Costa Magica, egy mediterrán hajóút leírása

Mindenekelőtt ez az út nem jött volna létre, ha nincs a Vodafone nyereményjátéka és az öcsém, Balázs Csaba. Élményutazásunk egy repülőúttal kezdődött. A MALÉV menetrendszerinti járatával mentünk Milánóba, a makaróni őshazájába. Az út alatt nem volt semmi említésre méltó. A repülőtéren már várt bennünket a Costa (a hajótársaság neve) kollegája, mivel onnan még 170 km-re volt a hajó kiindulási állomása Savona.

A buszon német nyugdíjasok képviseltették magukat, egy szerb pár, illetve mi ketten. Én valami hasonlóra is számítottam, hiszen, aki látta már az Álomhajó című német sorozatot, az levehette, hogy a törzsközönség az utolsó útjára készülő német nyugdíjasokból került ki.

Az út 3 és fél óráig tartott, amikor is a kikötőben megláttuk az úszó panelházat. A hajó 14 emeletes és lenyűgöző látvány volt első pillantásra. Kaptunk egy számot, ami a becsekkolás sorrendjét mutatta. A bőröndünkre rá kellett írni a szobaszámot és már nyelte is el a futószalag, aminek a vége a Costa Magica gyomrában lehetett. Ezután legközelebb a szobánkban láttuk viszont őket. A becsekkolási procedúra Costa épületében zajlott. Mi a 16-os sorszámot kaptuk, ezzel a csoporttal kerültünk sorra kb 2 óra várakozás után.

Meglepő volt, hogy rengeteg kínai várakozott becsekkolásra velünk együtt. Könnyen fel lehetett ismerni őket két jellegzetes jegyükről. Az egyik, hogy a ruházatuk az általuk forgalmazott gagyi, ízléstelen ruhákból állt, valamint az igénytelen megjelenést tetézte valamilyen méregdrága technikai cuccos, kamera, vagy fényképező. Némelyik kínainak akkora fényképező lógott a nyakában, hogy csak görnyedve bírta viselni. Látszott rajtuk, hogy mindent meg bírnak vásárolni, de hát ízlést és modort nem árulnak sehol sem.

A beszállás simán ment, bár először beloruszoknak néztek bennünket, mivel az útlevélen az van, hogy Magyar Köztársaság. Ez indiai barátunknak nem sokat mondott. Ekkor láttam meg, hogy a 3500(!!!) utas közül összesen 12 magyar lesz. A hajó mellett állva szinte észre sem vettük, hogy az a Costa Magica, mert olyan, mintha egy emeletes ház mellett állnál, aminek nem is látod az elejét, meg a tetejét sem. 14 lakószintje van, mi a 8. emeletre kerültünk egy teraszos szobába. A hajó kívül, belül lenyűgöző. Minden információt elmondanak olaszul, németül, olaszul, angolul és franciául. A személyzet nagy része 3-4 nyelven beszél is. Meglepően sok filippin, indonéz és indiai dolgozik a hajón. Nagyon kedvesek, barátságosak és segítőkészek. Az egyik pincér srác mesélte is, hogy fél egyig dolgozik és ötkor kel 8 hónapon keresztül. És ennek ellenére egy mosolyt mindig kisajtol magából.

A hajóban rengeteg lift van, 3 lépcsőház. A legfelső 3 szinten SPA és fitnesz részleg van. Van futópálya(!!!), vízicsúszda(!!!), kül- és beltéri medencék, jakuzzi, kosárlabdapálya, meg egy halom napozóágy. Lenyűgöző... Az árak igen borsosak. A fedélzetre nem lehet sem ételt, sem italt behozni. Mi vettünk egy pakkot, amiben van 7 üveg ásványvíz, 4 üveg bor, 71 Euro. És ez már kedvezményes...

