Ugrás a tartalomhoz

André Derain

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
André Derain
Született1880. június 10.[1][2][3][4][5]
Chatou[6][7][8]
Elhunyt1954. szeptember 8. (74 évesen)[1][9][5][10][11]
Garches[6][7][8]
Állampolgárságafrancia[12][13]
HázastársaAlice Derain
ÉlettársaRaymonde Knaublich
GyermekeiAndré-Charlemagne Knaublich
SzüleiLouis Derain
Foglalkozása
  • festőművész
  • koreográfus
  • szobrász
  • vésnök
  • jelmeztervező
  • színházi díszlettervező
  • illusztrátor
  • ékszertervező
  • fotográfus
  • grafikusművész
  • gravírozó
  • rajzoló
  • formatervező
  • belsőépítész
Iskolái
Halál okaközúti baleset
SírhelyeChambourcy
André Derain aláírása
André Derain aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz André Derain témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
André Derain háza Chambourcy-ban
Emléktábla a ház kapuján

André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja, a fauvizmus mozgalmának egyik alapítója.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei katonatisztnek vagy mérnöknek szánták. Párizsban a Chaptal gimnáziumba járt, majd a Bányamérnöki Főiskolára. 15 éves korában egy Chatou-ban élő festőtől tájfestést tanult, később is ez maradt a kedvenc műfaja.

A modern festészeti mozgalmakban

[szerkesztés]

1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Derain – Henri Matisse-szal, Maurice de Vlaminck-kel és másokkal együtt – így működött közre a 20. század első festészeti „izmusának”, a fauvizmus mozgalmának megalapításában.

Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. 1909-ben Braque-kal, majd 1910-ben Picassóval dolgozott együtt. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. Paul Cezanne erősen hatott rá, tőle tanulta meg, hogyan lehet kihasználni a fénytörés adta lehetőségeket, egyszerűsíteni a teret úgy, hogy a kép integritása megmaradjon.

„Gótikus” korszaka

[szerkesztés]

1912 után Derain egyéni úton járt, és elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Derain „gótikus” korszakának neveznek. A bolognai Carracci testvérek és Corot képei inspirálták, valamint pompeii művészete. Ebben a korszakában is jelentős alkotásai születtek, így a Utolsó vacsora (1913), Szombat (1914), A két nővér, (1914), Pierrot és Harlequein (1924), A festő és családja (1939 körül).

Egyéb munkái

[szerkesztés]

A festészeten kívül szobrászként is alkotott. Díszleteket tervezett Gyagilev balettje számára. Könyvillusztrátorként is jelentőset alkotott, így színes fametszeteket készített Rabelais Pantagruel című művéhez (1945).

Festményei (válogatás)

[szerkesztés]
  • Waterloo híd (1905)
  • Henri Matisse portréja (1905)
  • Collioure-i kikötő (1905)
  • Collioure külvárosa: (1905)
  • Hajók a Collioure-i hídnál: (1905)
  • A kettő bárka: (1906)
  • Fák (1906)
  • Nő ingben (1906)
  • Három alak a fűben: (1906)
  • A Charing Cross híd Londonban (1906)
  • A Temze partján
  • Westminster (1906)
  • A napfény London-ban (1906)
  • Fürdőzők (1907)

Források

[szerkesztés]
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Derain, André lásd 102-104. p. ISBN 963-13-9001-2
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ André Derain (holland nyelven)
  4. ↑ André Derain (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дерен Андре, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ a b Union List of Artist Names (angol nyelven)
  8. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  9. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дерен Андре, 2015. szeptember 27.
  10. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. ↑ KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  13. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=André_Derain&oldid=27195384”