cső

See also: cso and CSO

Hungarian

Etymology

From a Slavic language; compare Proto-Slavic *cěvь, *cěva. The interjection sense has developed in modern times due to the word's phonetic similarity with csaó (“ciao”) or csá (“ciao”).^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈt͡ʃøː]
Audio: (file)
Rhymes: -t͡ʃøː

Noun

cső (plural csövek)

tube, pipe, hose

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	cső	csövek
accusative	csövet	csöveket
dative	csőnek	csöveknek
instrumental	csővel	csövekkel
causal-final	csőért	csövekért
translative	csővé	csövekké
terminative	csőig	csövekig
essive-formal	csőként	csövekként
essive-modal	—	—
inessive	csőben	csövekben
superessive	csövön	csöveken
adessive	csőnél	csöveknél
illative	csőbe	csövekbe
sublative	csőre	csövekre
allative	csőhöz	csövekhez
elative	csőből	csövekből
delative	csőről	csövekről
ablative	csőtől	csövektől
non-attributive possessive - singular	csőé	csöveké
non-attributive possessive - plural	csőéi	csövekéi

Possessive forms of cső
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csövem	csöveim
2nd person sing.	csöved	csöveid
3rd person sing.	csöve	csövei
1st person plural	csövünk	csöveink
2nd person plural	csövetek	csöveitek
3rd person plural	csövük	csöveik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning

Compound words with this term at the end

Expressions

csőbe húz / behúz a csőbe

Interjection

cső

(slang) bye, hi, ciao

References

^ Szűts László: Szóalkotásmódok a jassznyelvben (Word formation in slang), Nyelvtudományi Értekezések volume 58, p 310-4: Népszerű szóalkotási mód az idegen szó játékos értelmesítése, magyarítása, azaz a népetimológia. Ilyen módon alakult: a csao köszönésmód cső változata, a szia köszönésből a szivacs, stb. - A popular way of creating words is the playful interpretation and explanation of a foreign word, i.e. folk etymology. It was formed in this way: cső from the csao greeting, szivacs from the szia greeting, etc.