A kabinunk megtalálása nem volt egyszerű, mivel először a páros oldalon kerestük és csak aztán vettük észre, hogy ezen az oldalon egyáltalán nincs páratlan szám, márpedig mi a 8285-öt kerestük. A szobában az ágyra volt készítve a Costa kártyánk, ami itt a hajón mindenre jó. Ez volt a szobakulcs, a hitelkártya és az útlevelünk is egyben. A Costa kártyához társítani kellett egy hitelkártyát, így mindent tudunk fizetni a kártyánkkal itt a hajón. Az aznapi fogyasztást mindig másnap terhelik rá a kártyára. Érkezéskor csináltak egy képet is rólunk, így ez a kártya biztosítja a ki és belépéskor a fényképes azonosítást. Amikor elhagyjuk a hajót, vagy belépünk, mindig le kell húzni a kártyát, így megy a ki- és beléptetés. A szobában lévő TV nem csak szórakoztató eszközként funkcionált, hanem voltak egyéb funkciói is. Például:

• lehetett filmet vásárolni
• a hajóra vontkozó és azon kívüli napi programokat böngészni
• pillanatnyi számlaegyenleget lekérdezni Costa kártya utolsó 4 számjegyének beütésével
• a Costa Magica jelenlegi tartózkodási helyét térképen nyomon követni a összes paramétereivel együtt (külső hőmérséklet, szélirány, haladási sebesség, légnyomás)
• illetve a hajóról videóösszeállítás.

Ezen kívül volt még egy Emergency Drill Card is az ágyon. Hamar kiderült, hogy ez mire jó. A hajó 17 órakor indult és pont ekkorra időzítették a menekülési gyakorlatot is. Megszólalt a vészjelzés, mellényt a nyakba és irány az eligazítás. Teljesen olyan volt, mint a katonaságnál, csak nem voltak alaki gyakorlatok. Mindenkinek megvolt, hogy melyik fedélzetrészbe kell mennie. Itt ötös oszlopba állítottak bennünket, összeszedték ezt a Drill Cardot (ezzel igazolva a jelenlétet), aztán 4-5 nyelven elmondták, hogy mit kell tenni éles helyzetben. Még a kerekesszékes utast is kitolták a sorakozóra,nem volt kivétel. Ezután "oszolj, folytasd tovább" volt. Pakolászás és annak a halom tájékoztatónak az átbogarászása, ami az ágyon hevert. Így viszont sajnos nem láttuk a kihajózást, "csak" a naplementét néztük végig a kabin teraszáról.

Túl vagyunk az első vacsorán is. Öt fogásos menüválasztásos vacsora volt. Csak 3 fogást kértünk, na ez hiba volt. Minden adag csak mutatóban tartalmaz valamit a tányéron, de az viszont nagyon ízletesen,és ízléses kinézettel. Ma ettem először rákot, mert előételnek tengeri herkenytű salátát rendeltünk. Asztaltársaságnak szerencsére magyarokat kaptunk, ők mutatták meg, hogy kell megenni a rákot - nehogy megegyük mindenestől :-) Bár ha jobban belegondolok, a sok sznob ugyanilyen bajban lenne, ha elhívnám őket disznóvágásra :-)

Vacsora után kerültünk egyet a hajón. Kétszintes diszkó, éttermek várják a korlátlan pénztárcával bíró vendégeket. Most 22 óra van, 31 km/h-val haladunk Róma felé, ami holnapi célpontunk lesz.

Ja és lehet lottózni is a hajón. 2.000 Euró a fődíj. Úgy döntöttünk holnap megpróbáljuk....ha lúd legyen kövér......

