyolország és Franciaország nagy részéről hiányzik, csak izolált populációi vannak a Pireneusokban. Magyarországon országszerte megtalálható, gyakori faj.

Megjelenése

Az erdei cickány arcorra hosszú és csúcsa felé elkeskenyedik; feje és teste együttesen 5,8 - 8,7 centiméter, farka 3,2-5,6 centiméter, magassága 1-1,5 centiméter és testtömege 4 - 16 gramm. Hátoldala sötét- vagy feketés-barna, hasoldala világosabb. Közepesen nagy, rövid farkú cickány. Fülkagylóját a bundája nagyrészt eltakarja. Fogainak hegye élénk sötétvörös. Farka rövid szőrös vagy csupasz. A fiatalok barna színűek.

Életmódja

Az erdei cickány nedvesebb talajú erdők, mocsaras, sásos területek lakója, ahol a sűrű fűben él. A hegyvidékeken a felső erdőhatárig felhatol. Inkább éjjel aktív, legtöbbször a saját maga ásta vagy más kisemlősök talajban, avarban vezető járataiban mozog. Leggyakoribb cickányfajunk. Tápláléka giliszták, csigák, rovarok és férgek; de elfogyasztja az állati tetemeket, csapdába esett állatokat, sőt saját fajtársait is. Naponta testsúlyának háromnegyed részét, szoptatás idején másfélszeresét kitevő mennyiségű táplálékot vesz magához. Gyakorlatilag éjjel-nappal ennie kell, másképpen éhen pusztulna. Téli álmot nem alszik, de ilyenkor táplálékigénye lecsökken, testsúlyának kb. 10%-át fogyasztja naponta. Télen a falvakban gazdasági épületekbe, istállókba húzódhat. Egy élőhelyen fordulhat elő a törpecickánnyal, a közönséges- és Miller-vízicickánnyal vagy a mezei cickánnnyal.

Az erdei cickány legfőbb ellenségei a baglyok (főleg a gyöngybagoly, amely étrendjében átlag 20-30%-ban szerepel) és macskák. Bár ellenségeinek ritkán van alkalmuk zsákmányul ejteni, mivel a teste két oldalán lévő mirigyekből bűzös váladékot présel ki és ezért a legtöbb állat kiköpi. A cickányok csaknem minden napszakban tevékenyek, érverésük percenként az 1000-et elérheti. Téli álmot nem alszanak. Rendszerint ősszel egy-másfél évesen végelgyengülésben múlnak ki.

Szaporodása

A nőstény 2-4 alkalommal 5-7 kölyköt hoz világra a fák gyökerei közé rejtett fészkében, amit falevelekkel, mohával, fűszálakkal bélel ki. Az utódok csupaszon és vakon születnek, három hétig szopnak, és három – négy hónap alatt válnak ivaréretté.

Természetvédelmi helyzete

Az erdei cickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Elsősorban a mezőgazdasági vegyszerezés okozta mérgezés és élőhelyének visszaszorulása fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.

Képek

• 
  Kitömött példány a londoni Természettudományi Múzeumban
• 
  Erdei cickány Belgiumban

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 24.)
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Charlie Bood: A természet csodái. Interprint KFT 1988. ISBN 9630261405
• http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1718
• Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 53.