jel

See also: -jél and jěł

English

Alternative forms

• jeal

Etymology

Clipping of jealous

Pronunciation

• enPR: jĕl, IPA^(key): /d͡ʒɛl/

• Audio (General Australian):

  (file)

• Rhymes: -ɛl
• Homophones: gel, jell

Adjective

jel (comparative more jel, superlative most jel)

1. (UK, slang) jealous

   Synonym: jelly

   • 2012 May 12, Kate Middleton looked amaze at London Olympic Gala concert, totally jel of the dress!, OK! Magazine
   • 2015, Dani K., Footballers and Louboutins, Sly Fox / Ravenswood Publishing, →ISBN:

     What more could a girl want? Everyone that I knew was either so happy for me, or completely well jel of me.

   • 2016 January 6, “Check out the bod that launched a bikini empire”, in Daily Star:

     We can't figure out if we're more jel of her insane bod or luxurious lifestyle.

Czech

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛl]

Participle

jel

1. masculine singular past active participle of jet

Epigraphic Mayan

Verb

jel

1. to change

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *jelkä (“trace”). Cognates include Finnish jälki and Estonian jälg.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛl]
• Rhymes: -ɛl

Noun

jel (plural jelek)

1. sign, symbol
2. (grammar) non-terminal marker, inflectional suffix or affix (termination) marking a morphological feature of a word that does not change its syntactic role (including tense: past/future vs. present, number: plural vs. singular, degree: comparative/superlative vs. positive, mood: conditional/subjunctive vs. indicative, possession: my/your/etc., ownership: -é, and specification: -ik)

   Hypernym: toldalék

   Coordinate terms: képző, rag

Declension

Note: the primary accusative form is jelet; the shorter variant is mostly found in the phrase jelt ad (“to signal”) only.

Inflection of jel
	singular	plural
nominative	jel	jelek
accusative	jelet jelt	jeleket
dative	jelnek	jeleknek
instrumental	jellel	jelekkel
causal-final	jelért	jelekért
translative	jellé	jelekké
terminative	jelig	jelekig
essive-formal	jelként	jelekként
essive-modal	jelül	—
inessive	jelben	jelekben
superessive	jelen	jeleken
adessive	jelnél	jeleknél
illative	jelbe	jelekbe
sublative	jelre	jelekre
allative	jelhez	jelekhez
elative	jelből	jelekből
delative	jelről	jelekről
ablative	jeltől	jelektől
non-attributive possessive - singular	jelé	jeleké
non-attributive possessive - plural	jeléi	jelekéi

Possessive forms of jel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jelem	jeleim
2nd person sing.	jeled	jeleid
3rd person sing.	jele	jelei
1st person plural	jelünk	jeleink
2nd person plural	jeletek	jeleitek
3rd person plural	jelük	jeleik

Derived terms

• jelel
• jeles
• jelez → jelzés, jelzet, jelző
• jelleg
• jellem
• jelöl
• jeltelen
• jelű
• jelvény

 

Compound words with this term at the beginning

• jeladás, jeladó
• jelátvitel, jelátvivő
• jelbeszéd
• jelegyüttes
• jelelmélet
• jelfeldolgozás, jelfeldolgozó
• jelfogó
• jelhalmaz
• jelhang
• jelhasználat
• jelige
• jelkép
• jelkódolás
• jelkulcs
• jelmagyarázat
• jelmez
• jelmondat
• jelnyelv
• jelrendszer
• jelsorozat
• jelsűrűség
• jelszó
• jeltárgy, jeltárgyjelentés
• jeltest
• jeltolmács
• jeltovábbító
• jelvevő
• jelviszony
• jelzálog

 

Compound words with this term at the end

• beállítójel
• bekezdésjel
• bemenőjel
• betűjel
• birtokjel
• burkolatjel
• bűnjel
• cégjel
• egyenlőségjel
• előjel
• elválasztójel
• emlékjel
• életjel
• felkiáltójel
• feloldójel
• felségjel
• felsőfokjel
• felszólítómód-jel
• feltételesmód-jel
• fémjel
• fényjel
• füstjel
• füttyjel
• gondolatjel
• gyökjel
• hangulatjel
• határjel
• hiányjel
• hívójel
• idézőjel
• időjel
• indulójel
• ismertetőjel
• ismétlőjel
• írásjel
• képjel
• kérdőjel
• kézjel
• kifutójel
• kimenőjel
• korrektúrajel
• kódjel
• kötőjel, nagykötőjel
• középfokjel
• kürtjel
• lágyságjel
• mellékjel
• mesterjel
• mínuszjel
• morzejel
• módjel
• módosítójel
• múltidő-jel
• olvasójel
• osztásjel, osztójel
• órajel
• összeadásjel
• paragrafusjel
• párbeszédjel
• perjel
• pluszjel
• rádiójel
• rejtjel
• rendjel
• riasztójel
• sípjel
• számjel
• személyjel
• szintjel
• szorzásjel, szorzójel
• szünetjel
• tanújel
• térképjel
• tizedesjel
• többesjel, többesszám-jel
• törtjel
• trombitajel
• tűzjel
• választójel
• válságjel
• vegyjel
• vészjel
• videojel
• vízjel
• zavarójel
• zárjel, zárójel
• zászlójel

 

Expressions

• diakritikus jel
• jel-zaj viszony

 

Further reading

• jel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• lej

Karakalpak

Etymology

From Proto-Turkic *yẹl.

Noun

jel

1. wind

References

• N. A. Baskakov, editor (1958), “жел”, in Karakalpaksko-Russkij Slovarʹ [Karakalpak-Russian Dictionary], Moscow: Akademija Nauk Uzbekskoj SSR, →ISBN

Latvian

Etymology

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

Adverb

jel

1. do (imperative)

Livonian

Alternative forms

• (Courland) je'l

Etymology

From Proto-Finnic *elo. Cognates include Finnish elo.

Noun

jel

1. life

Mopan Maya

Noun

jel

1. substitute, successor, replacement

References

• Hofling, Charles Andrew (2011). Mopan Maya–Spanish–English Dictionary, University of Utah Press.

Old French

Alternative forms

• gel
• jol

Contraction

jel

1. Contraction of je + le (I […] it)
   • 12^th Century, Unknown, Raoul de Cambrai:

     « Jel vuel savoir, » ce dist li sor Gr.
     « Jel vous dirai, » B. li respondi.

     (please add an English translation of this quotation)

Turkish

Etymology

Borrowed from English gel

Pronunciation

• IPA^(key): /ʒæl/

Noun

jel (definite accusative jeli, plural jeller)

1. gel

Yucatec Maya

Noun

jel

1. direction