Reggel 8 órakor kötött ki a hajó Civitavecchia kikötőjében. Reggeli után összekaptuk magunkat és megpróbáltuk megtalálni, hogy hol lehet ebből a büdös nagy hajóból kimenni, aminek a neve Costa Magica. Mivel három lépcsőház van, ez nem is olyan egyszerű kérdés, mert nem minden lépcsőház megy le a 0-ra. A kikötő előtt free shuttle busz várt bennünket, ami kivitt a kikötő bejáratáig. Ott megérdeklődtük, hogy hol van a vasútállomás és irány Róma. Öcsém jóvoltából vasúti szabadjeggyel viszonylag olcsó volt az utazás :-) . A vonatút másfél órás volt, de nem találkoztunk kalauzzal sem oda se visszafelé. A járat belül utastájékoztató LCD kijelzővel felszerelt, ahol a következő állomásról, menetsebességről lehetett tájékozódni. Kicsit meglepődtünk, amikor 153 km/h-s sebességet írt ki....itt ez a mellékvonal átlag pályasebessége?

Termini volt a végállomás, ami Róma központja, gyalog elérhető onnan minden nevezetesség. Sajnos időnk nem sok volt, fél egyre értünk Rómába és úgy kellett időzíten a visszaindulást, hogy hatra visszaérjünk, mert a hajó nem vár.

Gyalog bejártuk a főbb pontokat: Vittor Emánuel emlékmű, Colosseum, Trevi kút, Spanyol lépcső. Arra sajnos már nem volt idő, hogy a Colosseumot belülről is megnézzük. Bár van egy ismerősöm, aki azt mondta nem is érdemes, mert kívül rom, belül rom :-) Kívülről igazán monumentális. Közben elhaladtunk az ókori Róma központja mellett is, illetve annak maradványai mellett. Igazán tiszteletre méltó, hogy ezek az építmények meddig fent maradtak. Illetve abba is belegondoltam, hogy milyen hatalommal bírt ez a birodalom annak idején, ahhoz képest hová süllyedt most. Hiszen mostanában Olaszország rossz anyagi helyzetéről, szemétproblémájáról és gátlástalan szexbotrányairól ismertté vált dúsgazdag miniszterelnökéről híres.
.
A Trevi kútnál bedobtuk a kötelező aprópénzt. Öcsém annyit mondott: "Majd jövünk!" Azt mondják, ha jobb kézzel a bal váll fölött pénzt dobsz a kútba, akkor még visszatérsz ide. A spanyol lépcső után visszametróztunk az állomásra, éppen elkaptuk a félóránként induló vonatok egyikét.

Vacsora előtt megvendégeltük magunkat a bárban egy sörrel és egy kávéval. A vacsora a hajón ismét fejedelmi volt, most már végigettük a kínálatot.

A hajón minden nap kapunk egy Today nevű újságot, a Costa Magica napilapját, ami minden fontos információt tartalmaz az adott napról. Benne vannak az éttermek, szórakozóhelyek nyitva tartásai, öltözködési szabályzat, azaz, hogy a vacsoránál mennyire kell kirittyenteni magad. Egyébként vacsorára elvárt a hosszúnadrág, ing, illetve lesz két nap amikor öltöny, nyakkendő lesz az "ajánlott" viselet.

Ebben a Today újságban benne van az aznapi hajózási leírás is. Pl: ma elhaladtunk egy Ustica nevű sziget mellett. Azt írták, hogy 8:45-kor fogunk elhaladni mellette és pontosan tartották a menetrendet. A reggelit a fedélzeten, szabadtéren fogyasztottuk el, miközben emellett a lakott kis sziget mellett hajóztunk el. Igazán káprázatos élmény volt. A hajó menetrend szerint 12 órakor kötött ki Palermóban.

Egy szolid ebéd után nekivágtunk, hogy felfedezzük a maffia melegágyát. A parton minden méteren valaki be akart rántani az taxijába, vagy fel akart tuszkolni a lovas hintójába. Sőt még bent a városban is az utcán közlekedő taxiból próbáltak kikiabálással fuvart szerezni a taxisok.

