Constantinus-dinasztia
A Constantinus-dinasztia I. Constantius római császár és Flavius Iulianus római császár közötti időszakban adta a Római Birodalom uralkodóit. A dinasztia 305-től 363-ig állt a birodalom élén. Követte a tetrarchia korát – bár 312-ig formálisan még érvényben volt a tetrarchia –, és a Valentinianus-dinasztiát előzte meg. Technikai okokból Iovianust és Procopiust is e dinasztiához soroljuk, mert egyébként is rokonságban álltak az uralkodóházzal. Így a Constantinus-dinasztia utolsó tagja 366-ban halt meg.
Története
[szerkesztés]A dinasztia származása a későbbi propagandisztikus családfa-átalakítások miatt bizonytalan. Flavius Eutropius még bizonyosnak látszik, de rajta keresztül többféle módon próbálták II. Claudius Gothicushoz kötni a felmenő rokonságot, így már Constantius Chlorus nagyszülei is bizonytalanok.
Constantius Chlorust Diocletianus tette meg a Római Birodalom nyugati részének caesarjának, ebben a minőségében Maximianus senior augustus kijelölt utódja lett a tetrarchia rendszerének elvei szerint. Feleségül vette Maximianus egyik leányát, majd a megállapodás szerint lemondó apósa helyére lépett az augustusi méltóságban. Három fia és több leánya született, közülük a legidősebb, még nem „bíborbanszületett” fia követte a trónon néhány év múlva.
A család további története szempontjából lényeges, hogy első fia, Constantinus is caesari méltóságba emelkedett, bár nem a tetrarchia elvei szerint, hanem saját haderejére támaszkodva. Ugyanezt tette Maxentius is, aki egyszerre volt nagybátyja és sógora is, mivel Maxentius Maximianus fia, Constantius Chlorus pedig Maximianus fogadott leányát vette feleségül, míg Constantinus Maximianus a vér szerinti leányát. Két sógora – Maxentius és Licinius – legyőzésével lett a birodalom egyeduralkodója és ezzel megszűnt a tetrarchia rendszere, legalábbis olyan formában, ahogyan azt Diocletianus létrehozta. Constantinus uralkodása második felében caesari méltóságra emelte egyik öccsét (Flavius Iulius Dalmatiust) és annak két fiát, másik öccsét (Flavius Iulius Constantiust) consuli székbe ültette. Később caesarokká nevezte ki saját fiát, Flavius Iulius Crispust is, majd az ő kivégzése után három ifjabb fiát.
Constantinus halála után fiai előbb kiirtották a rokonságot – nagybátyjaikat és unokatestvéreiket, kivéve Iulius Constantius két fiatalkorú fiát –, majd polgárháború után II. Constantius egyesítette újra a birodalmat. II. Constantius egyeduralkodóként már csak egy caesart nevezett ki, azt is csak alkalmilag tette. Flavius Constantius Gallus kivégzése után utolsó unokatestvérét, Iulianust emelte caesari méltóságba, akihez húgát is feleségül adta. Ismét polgárháború következett, amelynek Constantius halála vetett véget, még mielőtt valójában összecsapásokra került volna sor.
Iulianusszal a dinasztia gyakorlatilag kihalt. Trónkövetelőként felbukkant még Procopius, Iulianus unokatestvére, valamint talán Iovianus is rokonságban állt a családdal. Végül Valentinianus vette át a trónt, a Valentinianus-dinasztia alapítója, akinek fia, Gratianus feleségül vette II. Constantius egyik leányát, így rokonságba is került a két ház.
A dinasztia családfája
[szerkesztés]Szín- és jelmagyarázat:
- arany és vastag betű = augustusok a dinasztiából
- sárga = caesarok a dinasztiából
- karthauzi zöld = a dinasztia egyéb tagjai
- labarum
: pogány császárok - labarum
: keresztény császárok
Családtagok portréi
[szerkesztés]
-
Helena
Flavia Iulia Helena
-
Fausta
Flavia Maxima Fausta
-
Az utolsó pogány motívummal díszített római pénzérme, Iulianus portré,
körirata:
DN FL CL IVLIANVS PF AVG
D(ominus) N(oster) FL(avius) CL(audius) IVLIANVS P(ius) F(elix) AVG(ustus).) -
Az utolsó pogány motívummal díszített római pénzérme, Ápisz bika,
körirata:
SECVRITAS REIPVB. CONS P Δ
-
Iovianus
Flavius Claudius Iovianus
-
Gratianus
Flavius Gratianus Augustus
Római császárok idővonala
[szerkesztés]- Kr. e. 27 – 476 :
- 284 - 395 :
- 284 – 306 :
- 306 – 364 : Constantinus-dinasztia
- 364 – 395 :
- 306 – 364 : Constantinus-dinasztia
- 284 – 306 :
- 284 - 395 :
- Vörös színű idővonal jelentése: 312. október 28-án I. Constantinus
legyőzte Maxentius 
légióit.
- Egyesítette uralma alatt a birodalom nyugati részét. Ezt a csatát (Milvius-hídi csata[4]) korábban is, ma is a proto-keresztény I. Constantinus császár diadalának tartják a „pogány” Maxentius fölött, azaz a történelem egyik legfontosabb csatájának, annak ellenére, hogy Maxentius nem volt az új keresztény vallás ellensége. Miután legyőzte Maximinust, 313. június 13-án Licinius római császár Nikomédiában (ma İzmit) a császári székhelyén kifüggesztette a mediolanumi ediktumot. Ez a rendelet engedélyezte minden ember, így a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlást.
- Sárga színű idővonal jelentése: 380. február 27. Gratianus, II. Valentinianus és I.Theodosius ediktuma.
- Rózsaszínű idővonal jelentése: I. Theodosius halála után 395-ben fiai felosztották a Római Birodalmat.
- Arcadius a Keletrómai Birodalom
császára, Honorius pedig a Nyugatrómai Birodalom 
császára lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Commodusnak valószínűleg nem volt gyermeke, Claudia Crispina és Bruttia Crispina kapcsolata nagyon esetleges. Crispina talán egy Crispus Commodus nevű férfi leánya volt és ez okozza a keveredést.
- ↑ Claudia rokonsága bizonytalan, a Historia Augusta szerint II. Claudiusnak nem volt gyermeke.
- ↑ Euszebiosz rokonsága teljesen bizonytalan
- ↑ Magyar katolikus lexikon > M > milviusi híd
