Ugrás a tartalomhoz

Alaszkai-félsziget

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alaszkai-félsziget
Hóföldte hegyek az Alaszkai-félszigeti Nemzeti Vadmenedék területén
Hóföldte hegyek az Alaszkai-félszigeti Nemzeti Vadmenedék területén
Közigazgatás
Ország Amerikai Egyesült Államok
ÁllamAlaszka
Népesség
Teljes népességismeretlen
Terület1 500 000 km²
Hosszúság800 km
Elhelyezkedése
Alaszkai-félsziget (Alaszka)
Alaszkai-félsziget
Alaszkai-félsziget
Pozíció Alaszka térképén
é. sz. 56° 30′, ny. h. 158° 45′56.500000°N 158.750000°WKoordináták: é. sz. 56° 30′, ny. h. 158° 45′56.500000°N 158.750000°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Alaszkai-félsziget témájú médiaállományokat.

Az Alaszkai-félsziget mintegy 800 km hosszan elnyúló félsziget Észak-Amerikában, amely Alaszka fő tömbjétől a meghosszabbítását képező Aleut-szigetekig terjed. A félsziget választja el egymástól a Csendes-óceán fő víztömegeit a Bering-tengerhez tartozó Bristol-öböltől.

Földrajza

[szerkesztés]
Vulkánok az Alaszkai-félszigeten

A félsziget gerincén végigfutó Aleut-hegylánc erősen vulkanikus vonulat.[1] Számos környezeti szempontból védett terület otthona, mint a Katmai Nemzeti Park és Rezervátum, az Aniakchak Nemzeti Emlékhely és Rezervátum, a Becharof Nemzeti Vadmenedék, az Alaszkai-félszigeti Nemzeti Vadmenedék és az Izembek Nemzeti Vadmenedék.

Legdélibb része hegyekkel, völgyekkel tagolt vidék amelyet az észak-amerikai-lemez alá bukó csendes-óceáni-lemez tektonikus tevékenysége emelt ki. Északi része jellemzően lapos, mocsaras, ami az eróziónak és a viszonylagos szeizmikus stabilitásnak tudható be.

A félsziget északi és déli partvidékének több tulajdonsága éles kontrasztban áll egymással. Az északi part jellemzően zavaros, sáros, viszonylag sekély és szélsőséges árapály hatásoknak kitett, a déli oldalon azonban a víz nagyon mély, tiszta és az árapály-aktivitás viszonylag kicsi.

Éghajlata

[szerkesztés]

Az évi átlaghőmérséklet 1 és 4 °C közötti.[2] Télen a hőmérséklet −11 és 1 °C között, nyáron 6 és 15 °C között alakul.[3]

A csapadék eloszlása változó, évi átlagos mennyisége a partok mentén 600–3300 mm, a hegyekben 4000 mm körüli.[3]

Az óceán hatásának köszönhetően a permafroszt a félsziget nagy részére nem terjed ki.[3] Az alacsonyabban fekvő területeken a növénytakaró május közepétől szeptember végéig él meg. Magasabb helyeken kemény fagyok az év bármely napján előfordulhatnak.[2]

A déli partvidék éghajlata az Aleut-szigetekéhez, Izlandhoz és a Tűzföldhöz hasonló.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. GVP
  2. a b USFS
  3. a b c EoE

Források

[szerkesztés]