Ugrás a tartalomhoz

Chevra Kadisa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hevra/Chevra Kadisa (arámi nyelven חֶבְרָא קַדִּישָׁא, magyarul "szent testvériség" vagy "szent egylet", lásd továbbá: "temetkezési egylet") a zsidóság egyik legfontosabb intézménye, amelynek gyökere a Talmud koráig (Kr. u. 2–6. század) nyúlik vissza. Elsődleges funkciója a közösség betegeinek ápolása, halottainak felkészítése a temetésre a zsidó temetkezési hagyományok szerint, valamint a temetők fenntartása. Emellett a közösségek szociális hálójaként is működtek, és alkalmanként a közösség kulturális életében is részt vállalhatnak.

Általánosan

[szerkesztés]

Fő feladata a halottak eltemetése a hagyományos szokások szerint. Ennek megfelelően a temető a Chevra tulajdona és a temetésekre vonatkozó eljárások tartoznak a hatáskörébe. Ezzel azonban az egylet rendszerint még nem merítette ki munkakörét, mert legtöbbször betegeket és szegényeket is támogatott, nagyobb hitközségekben általános kultúrtörekvéseket is. Olyan fontosnak tartották a Chevra intézményét, hogy létesítését az érvényben levő vallástörvények írják elő és működését a Sulchán Áruch (16. századi zsidó törvény- és szertartásgyűjtemény) szabályozta. Minden hitközség vallásos kötelessége, hogy alakulása után alakítsa meg mindjárt a Chevrát is.[1]

Története

[szerkesztés]

Temetkezési egyletekről olvashatunk már a jeruzsálemi Talmud korából, vannak leírások egyesületekről, amelyek a temetéseket végezték.[2] A 14. században német és spanyol terülteken is valószínűsíthetően a közösségen belüli kis csoport voltak, akik a temetési feladatokat elvégezték. A 14. század második felében „sírásók társulataként”(חבורת קברים) említik őket.[2]

A mai értelemben vett Hevrákról csak a 16. századtól beszélhetünk: az első Hevra kadisát 1564-ben alapította Eleazar Askenazi Prágában. Az első takkanot-ot, vagyis egyleti szabályzatot Júda Löw ben Becalél foglalta írásba, ugyanott a 17. században, a szabályzatot az osztrák kormányzat is jóváhagyta.[2] A szabályzatban foglaltak szerint az egylet kötelezettsége a zsidó közösség minden tagjának méltó temetést biztosítani, akár az egylet tagja volt a személy, akár támogatta-e az egyletet, akár nem.

Magyarországon

[szerkesztés]

Magyarországon a gyulafehérvári Hevra kadisa 1665-ben, a vágújhelyi 1679-ben, a szegedi egylet pedig 1787-ben alakult meg.[2]

A 20. század elején legnagyobb a Pesti Izraelita Hitközség keretében működő ilyen intézmény volt, amely széleskörű filantrópiát is művelt. A Chevra kötelékébe való felvétel ünnepélyes formák között megy végbe.[1] A Pesti Chevra Kadisa 1788-tól 1950-ig állt fenn.[3]

A Chevra kérésére létesült 1891-ben a Kozma utcai izraelita temető,[4] a mai Magyarország legnagyobb (és egyébként használatban is lévő) zsidó temetője.

Érdekesség, hogy 1903-tól a neves építész, Lajta Béla töltötte be a Pesti Chevra Kadisa megbízásából a pesti zsidó temetők műszaki felügyelőjének tisztét, így számos alkotása kifejezetten a funerális építészet területén (Salgótarjáni utcai zsidó temető, Kozma utcai izraelita temető) jelenhetett meg.[5]

A Chevra építtette Budapesten a Gyógyíthatatlan betegek otthonát (Szeretetház) (ma: Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet, Amerikai út 57., tervezte: Lajta Béla),[6] a Menedékház és Felnőtt Vakok Otthona (ma: Mazsihisz Szeretetkórház, Amerikai út 53-55., tervezte: Lajta Béla),[7] illetve az Aggok Menházát (ma: Uzsoki Utcai Kórház Krónikus és Rehabilitációs Belgyógyászati Osztályai, Hungária krt. 167., tervezte: Freund Vilmos).[8]

A zsidó vallású emberek temetését napjainkban is a Chevra végzi Budapest területén.[9] Megjegyzendő azonban, hogy a közismert, neológ zsidó temetők mellett létezik egy működő ortodox temető is Budapest területén (Gránátos utcai izraelita temető), amelynek a többitől független, saját, 1883-ban alakult Ortodox Chevra Kadisája van.[10]