Két fontos nevezetességet akartunk megnézni, az egyik a Teatro Massimo, a másik pedig a palermói székesgyház. A színház állítólag a 3. legnagyobb Európában a bécsi és a párizsi után. Az lehet, hogy Európa 3. legnagyobb színháza, de az is biztos, hogy Európa legszakadtabb színháza. Mindenütt beázásnyomok, a márványpadló és márvány falak pedig iszonyat elhanyagolt állapotban voltak. Látszott, hogy valaha igazán fényűző, pompás épület volt, de pénz hiányában az idő nagyon kikezdte. Ezután a székesegyházat indultunk megkeresni.

Na ez nem ment olyan simán. A térkép alapján letértünk a főútról sikátoros mellékutcákba. Az egyre gyanúsabb lett, hogy kezdtek eltűnni először a turisták, a végén már fehér embert sem láttunk egyet sem, csak nagyon rosszarcú feketéket. A környezet pedig ahol éltek leírhatatlanul le volt pusztulva. Mindenütt szemét és büdös. Sok összetört, feltört autó, halmaradványok az utcán, lepattant épületek, lepattant emberek. Itt már egyre kevésbé éreztem magunkat biztonságban, nem is mertem fényképet csinálni. A gyerekek kint az utcán játszottak a mocsokban, minden udvar, kapubejáró nagyon putris volt. Megfordultunk és nagyon gyors léptekkel visszamentünk a főutcára, senkinek nem néztünk a szemébe, csak kapkodtuk a lábunkat, remélve, hogy nem kötnek belénk.

Szerencsére visszaértünk arra a helyre, ahol már turisták is voltak. A székesegyházat is megtaláltuk, ami valóban monumentális volt. Sajnos belülről nem lehetett megnézni, amit az eddig látottak lapján tejesen meg tudok érteni. Általában elmondható Palermóról, hogy iszonyat módon le van pusztulva. Rengeteg elhanyagolt palota van, illetve minden palota elhanyagolt. Csak az emléke látszik annak, hogy valaha ez egy nagyon elegáns gazdag hely lehetett. Kovácsolt vas kapubejárók, kőcsipkés homlokzat, hatalmas méretű paloták, de minden omlik, foszlik esik szét. És biztonság csak a turisták által látogatott főutcákon van, a sikátoros mellékutcák elég ijesztőek. Azt el sem tudom képzelni mi lehet itt éjszaka. Rengeteg fekete bevándorló él itt, akik semmit nem tesznek a környezetükért, csak lelakják, teleszemetelik, tönkreteszik az élőhelyüket. Olyanok, mint nálunk a cigányok (tisztelet a kivételnek).

A sétálóutca, amit úgy harangoztak be, hogy fényűző és pompás csak annyiban különbözött, hogy nem volt szemetes. De sok üzlethelyiség bérlő hiánya miatt zárva volt és az utcakép messze elmarad nagyváros sétálóutcájának látványától. Egyébként Palermo az eddigi legolcsóbb hely, ahol jártunk Olaszországban. A parton egy kávézóban benyeltünk egy jó kis olasz feketét, mivel a kikötő környékén kevés volt az afrikai fekete :-)

Ezután felmentünk a hajóra. Ez lesz az a hely, ahová én sohasem fogok visszajönni az egészen biztos. Nekem nagyon nagy csalódás volt. Szerintem ez Olaszország mélypontja.

Vacsora után megvettük az első lottószelvényünket egy román kislánytól, aki néhány szót tudott magyarul is. 20 Euróba került, 2.000 Euró a nyeremény.

A Costa Magica reggel 8-ra kötött ki a Sardinia szigetén. Reggeli után elindultunk felfedezni. Ez a város viszont csodálatos volt. A parton egy info ponton kaptunk ingyenes térképet és a kolléga megkérdezte mennyit maradunk és annak megfelelően ajánlotta a látnivalókat. Látszott rajta, hogy szívesen csinálja a munkáját, nagyon segítőkész volt. Ez a város már nagyon mediterrán, mindenütt pálmák és keménylevelű örökzöldek. A városi forgalom nagyon lüktető, iszonyat mennyiségű autó, figyelni kell hova lépsz.

