1940-es romániai földrengés
| 1940-es romániai földrengés | |
 | |
| Dátum | 1940. november 10. 3 óra 39 perc[1] |
| Időtartam | 45 másodperc |
| Richter-skála szerinti magnitúdó | 7,4[1] |
| Momentum magnitúdó | 7,6–7,7[1][2] Mw |
| Mélység | 150[1] km |
| Érintett országok | Román Királyság, Magyarország, Szovjetunió, Bulgária |
| Károk, áldozatok | 593 halott, 1271 sebesült, 65 000 épület |
 1940-es romániai földrengés
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 45′ 11″, k. h. 26° 55′ 55″45.753000°N 26.932000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 11″, k. h. 26° 55′ 55″45.753000°N 26.932000°E | |
Az 1940-es romániai földrengés a 20. század legerősebb földrengése volt a mai Románia területén. November 10-e hajnalán, több előrengést követve pattant ki; magnitúdója 7,4 volt a Richter-skálán. Az áldozatok hivatalos száma 593, egyes források 1000 körülire teszik. A rengést 2 millió négyzetkilométernyi területen érezték (Szentpétervártól Isztambulig), és nemcsak a Román Királyságban okozott jelentős károkat, hanem az akkoriban Magyarországhoz tartozó Székelyföldön és a Szovjetunióhoz tartozó Moldovában is.
Előzmények
[szerkesztés]Az 1977-es földrengéstől eltérően az 1940-est számos előrengés előzte meg. Már az év tavaszán is több 4,5–5 Mw magnitúdójú földmozgást észleltek, melyek 130–160 kilométeres mélységben eredtek. Június 24-én egy 5,5, október 3-án egy 5,0 erősségű földrengés volt. Október 21-én és 22-én számos rengést észleltek, közöttük éjfélkor egy 4,5 Mw, és 22-én reggel egy 6,5 Mw erősségűt (6,1 a Richter-skálán); ez utóbbi több épületet megrongált, de áldozatok nem voltak. November elején is többször mozgott a föld, 8-án egy 5,5 Mw erősségű rengést jegyeztek fel.[2][3]
A két világháború között készült vasbeton épületek nem voltak ellenállóak a földrengésekkel szemben, ugyanis ezeket német tervek alapján készítették, és Németország nem fekszik szeizmikus zónában.[4]
Lefolyása, károk
[szerkesztés]A főrengés 1940. november 10-e hajnalán, Vrancea térségében pattant ki, 45 másodpercig tartott, és az egész országban érezték. A háborús helyzet és cenzúra miatt az áldozatok pontos száma nem ismert; korabeli jelentések 267 áldozatról számoltak be, egy 1982-es hivatalos jelentés 593 romániai halottat és 1271 sebesültet jegyez, más kutatások 1000 körülire teszik a halottak és 4000-re a sebesültek számát.[1][4] 65 000 épület rongálódott meg az országban.[5]
Bukarestben az áldozatok száma 300 körül volt, legtöbbjük a 12 emeletes, 47 méter magas, úgynevezett Carlton-tömbház összedőlésekor vesztette életét. A főváros épületeinek 25%-a rongálódott meg, közöttük az Athenaeum, a Nemzeti Színház, a törvényszéki palota, több templom és középület.[4] A városban rettentetes pánik tört ki, a polgárok nagy része a városi parkokba menekült.[6] Az epicentrum közelében található Páncsu városa teljesen megsemmisült, és károkat szenvedett Foksány (az épületek 70%-a összedőlt vagy megrongálódott), Jászvásár, Barlád, Bodzavásár, Brăila, Galați, Tekucs, Turnu Măgurele, Câmpulung, Târgoviște, Mizil, Râmnicu Sărat is.[1] A doftanai börtön egyik szárnyában 21 elítélt (nagy részük kommunista aktivista) lelte halálát és 78 sebesült meg. A Szovjetunióhoz tartozó Moldovában 78 áldozat volt (többségük Chișinăuban), és még Bulgáriában is voltak sebesültek.[1][3]
Dél-Erdélyben a földrengés leginkább Brassót érintette, itt hét középület dőlt össze, és a botfalusi cukorgyár egyik szárnya leomlott.[7] Az akkoriban magyar fennhatóság alatt álló Észak-Erdélyben Sepsiszentgyörgy szenvedte a legnagyobb károkat (számos épület megrongálódott, a Székely Mikó Kollégium boltozata beomlott, kollégiuma lakhatatlanná vált), de sok ház károsult Kovásznán és Kézdivásárhelyen is.[8][9] Több templom megsérült, közöttük a csíksomlyói kegytemplom és kolostor is. A földrengés által okozott károkra hivatkozva a magyar katonai közigazgatás több székelyföldi román (ortodox és görögkatolikus) templomot lebontatott.[7]
Az utórengések egészen az év decemberéig követték egymást; a legerősebb november 11-én történt (5,5 Mw), és Bukarestben is érezték. Későbbi kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a főrengés törést okozott a litoszféra legalsó rétegében, 135–160 kilométeres mélységben.[2][3]
Újjáépítés, utóhatások
[szerkesztés]A mentésben és az újjáépítésben a román hadsereg és a Román Királyságban elszállásolt német csapatok segédkeztek, a műveleteket Ion Antonescu vezényelte. I. Mihály román király és Antonescu végigjárták a katasztrófasújtott övezeteket, adományokat osztottak és kórházakat látogattak. Az országnak több állam nyújtott segélyt; Adolf Hitler 10 millió lejt, Hermann Göring 2 millió lejt adományozott.[6]
1941-ben új épülettervezési módszereket vezettek be; ezeket 1963-ban és 1970-ben tovább tökéletesítették.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Georgescu – Pomonis: Building Damage vs. Territorial Casualty Patterns during the Vrancea Earthquakes of 1940 and 1977. Proceedings of the 15th World Conference on Earthquake Engineering, (2012)
- ↑ a b c Cutremurul vrâncean din 1940. cutremur.net, 2010. december 8. [2020. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
- ↑ a b c d Cutremurul din 10 noiembrie 1940. MOBEE, 2010. december 8. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
- ↑ a b c Cutremurul din 1940 și victimele sale. RFI România, 2017. november 10. [2023. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
- ↑ Earthquake in the Vulnerable City. DoR, 2017. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
- ↑ a b Cutremurul din 1940. Historia. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
- ↑ a b Sárándi Tamás. Levezényelt visszacsatolás – A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben, 1940. Csíkszereda: Pro-Print, 106–109. o. (2016). ISBN 9756065560918
- ↑ Kulhay Gyula: Az 1940. évi november 10-i erdélyi földrengés földtani tanulságai. Földtani Közlöny, LXXI. évf. 4–6. sz. (1941) 87–89. o. ISSN 0015-542X
- ↑ Földrengések Sepsiszentgyörgyön. Háromszék, 2010. december 8. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
További információk
[szerkesztés]- Armă, Alexandru: Cutremurul din 10 noiembrie 1940. Historia, XII. évf. 42. sz. (2023. március) 36–47. o. ISSN 1582-7968