Az egylet feladatai

[szerkesztés]

Minden zsidó közösség vallási kötelezettsége, hogy megalakulását követően megalapítsa a közösség Hevra kadisáját, szent egyletét. A Hevra kadisa elsődleges kötelezettsége a halottak tisztes eltemetése, természetesen a zsidó vallási szabályokat és a tradíciót be- és megtartva, a szertartások elvégzésével, emellett a betegek ápolása és látogatása, a hozzátartozók segítése a gondterhes időszakokban és a szegények segélyezése. A tagok emberbaráti kötelességükből végzik feladataikat az egyleten belül. Magukra vállalják a közösség tagjainak megsegítését, támogatását. Ezen kötelezettségeik csakis a zsidó közösség tagjaira vonatkoznak.[11] Ha egy zsidó halottnak nincsenek hozzátartozói, az egylet teljesen magára vállalja a költségeket.[12]

Az egylet feladatai feloszthatóak verbális és gyakorlati feladatokra. A verbális feladatokat jelentették az imák mondása, a szertartások vezetése stb. A gyakorlati feladatok alatt a holttest szállítását, a felkészítés rituális folyamatát, a sírhely kiásását és magát a temetést értjük, ezeket a feladatokat hagyományosan az újoncok, vagy olykor nem tagsággal rendelkezők végezték.[13]

Régebben – nagyvárosokban a 19. század második feléig, falvakban a 20. század elejéig – a tagok maguk végezték a temetkezési feladatokat, feleltek a halott felkészítéséért. A temetésig a holttestet nem lehet egyedül hagyni, mindig őrizni kötelező,[11] ezért a tagok maguk őrizték a halottat (férfihez férfit állítanak, nőhöz pedig nőt), a holttestet a vallási előírások szerint szertartásosan megmosdatták és fehér halotti lepelbe (takhrikhin) öltöztették. A gyászházban – vagyis az elhunyt egykori otthonában – elmondták az imákat a holttest felett.[11] A temetést a közösségi rabbija, vagy nem községbeli, de az egylet által feljogosított rabbi vezette le.

A mai gyakorlat ettől a „hagyományosabb” folyamattól különbözik. A halottak felkészítését a temetőben épült halottas házban (szertartási épületben) hivatásos halottmosdatók végzik. A hozzátartozók a Hevra kadisánál megválaszthatják a temetést végző rabbit, a kántort, a sírhelyet, valamint a temetés időpontját és a halotti ruhát is. (A család vagy a közösség kérheti kántor vagy énekkar részvételét a temetésen, de nem kötelező elem). Szükség és igény szerint az egylet gondoskodik a test külföldre szállításáról és kíséréséről is. A zsidó vallási előírásoknak megfelelően a holttestet a halált követő napokban mihamarabb elbúcsúztatják. Az elhunyt végakaratát figyelembe veszik, ha hagyott hátra.

A Hevra gondoskodik a temető fenntartásáról, karbantartásáról, valamint nyilvántartási könyvek, helyrajzok vezetéséről. A sírkövekről a hozzátartozók gondoskodnak, de felállításukat a Hevra hagyja jóvá.

Az egyletek a temetés körüli teendőkön túl is részt vállaltak a közösség életében, karitatív tevékenységet folytatnak. Például a Pesti Hevra Kadisa a 20. században a fővárosi zsidóság egyik legfontosabb intézményévé vált. Birtokukban állt két temető is, az 1874-ben nyílt józsefvárosi Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető és az 1893-ban nyílt rákoskeresztúri Kozma utcai izraelita temető.[14] A Pesti Chevra Kadisa kórházat, szegényházat, menedékházat (mai értelemben vett hajléktalan szállót) és idősek otthonát is tartott fenn. Ezek költségeit a zsidó közösség felajánlásaiból, adományaiból fedezték. A Pesti Chevra Kadisa 1952-es szabályzatában az egylet feladatai közé sorolták Budapest területén izraelita temetők létesítését, hatósági szabályok és vallási szokások szerinti igazgatását, gondozását és fenntartását. Továbbá a feladataik közé sorolták a szeretetotthonok létesítését és azok fenntartását szegény időseknek.[12]

Az egylet tagsága

[szerkesztés]

Egy Hevra kadisa tagjának lenni nagy érdem, a közösség iránti elkötelezettséget fejezi ki. Taggá önkéntes jelentkezéssel, de anyagi tehervállalással válhatnak felnőtt zsidó férfiak. A halott felkészítése egy fontos micva, amit nem viszonozható, azaz micva ha-émet (‛igaz jótett/parancsolat’), mivel a tagok ellenszolgáltatás nélkül, elhivatottságból végzik a tevékenységüket.[15] Egyes források szerint a tagság apáról fiúra is szállhat.[2] Az egyletbe való belépés ünnepélyes keretek között zajlik, nevére kiállított oklevéllel hitelesítik a tagságot.

