Arnold Pannartz

Arnold Pannartz
Született	15. század Kölni főegyházmegye
Elhunyt	1476 Róma
Foglalkozása	tipográfus
Halál oka	pestis
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnold Pannartz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Arnold Pannartz (? – 1476) német származású itáliai nyomdász a 15. században.

Élete

Cologne-ban, a mai Kölnben született. Itália első könyvnyomdájának volt az alapítója. 1462-ig Mainzban, Fust és Schöffer műhelyében, előtte Prágában dolgozott. 1476-ban bekövetkező – állítólag pestis okozta – haláláig nyomdászként tevékenykedett. Főleg klasszika-filológiai munkákat nyomtatott.

Együttműködése Sweynheimmel

A következő évben – itáliai bencés szerzetesek hívására – a Rómától északra található subiacói kolostorban Conrad Sweynheimmel nyomdát alapított. Itt nyomtatta ki az első teljes itáliai nyomtatványt, 1463-ban és 1464-ben Donatus nyelvtankönyvét. Ezt követte 1465-ben Lactantius munkája, a De divinis institutionibus (Az istenes oktatásokról), majd Cicero De oratore (Az ékesszólásról), valamint Hippói Szent Ágoston De civitate deije (Isten országáról), 1467-ben. Lactantius műve azért jelentős, mert ez volt az első itáliai könyv, amelyet – bár gótikus elemeket tartalmazó – antiqua betűvel nyomtattak. Mivel az egyházi köröknek ez a betűtípus tetszett leginkább, a pápa később kanonokságot adományozott a két nyomdásznak.

Itt 1466-ig dolgoztak. Pietro és Francesco Marquis de Maximis, a tudós testvérpár hívására Pannartz társával együtt Rómába ment, ahol a humanizmus erősen hatott rájuk. 1467-ben a testvérek palotájában állították fel nyomdájukat. Itt kinyomtatták Cicero leveleit – amelynek érdekessége, hogy azzal a betűnemmel nyomtatták, amelynek később cicero lett a neve, lásd – majd a Speculum humanae vitaet (Az emberi élet tükre). 1469-ben Livius írásait – többek közt a Historiae romanae decadest (A római történelem tizedei) – nyomtatták ki, de ez a munka már meghaladta anyagi lehetőségeiket, mivel a város nem kedvezett a könyvkereskedelem fejlődésének. Állítólag az ő nyomdájukból került ki az Apuleius Lucius Madaurensis Opera című ritka ősnyomtatvány is. Nicolas de Lyra Glossaejának (bibliamagyarázatainak) 5. könyvének kinyomtatásakor elfogyott a pénzük. Barátjuk és kiadójuk, Andera Bussi püspök hiába járt közben értük IV. Sixtus pápánál. A pápához beadott kérvényük értékes könyvtártörténeti forrás, mivel kiderül belőle, hogy a könyvek átlagos példányszáma akkoriban 275 kötet volt, a népszerű műveké ennek kétszerese. Leírták, hogy hét év alatt 36 munkát, főleg latin klasszikust adtak ki, összesen 12 475 példányban. A nyomda tehát a tönk szélére jutott, Pannartz és Sweynheim társas viszonya megszűnt. 1473-ban Sweynheim függetlenedett, és betűmetsző lett, későbbi adat nincs róla.

Magyar vonatkozás

Fraknói Vilmos történetíró azt írta, hogy az első magyar nyomdász, Hess András betűinek Pannartz és Sweynheim betűi szolgáltak mintául, valamint Karai László, Mátyás király követével is az ő nyomdájukban ismerkedett meg Hess.

Források

• Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig, Budapest, Magyar Helikon, 1959-
• A könyves kultúra XIV-XVII. század (szerk.: Monok István), Szeged, Scriptum, 1992 [1]
• A Pallas nagy lexikona
• Révai nagy lexikona
• Tevan Andor: A könyv évezredes útja, Budapest, Gondolat, 1984 [2]
• Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története, Budapest, Széphalom Kiadó, 2001
• https://web.archive.org/web/20100515144100/http://www.typolexikon.de/p/pannartz-arnold.html