Felmentünk megnéztük a várkerületet. Nekem nagyon tetszett. Csodás építészeti emlékek, tiszta, hangulatos sikátorok. A várkerület két átellenes sarkában áll egy-egy bástya. Az egyikbe felmentünk, ahonnan csodás panoráma tárult elénk. A szűk kis utcákban is nagyon magabiztosan közlekednek az autókkal, figyelni kell rájuk, mert ők az erősebbek, és ezt tudják is. Sok jót hallottam eddig is erről a szigetről, azt hiszem ez a kisebb városokban ez még inkább így van. Ezt a szigetet biztosan érdemes alaposabban is bejárni.

A hajón megebédeltünk, majd szundítottunk a Costa Magica fedélzetén kirakott nyugágyakon. Csodálatos időnk volt. Február eleje van, de 18 fok és a napnak ereje is van, nem csak fénye. Érezni a sugárzás erejét.

Délután megkerestük a Costa Magica fittnes-wellness részleget. Na ez még igazán különleges élmény volt. A konditerem a hajó 12. emeletén van a hajó orrában. A futógépek és a kerékpárok vannak legelöl, előttük már csak egy üvegfal van, ahonnan szabad a kilátás. Így futás, vagy bicajozás közben élvezheted a csodálatos panorámát, ami ebből a magasságból eléd tárul. Sajnos nem volt szabad futógép meg bicaj, így inkább elmentünk szaunázni. A szauna megint csak extrán van megoldva. A szauna egyik fala egy üvegfal, ahonnan szaunázás közben tudsz kifelé nézelődni. Amikor szanáztunk, éppen akkor hajóztunk ki Szardínia szigetéről, igazán különleges élmény volt. Ültünk a meleg kabinban, miközben alattunk folyamatosan távolodott a part...

Este volt a kapitány vacsorája nevű gálaest. Szerintem semmiben sem különbözött a többi vacsorától, csak a vendégek és a pincérek is elegánsabban voltak öltözve. A vacsora most is, mint mindig igazán finom volt.

Este még megittunk egy sört a bárban. A zongorista pont mellénk ült le szünetet tartani így beszédbe elegyedtünk. Egy barátságos olasz fickó volt, sok érdekeset elmesélt a Costa Magica belső életéről illetve adott néhány hasznos tanácsot a holnapi mallorcai kirándulásra. Neki nagy kedvence ez a sziget, kíváncsi vagyok rá, holnap délután 1-kor kötünk ki ott. Illetve még mondott egy érdekes adatot, ami nem tudom, hogy igaz-e. Megkérdeztem, hogy miért dolgozik ilyen sok indonéz meg filippin a hajón. Azt mondta, hogy ennyi pénzért ilyen sokat nem dolgozik egy olasz, vagy francia sem. Állítólag napi 12 órát dolgoznak havi 1.200 Euroért. Ha belegondolok, hogy ennyi az osztrák minimálbér sokkal kevesebb munkáért, akkor ez nagyon kevésnek tűnik. Erre azt mondta, hogy minden relatív, mert egy indonéz orvos 400 Eurót keres havonta. Ha innen nézzük, akkor már nem is olyan kevés...

Ma nagy várakozásokkal ébredtünk. Ma volt a lottó fődíj sorsolása. 2.000 Euró volt a Costa Magica lottó fődíja.... sajnos nem mi nyertük. Lehet, hogy sok lett volna egyszerre egy nyereményút meg költőpénz? Azért megpróbáltuk.

A Costa Magica délután egyre kötött ki Palmaban. Mivel sok időnk nem volt, mert hatra legkésőbb vissza kellett érni, így ebéd után rögtön célba vettük a városközpontot. A tegnapi, zongoristától kapott tippek alapján, gyalog indultunk el. Kb. 3 km-re volt a város legfőbb nevezetessége a kikötőtől. A székesegyház egy igazán impozáns kőépítmény sok díszes kőfaragással és díszes vízköpőkkel a tetején. Párizsban láttam ilyen díszes épületeket. Monumentális, körbejárni sem volt kis feladat.

