Marcus Furius Camillus
| Marcus Furius Camillus | |
 | |
| Született | i. e. 446[1] ókori Róma |
| Elhunyt | i. e. 365 (80-81 évesen)[1][2] nem ismert[3] |
| Állampolgársága | római |
| Gyermekei | Lucio Furio Camilo |
| Szülei | nem ismert Lucio Furio Medulino |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | |
| Halál oka | fertőző betegség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Furius Camillus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Camillus, Marcus Furius (? – i. e. 364) római dictator, censor, hadvezér.
Élete
[szerkesztés]Marcus Furius Camillus, a Furius-nemzetség leghíresebb tagja i. e. 403-ban nyerte el a censori tisztséget, majd 6 ízben a tribunus militum-i, azaz a consuli tribunus-i rangot. Öt alkalommal választották dictatornak.
I. e. 396-ban, dictatorként bevette a 10 évig sikertelenül ostromolt Veii városát, így hatalmas zsákmányokat szerezve megtette az első Latium határain kívül eső hódítást.
Több ízben harcolt az aequiculi, volscusok, illetve faliscusok ellen, meghódította Capena és Falerii városait. I. e. 394-ben a Veii ostroma során szerzett zsákmány igazságtalan elosztásának koholt vádja miatt száműzetésbe kényszerült. Ártatlansága tudatában Róma ostromát kívánta, hogy ezzel hazája rákényszerüljön a visszahívására.
Kívánsága valóra vált: a gallok i. e. 391-ben támadást szerveztek Róma ellen, betörtek Latiumba. A gall seregek leverték a római csapatokat az Alliánál, bevonultak Rómába, s azt a Capitolium kivételével elpusztították, felégették. A senatus másodszor is dictatornak választotta Camillust, s hazahívatta a száműzetésből i. e. 390-ben.
Camillus összeszedte a menekülő rómaiakat, s rövid idő alatt leverte a gall csapatokat; ezért hálából a második honalapító, a pater patriae címet kapta. Miután e módon helyreállította a rendet és békét Rómában, lemondott dictatori tisztségéről. Azonban a volscusok, etruszkok és aequiculi támadása idején, i. e. 389-ben újból dictatornak választotta őt a senatus. Camillus sikeresen verte vissza a támadó népeket, győzelmet aratva fölöttük. Ugyanebben az évben heves tiltakozását fejezte ki a Licinius-féle agrártörvények ellen, s bár küzdelmével azok elfogadását nem tudta megakadályozni, életbeléptetésüket sikerült elhalasztania.
I. e. 364-ben a korban tomboló járvány, a pestis halálos áldozata lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Camillus, Marcus Furius
- ↑ Life of Camillus
Források
[szerkesztés]- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
| Elődei: Lucius Valerius Potitus és Cnaeus Cornelius Cossus consuli tribunusok |
 |
Utódai: Manlius Emilius Mamercinus és Lucius Iulius Iullus consuli tribunusok |
| Elődei: Marcus Valerius Lactucinus Maximus és Quintus Servilius Fidenas consuli tribunusok |
|
Utódai: Lucius Iulius Iullus és Aulus Postumius Albinus Regillensis consuli tribunusok |
| Elődei: Caeso Fabius Ambustus és Marcus Valerius Lactucinus Maximus consuli tribunusok |
|
Utódai: Lucius Furius Medullinus és Spurius Postumius Albinus Regillensis consuli tribunusok |
| Elődei: Lucius Valerius Potitus Poplicola és Lucius Menenius Lanatus consuli tribunusok |
|
Utódai: Quintus Servilius Fidenas és Lucius Quinctius Cincinnatus consuli tribunusok |
| Elődei: Servius Cornelius Maluginensis és Publius Valerius Potitus Poplicola consuli tribunusok |
|
Utódai: Caius Papirius Crassus és Titus Quinctius Cincinnatus Capitolinus consuli tribunusok |
| Elődei: Caius Sulpicius Camerinus és Lucius Aemilius Mamercinus consuli tribunusok |
|
Utódai: Lucius Postumius Albinus Regillensis és Lucius Furius Medullinus consuli tribunusok |
