Cink-szulfid
Cink-szulfid | |
A szfalerit, a cink-szulfid elterjedtebb módosulata | |
Wurtzit, a cink-szulfid ritkább módosulata | |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 1314-98-3 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | ZnS |
Moláris tömeg | 97,475 g mol−1 |
Megjelenés | Fehér por |
Sűrűség | 4,01 g cm−3 (20 °C)[1] |
Forráspont | 1185 °C[1] |
Oldhatóság (vízben) | gyakorlatilag oldhatatlan[1] |
Oldhatóság (más oldószerekben) | oldhatatlan |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
R mondatok | Nincs R-mondat[1] |
S mondatok | Nincs S-mondat[1] |
LD50 | >2000 mg/kg (patkány szájon át)[1] |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | Cink-oxid Cink-szelenid |
Azonos anion | Kadmium-szulfid Higany-szulfid |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A cink-szulfid a cink kénnel alkotott vegyülete, szulfidja. Képlete ZnS. Vízben és szerves savakban gyakorlatilag oldhatatlan. A természetben két ásványként található meg, ezek a szfalerit és a wurtzit. Fehér festékek készítésére használják.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Szerves savakban oldhatatlan, de erős ásványi savak feloldják, ekkor kén-hidrogén fejlődik. Reakcióba lép klórral és jóddal, a reakciók során a cink halogénvegyületei (cink-klorid, cink-jodid) keletkeznek és kén válik szabaddá.
Szénnel hevítve cinkké redukálódik, és szén-diszulfid keletkezik.
Cinkké redukálódik alumíniummal, vassal, nikkellel hevítve is. Ha levegőn hevítik, cink-oxiddá alakul és kén-dioxid fejlődik.
Vízgőz hatására cink-oxid és hidrogén-szulfid keletkezik belőle, ez a reakció megfordítható.
Ha nátrium-karbonáttal (szódával) hevítik, nátrium-szulfid és cink-oxid keletkezik, ha ammónium-kloriddal hevítik, cink-klorid képződik.
Előfordulása a természetben
[szerkesztés]A cink-szulfid a természetben két ásványként található meg, ezek a szfalerit és a wurtzit. A szfalerit szabályos, a wurtzit hatszöges kristályrendszerben kristályosodik. A két ásvány közül a wurtzit viszonylag ritka, ez a cink-szulfid módosulat közönséges körülmények között metastabil. Reverzibilisen átalakul szfaleritté magasabb hőmérsékleten. A természetben ritkák a teljesen színtelen, átlátszó cink-szulfid kristályok, ugyanis gyakran fémszennyezéseket tartalmaznak. Különböző színűek lehetnek a szennyezésektől.
Előállítása
[szerkesztés]Cink-szulfid keletkezik, ha kén-hidrogént vezetnek cinksók ecetsavat tartalmazó oldatába. Az ekkor leváló csapadékot először kén-hidrogént tartalmazó ecetsavval mossák, majd levegőtől elzártan szárítják.
Felhasználása
[szerkesztés]A cink-szulfidot fehér festékek készítésére használják. Alkalmazzák önmagában is, de leggyakrabban bárium-szulfáttal keverik. A bárium-szulfáttal kevert cink-szulfid a litopon, ami a bárium-szulfid és a cink-szulfát cserebomlási reakciójában képződik.
Világító festékek készítésére is alkalmas, ugyanis ha nehézfémekkel (például rézzel, mangánnal) szennyezett, megvilágítás vagy röntgen- és radioaktív sugárzás hatására fluoreszkál.
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia