Barátpipra
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Manacus manacus (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barátpipra témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barátpipra témájú médiaállományokat és Barátpipra témájú kategóriát. |
A barátpipra (Manacus manacus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a piprafélék (Pipridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Pipra nembe Pipra manacus néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Manacus manacus abditivus - Bangs, 1899
- Manacus manacus flaveolus - Cassin, 1851
- Manacus manacus bangsi - Chapman, 1914
- Manacus manacus leucochlamys - Chapman, 1914
- Manacus manacus maximus - Chapman, 1924
- Manacus manacus interior - Chapman, 1914
- Manacus manacus trinitatis - Hartert, 1912
- Manacus manacus umbrosus - Friedmann, 1944
- Manacus manacus manacus - Linnaeus, 1766
- Manacus manacus expectatus - Gyldenstolpe, 1941
- Manacus manacus subpurus - Cherrie & Reichenberger, 1923
- Manacus manacus purus - Bangs, 1899
- Manacus manacus longibarbatus - J. T. Zimmer, 1936
- Manacus manacus purissimus- Todd, 1928
- Manacus manacus gutturosus - Desmarest, 1806[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Venezuela, Trinidad és Tobago területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint víz közeli környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 11 centiméter, testsúlya 16-18 gramm.[5] A felnőtt hím fejteteje, háta és szárnya fekete, a többi fehér. Lába narancssárga színű. A tojó és a fiatal példányok tollazata olívzöld.
 |
 |
Életmódja
[szerkesztés]Kisebb gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.[3] Csoportosan él, akár 70 fős csoportokban is megtekinthető.
Szaporodása
[szerkesztés]A tojó készíti a fészket, mely csésze alakú, lapos szélű. Fészekalja 2 tojásból áll, melyet csak a tojó költ 18-19 napon keresztül. A kirepülési idő 13-15 nap a kikelés után. A fiókákat főleg gyümölcsökkel, apróbb rovarokkal etetik.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
