Alof de Wignacourt
Alof de Wignacourt | |
Caravaggio festménye (1608 körül) | |
A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 54. nagymestere | |
Uralkodási ideje | |
1601. február 10. – 1622. szeptember 14. | |
Elődje | Martin Garzes |
Utódja | Luís Mendes de Vasconcellos |
Életrajzi adatok | |
Született | 1547 Franciaország |
Elhunyt | 1622. szeptember 14. (75 évesen) Málta |
Nyughelye | Valletta, Szent János társkatedrális |
Édesapja | Jean de Wignacourt, Seigneur de Lits |
Édesanyja | Marie de la Porte de Vezins |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alof de Wignacourt témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alof de Wignacourt (latin forrásokban Adolphus Vignacurtius; 1547, Franciaország – 1622. szeptember 14., Málta) francia nemes, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 54. nagymestere 1601-től haláláig.
1564-ben lépett be a Lovagrendbe. A következő évben Málta ostromában már kitüntette magát. Uralkodói modorú és ízlésű ember volt, erről tanúskodik díszes páncélzata, mely a vallettai múzeum egyik kincse. 1601-ben választották nagymesterré. Kedvelt volt alattvalói körében. Ő adott megbízást Michelangelo Merisi di Caravaggiónak Máltán készült műveire. Nevéhez fűződik az állandó könyvtár megnyitása, mégis leginkább építkezései miatt emlékeznek rá: a partok védelmére egy sor őrtornyot telepíttetett, Valletta vízellátására pedig 15 kilométer hosszú vízvezetéket építtetett Rabattól a mai Floriana határáig.
Építményei
[szerkesztés]- Wignacourt-vízvezeték[1] (máltaiul Akvedott, angolul Wignacourt Acqueduct, 1610-1615): tervezője a messinai Natale Tomasucci, a munka nagy részét a bolognai Bontadino de Bontadini kivitelezte. Kőfaragóként Tumas Dingli építész is részt vett a munkákban. Rabat dombjaitól Attardon, Balzanon, Santa Venerán és Ħamrunon keresztül kígyózott föld alatt és föld fölött Valletta külterületéig. Wignacourt 1615. augusztus 21-én avatta fel.
Tornyai
[szerkesztés]- St. Paul's Bay Tower (1610, San Pawl il-Baħar)
- Torri ta' San Luċjan (St. Lucian Tower; 1610-11, Marsaxlokk): a britek erőddé bővítették. Ma a Nemzeti Tengerbiológiai Kutatóközpont foglalja el
- Torri ta' San Tumas (St. Thomas Tower; 1614, Marsaskala): az Il-Ħamriga félsziget csúcsára épült, a Marsaskala Creek és a Szent Tamás-öböl közé. Marsaskala városa ma már körbeveszi a tornyot
- Torri tax-Xagħra (Marsalforn Tower; 1616, Marsalforn): 1716-ban a szikla pusztulásával a tengerbe omlott
- Torri ta' Santa Marija (St. Mary's Tower vagy Comino Tower; 1618, Comino): egy kétszáz évvel korábban félbehagyott tornyot fejeztetett be, hogy ellenőrizze a Malta és Gozo közti csatornát és távoltartsa a kalózokat a szigettől. Tervezője Vittorio Cassar
- Santa Maria delle Grazie Tower (1620, a mai Xgħajra helyén): a britek 1888-ban lebontották
-
San Lucjan, Marsaxlokk
-
San Tumas, Marsaskala
-
San Pawl il-Baħar
-
Santa Marija, Comino
Kapcsolódó oldalak
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Wignacourt Acqueduct (angol nyelven). Chevron. [2010. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
Források
[szerkesztés]- Alof de Wignacourt (angol nyelven). Genealogy and Heraldry. [2006. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
- Alof de Wignacourt (angol nyelven). Sovereign Military Order of Malta in South Africa. [2008. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
- Alof de Wignacourt (angol nyelven). St. Nicholas College Attard. [2009. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 8.)