Hangulatos kis mellékutcák, díszes terek jellemzik a várost. Érezhetően más, mint Olaszország, mindenütt tisztaság van és az épületek is jobban karban vannak tartva. A belvárost bejártuk, vettünk egy kis szuvenírt és visszaindultunk a hajóra. Sajnos a shuttle buszra nem engedtek fel, mert már idefelé meg kellett volna venni a jegyet, így visszafelé is legyalogoltuk a távot. Elég is volt a gyaloglásból. Ennyi idő sajnos nagyon kevés volt megismerni ezt a kis szigetet. Az azonban látszott, hogy nyáron nagyon kemény idegenforgalom lehet itt, most alapjáraton ketyegett város.

Akartunk egy jó kis sangriat inni, de nem volt sehol sem kiírva. Mindenütt tapas bárok és kávézók voltak. Az igazi szezon még nem kezdődött el, sok bezárt part menti bolt volt, illetve sok volt felújítás alatt. Na meg 3 nap Olaszország után át kell állítani a belső szótárt olaszról spanyolra. Szótár alatt az alábbi szavakat értem: jó napot, jó estét, köszönöm, kérem. Bár a pincérnő a kávéházban megtanította azt is hogyan mondjuk a kávét tejjel, de ez a szó sajnos csak öt percig bírt a fejemben maradni.

Szerintem ez a nap sikeredett a legjobbra. Shuttle buszt indított a Costa a városközpontba 12 Euróért. Mivel tegnap gyalogoltunk eleget, ezért ma a városba jutást inkább busszal akartuk megoldani. De olyan sokan álltak sorba, hogy a végén inkább rászántuk magunkat a gyaloglásra. Azonban a Costa Magica elhagyása után találtunk egy információs pultot, ahol nagyon sok hasznos térképet kaptunk Barcáról, illetve kiderült, hogy sokkal olcsóbban helyi tömegközlekedés indul a hajótól 50 méterre. Hát ezt nekünk találták ki, így mégis csak megúsztuk a gyaloglást. A busz a La Rambla elején tett le, ami Barcelona híres sétálóutcája.

Elindultunk a Kolombusz emlékműtől befelé a városba. A sétálóutca tele volt bóvliárusokkal, akik szinte ugyanazokat a dolgokat kínálták, hűtőmágnesek, Barca relikviák, sálak, pólók, poszterek, vicces pólók. Az utcák sokkal tisztábbak, mint Olaszországban, és valahogy kevesebb a "rosszarcú" ember is. A sétálóutcáról nyílik az egyik legnagyobb vásárcsarnok, ahol mindent lehet kapni, ami ehető. Bár a kirakatokban sok olyan dolog is van ami nálam már nem tartozik ebbe a körbe. Volt például nyúzott kecskefej is, aminek szemei mereven bámulták az arra járókat. És ez szinte majdnem minden húsos pult tartozéka volt, kicsit bizarr volt. Volt mindenféle tengeri herkentyű is jégágyon, ennek szaga már messziről érződött.

Sok kis mellékutcában tekeregtünk, igazán hangulatos hely ez a Barcelona. Megnéztük a katedrális és sok ajándékot vásároltunk az otthon maradtaknak. Végül célba vettük az utolsó nevzetességet, Barca egyik jelképét, a Sagrada Familiát. Már 120 éve építik ezt a templomot, de még mindig nem állnak vele sehol sem. Be nem mentünk, mert iszonyat hosszú sor várt a belépésre. Visszaútban a hajóra megkóstoltuk a spanyol Sangriát, majd mellékutcákon keresztül ismét eljutottunk a Kolombusz emlékműhöz.