Nők nem válhatnak az egylet tagjaivá, de elláthatnak betegágyi feladatokat, varrhatják a fehér halotti ruhát, illetve segédkezhetnek is a női halott felkészítésében, vagyis a tahara folyamatában.[2]

Az egylet tagsága évente lakomával egybekötött ünnepet tartott. A dátum egyletenként változó: a leggyakoribb dátum ádár hónap hetedik napja, Mózes halálának évfordulója; de tartottak ünnepnapot például kiszlév hónap 15., 20. napján, vagy, mint Pozsonyban, lág báómer napján.[2] 1857-től tudjuk, hogy a szegedi hevra tagjai is ádár hó hetedik napján (zájin ádár) tartották a vezeklésnek és az elhunyt testvérek emlékének tiszteletére.[16]

Az egylet igazgatása

[szerkesztés]

A fent említettek szerint a 16. századtól beszélünk szervezett Hevra kadisáról. A kezdetekben három osztály volt az egyletekben: 1) vezetőség, 2) általános tagság és 3) újoncok.[13] A vezetést két gabbaj látta el, ők feleltek a pénzügyekért és a feladatok elosztásáért, egyben hitközség elöljárói is voltak.[17]

A gyakorlat a 20. század második felétől változott. Ekkortól egy egyletet az elnök igazgatja, akit a hitközségi képviselőtestületi közgyűlés választ a hitközségi tagok közül, kinevezése 5 évig tart.[12] Hivatalból tagja a hitközségi elöljáróságnak. Feladata tanácskozásokat egybehívni és vezetni, az ezekről készült jegyzőkönyveket a hitközségi elöljárók elé tárni, a határozatok végrehajtása. Továbbá az ő felelőssége alá tartoznak a szeretetotthonok (ha van a közösség tulajdonában), a temetők leltára, karbantartása, jegyzőkönyvezése.

Az elnök mellett áll az egyleti elöljáróság, a legfőbb irányító szerv, akiket a hitközségi képviselőtestület választ 5 évre. Hatáskörébe tartozik, hogy intézkedjen a jóváhagyott határozatok végrehajtásáról, vélemény adása. Továbbá, hogy ellenőrizze és irányítsa az egylet birtokába tartozó épületek működését, a felvettek gondozása, a temetők és a temetési feladatokat kiviteleztesse. Előkészíti és ellenőrzi az egylet költségvetését, megállapítja a temetési feladatokkal járó, a sírápolási és egyéb felmerülő díjakat. Az egyleti szabályzatok szerint többletköltségeket fizetethetnek a hozzátartozókkal, például vigaszlakomáért, kántorért, énekkarért, szállításért és egyéb egyéni igényekért.

Hevra-könyvek

[szerkesztés]

Minden Hevra kadisa tartott – és a manapság is tart – nyilvántartó könyvet, héberül pinkasz-t, melyben adminisztrálták a közösséget érintő ügyeket:[16] a tagok belépését (törzslapjaikat), befizetéseit, elhalálozását, az egylet szabályzatát, vagyis a takkanot-ot, továbbá esetleg a temetésekre vonatkozó szabályokat a zsidó hagyomány szövegeiből.[18]

Az Hevra-könyvekben fontos a pénzügyek nyilvántartása:az egylet költségvetése, a be- és kifizetések, adományok, adományozók listája, a tagsági díjak befizetése, bírságok kiszabása, azok befizetése. Az egyleteket a helyi közösségek tartják fenn, főként közösségi felajánlásokból, adományokból és támogatásokból. Bírságot róhattak ki akadályoztatásért vagy ha egy tag elmulasztja tagi kötelességét betartani. Bírságokat szabhatnak ki a tagok egymásra, és nem-tagokra is a szabályzat megsértéséért, a tagok akadályoztatásáért.

A Hevra-könyveket a kor stílusának megfelelve gyakran gazdagon díszíthették, illusztrálták.[19]

Hevra-tárgyak

[szerkesztés]

Adománygyűjtő perselyek

Az elöljárók kötelessége a „perselyezés”, adományok gyűjtése az egylet fenntartására és a szegények segélyezésére. Szokásos ekképpen adományokat gyűjteni az elhunyt családjának.

