Alife
| Alife | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Campania | ||
| Megye | Caserta (CE) | ||
| Frazionék | Totari | ||
| Védőszent | I. Szixtusz pápa | ||
| Irányítószám | 81011 | ||
| Körzethívószám | 0823 | ||
| Forgalmi rendszám | CE | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7376 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 112 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 110 m | ||
| Terület | 63 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′41.333333°N 14.333333°EKoordináták: é. sz. 41° 20′, k. h. 14° 20′41.333333°N 14.333333°E | |||
 | |||
| Elhelyezkedése Caserta térképén | |||
| Alife weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alife témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Alife község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében. Az Alife-Caiazzói egyházmegye püspöki székhelye.
Fekvése
[szerkesztés]A megye északkeleti részén fekszik, a Volturno folyó völgyében. Határai: Alvignano, Baia e Latina, Dragoni, Gioia Sannitica, Piedimonte Matese, San Potito Sannitico és Sant’Angelo d’Alife.
Története
[szerkesztés]A települést valószínűleg a szamniszok alapították, viszont a környékbeli dombvidéket már a vaskorban lakták. Az első pun háború után római municípium lett Alliphae néven. Az 5. században püspöki székhely volt, viszont ez a kiváltsága a következő évszázadban megszűnt. A későbbiekben a longobárd Beneventói Hercegség majd a Capuai Hercegség része volt. Püspöki székhellyé csak 969-ben vált ismét.
1132-ben a Rainulf Drengolt normann gróf (korának egyik legkiválóbb katonai vezetője) elkezdte a katedrális építését. Ebben az időben Alife, a többi észak-campaniai településhez hasonlóan függetlenedett Capuától, saját közigazgatási rendszere volt. Ez azonban éles ellentéteket szült a normann Szicíliai Királysággal (amelyet II. Roger alapított 1130-ban). 1135-ben Alifét elfoglalták a normann seregek, de két évvel később Rainulfnak sikerült visszafoglalnia és ugyanakkor sikerült megszereznie a hercegi címet is.
1138-ban Alifét ismét elfoglalta egy szicíliai kontingens és csak jóval később 1169-ben nyerte vissza ismét függetlenségét. 1178-ban Riccardo Caetani nemesúr tulajdonába került, majd 1191-től a Quarelli családé lett. 1197-től a német Schweisspeunt család szerezte meg. A feudális időszak alatt Alife hanyatlásnak indult, környéke elmocsarasodott. A 13. század végére szinte teljes mértékben elnéptelenedett, lakói a közeli dombvidékre húzódtak vissza.
1561-ben II. Fülöp elpusztította a települést, miután annak ura, Ferrante II Diaz Garlon részt vett a király húgának meggyilkolásában. Katedrálisa az 1688-as földrengésben elpusztult. Csak 1806, a feudalizmus eltörlése után kezdett ismét fellendülni.
Népessége
[szerkesztés]A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalók
[szerkesztés]- a római amfiteátrum csak részben van feltárva. A 48x38 m alaprajzú épület a Római Birodalom egyik legnagyobb amfiteátruma volt.
- Acilii Glabrione mauzóleuma valamint más római síremlékek a város falain kívül.
- a római cryptoporticum, amely egy jól megőrzött 100 m hosszú galéria.
- a Castello valószínűleg a longobárdok uralkodása idején épült vár, noha első említései 1127-ből származnak.
- a katedrálist 1132-ben építették és az 1688-as földrengésben elpusztult. 1692-ben barokk stílusban építették újjá.
Testvérvárosok
[szerkesztés]
Alatri, Olaszország (1984)
Głowno, Lengyelország (1990)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