Összességében nekem ez város tetszett a legjobban eddig. Európai hangulata van, kedvesek, segítőkész emberek.

Este vacsoránál tudtuk meg szlovén asztaltársaságunktól, hogy Marseillesben sztrájkolnak, ezért megváltozott az utolsó célpont, Toulon lett. Egyébként az utazás során ez volt a másik nap, amikor elegáns ruhát kellett húzni, ez volt a séf vacsorája. A Costa Magica felszolgálói még egy aranyos előadással is készültek. A lépcsőn előadtak egy közös táncot, ötletes, hangulatos tánc volt.

Sajnos a városközponttól elég messzire volt a kikötő, így oda csak busszal lehetett bejutni. Úgy döntöttünk, hogy besétálunk a város elérhető részébe, iszunk egy kávét, aztán vissza a hajóra és elmegyünk szaunázni, edzeni egy kicsit. Így is tettünk. A környéken nem volt semmi említésre méltó. Néhány lepattant étterem, egy-két bolt, de semmi különleges. Toulon egy nagy hadikikötő, láttunk több bontásra, vagy javításra váró hajót is. Bóklásztunk 2 órát, azután kihasználtuk, hogy sokan távol vannak, így nem volt nagy tömeg a SPA-ban.

Vacsora előtt minden nyelven tartottak előadást a kicsekkolási folyamat részleteiről. Mivel több, mint 1.000 ember mozgását kellett összehangolni, így feltétlenül elmentünk meghallgatni, hogy mit kell tennünk másnap. Sok érdekeset nem tudtunk meg Sean nevű humorzsáktól, de legalább jól elszórakoztatta magát. Annyit megtudtunk, hogy mindenki megkapja a saját csomagra ragasztandó szalagját, amit fel kell rakni a kofferre és legkésőbb éjfélig ki kell rakni azt az ajtó elé és 8-ig el kell hagyni a szobát.

Vacsora után megtaláltuk az ágyon a piros címkét, illetve egy részletesebb útmutatót is, amiből kiderült, hogy 8.30-ra menjünk le a kézipoggyászunkkal együtt a 3. szinten levő színházba. A mai vacsora a romantika estéje volt, a Costa Magica pincérei ennek megfelelően öltöztek és ma is bemutattak egy aranyos kis előadást. Vacsora után összepakoltuk a bőröndöt és kiraktuk az ajtó elé, ami reggelre el is tűnt.

Elérkezett az utolsó nap is. Korán keltünk és reggeliztünk gyorsan egy rövidet. Elköszöntünk a Josephin nevű szobalányunktól, aki mindig széppé varázsolta a szobánkat az elmúlt napok alatt. Minden reggel amíg mi reggeliztünk ő beágyazott, rendet rakott, vacsora alatt pedig kikészítette a pizsamánkat és megágyazott gusztusosan. Minden nap kitalált valami díszes formát az ágytakaró kendővel, nem csak egyszerűen rárakta az ágyra. Mindig szép rendet, tisztaságot csinált a szobánkban.

Reggel ott voltunk a megadott időben a Costa Magica színháztermében. Ennek nem volt igazán nagy jelentősége, mert fél kilenc körül annyit mondtak, hogy lehet elhagyni a hajót. A csomagunk a piros címkések között volt a kikötő termináljában, amit hamar megtaláltunk.

Kint már várt bennünket a shuttle busz, ami a milánói reptérre vitt bennünket. A nevünk a listán volt, megmondták melyik buszra szálljunk, nem volt sok kérdés. Minden nagyon gördülékenyen, problémamentesen zajlott. Mindenütt viszonylag sok Costa alkalmazott gondoskodott a gördülékeny vendégcseréről. Ha egy kis kérdőjel ült ki az arcunkra, mindig jött a segítség.

Ennek köszönhetően fél 12-re már a reptéren voltunk. A repülő este fél kilenckor ment. Addig szabadprogram....