Sorsoló golyók

A sorsoló golyókon az egylet tagjainak nevei szerepeltek. Amíg a haldokló és halott körüli feladatokat az egylet tagjai maguk látták el, addig a golyók segítségével sorsoltak a tagok közül, például beteglátogatásra, halottőrzésre vagy a halálhír bejelentésére. A mai gyakorlatban a sorsolás már nem szerepel.

Pecsétek/bélyegzők iratok hitelesítéseire, és gazdagon díszített, illusztrált oklevelek, például tagsági oklevelek.

Hevra-épületek

[szerkesztés]

A Hevra kadisák tulajdonában állhattak a közösség temetői (habár valós tulajdonjoggal nem mindenhol rendelkeztek a történelmük során), a halottasház, kórház, menedékház, szegényház, vakok otthona, idősek otthona is. A Pesti Izraelita Hitközség temetőhelyet és kórház számára épületet is vásárolt 1805-ben.[20]

Pesti Chevra Kadisa Szeretetkórháza 1896-tól a Szabolcs utcában, Menedékháza és Felnőtt Vakok Otthona, 1914-től XIV. kerületben az Amerikai úton állt.[1]

Képtár

[szerkesztés]
  • Gyógyíthatatlan betegek otthona (Szeretetház)
    Gyógyíthatatlan betegek otthona (Szeretetház)
  • Mazsihisz Szeretetkórház
    Mazsihisz Szeretetkórház
  • Aggok Menháza
    Aggok Menháza

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Zsidó lexikon, i. h.
  2. ↑ a b c d e f g Rabinowitz, Louis Isaac. ḤEVRA (Ḥavurah) KADDISHA., Encyclopaedia Judaica, vol. 9.. USA: Macmillan Reference, 81–82. o. (2007) 
  3. ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20231121_szazotven_eve_kezdodott_a_salgotarjani_utcai_zsido_temeto_tortenete_ketszer_annyian_nyugszanak_itt_mint_korabban_hittek
  4. ↑ Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891. 858/1891 közgyűlési határozat p. 18.
  5. ↑ https://zsidotemeto.nori.gov.hu/lajta-bela
  6. ↑ https://lajta.bparchiv.hu/hu/alkotasok/pesti-chevra-kadisa-szeretethaza
  7. ↑ https://lajta.bparchiv.hu/hu/alkotasok/pesti-chevra-kadisa-menedekhaza-es-felnott-vakok-otthona
  8. ↑ P. Brestyánszky Ilona: Budapest zsinagógái, Ciceró Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-539-251-6, 97–98. o.
  9. ↑ Miklósi, i. m.
  10. ↑ https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
  11. ↑ a b c (2020. június 27.) „Zsidó temetési hagyományok” (magyar nyelven). Wikipédia. 
  12. ↑ a b c A Budapesti Izraelita Hitközség Chevra Kadisa Osztályának Szabályzata, 8, 10. o. (1952) 
  13. ↑ a b szerk.: Reif, Stefan C. – Lehnardt, Andreas – Bar-Levav, Avriel: Death in Jewish Life. Berlin/Boston: De Gruyter, 12. o. (2014) 
  14. ↑ fényképész, Halmi: Pesti Chevra Kadisa tagfelvételi ülése, 1937. collections.milev.hu, 1937 (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)
  15. ↑ The Book of Customs. San Francisco: Harper Collins, 392. o. (2004) 
  16. ↑ a b Löw, Immánuel – Klein Salamon. A szegedi chevra: 1787-től 1887-ig. Szeged: Engel, 37.. o. (1887) 
  17. ↑ Újvári, Péter. Gabbaj, Magyar zsidó lexikon, 301. o. (1929) 
  18. ↑ Leitner Zoltán. Kétszáz esztendő az emberszeretet szolgálatában: az Oradeai Izraelita Szentegylet, Chevra Kadisa 200 éves története. Oradea: Chevra Kadisa, 10–11. o. (1931) 
  19. ↑ Kabold, Jicchak Eisik (1769/1793). „Hevra Kadisa jegyzőkönyve (pinkasz) / Chevra Kadisha Pinqas”. 
  20. ↑ (2023. október 12.) „Pesti Izraelita Hitközség” (magyar nyelven). Wikipédia. 

Források

[szerkesztés]

Egyéb irodalom

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Chevra_Kadisa”