Akikre büszkék vagyunk

Dr. Szalárdy Levente 1986. május 31-én született Vácott, a váci Karolina Katolikus Iskolában töltött hat év után 1998-tól a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban nevelkedett (2004A, Szita Bánk, Hirka Antal, Dénesi Tamás). 2010-ben summa cum laude diplomázott a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, ez alatt négyszer nyert Kiemelt Ösztöndíjat, kétszer Medium Pro Educatione Bencés Ösztöndíjat, 2009-ben pedig Köztársasági Ösztöndíjat. 2010-ben a szegedi Neurológiai Klinikán kezdte meg kutatásait, ugyanitt 2013-tól rezidensként, 2018-tól szakorvosként is tevékenykedik. 2017-ben szerezte meg PhD fokozatát. Tudományos kutatási területei a mitochondriális agyi kórképek modellezése és kórszövettana, a sclerosis multiplex diagnosztikai fejlesztése agyvíz biomarkerek segítségével, valamint az agyi amyloid érbetegség diagnosztikai lehetőségeinek fejlesztése. Eredményeit SZTE Talent Ösztöndíj, Dr. Joó Ferenc Díj, Jedlik Ányos Doktorjelölti Ösztöndíj, Környey Emlékérem, Bolyai János Kutatói Ösztöndíj, Bolyai Plusz Fiatal Oktatói-Kutatói Ösztöndíj és Junior Prima Díj fémjelzik.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

Nem tudnék egy emléket kiemelni. Legélénkebb emlékképeim a naplemente a Bástyáról, a késő esti világmegváltó beszélgetések a Kilátóban a csillagos ég alatt vagy a kivilágítatlan Szent Mór Kápolnában, halk gitározás és komponálás az éjszaka közepén a Diákkápolnában egy szál égő gyertya előtt, a vörös iszap, a kakasülő a Teleki teremben, délutáni szobapiknikek a Milleniumi emlékmű oszlopfői egyikén, Szent Liturgia a Káptalan teremben, versírás a ködbe borult várkört szemlélve, lopott percek a Szent Márton terem zongorája előtt, Lukács atya orgonajátéka a Bazilikában búcsúképp ballagó évfolyamunktól, és még számtalan más kitörölhetetlen emlék, amelyek egymás után tolulnak, amint ezeket a sorokat leírom, s amelyekkel könyveket lehetne megtölteni.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Teret és szellemi-lelki légkört a szemeit a világra épp csak kinyitó fiatal diák számára az önkiteljesítésre, tehetségei megtalálására és kibontakoztatására. Kiválóbbnál kiválóbb oktatókat és nevelőket a szükségesnél jóval mélyebb tudás átadására, s a bíztató és dicsérő szavak mellett a nem ritkán túl hamar és túl hosszúra nyúló szarvak jó időben való letörésére és alázatra tanításra. Lelki atyát a tudomány és a hit szövevényes kapcsolataival való megbirkózásra és ingoványos talajain való megállásra. És nem utolsó sorban életre szóló barátságokat.

1956. november 12-én utolsó éves gimnazistaként, Pannonhalmáról indulva léptem át a határt Ausztriába, másik két pannonhalmi diákkal együtt. Családi hátterem miatt a kommunista rendszer engem osztályellenségnek tekintett és semmi esélyem nem volt, hogy felvegyenek Magyarországon egyetemre. Innsbruckban érettségiztem, majd a Leuveni Katolikus Egyetemen szereztem közgazdaság-tudományi doktori diplomát. Két évet dolgoztam az Európai Gazdasági Közösség Bizottságában, Brüsszelben, majd 27 éven át Washingtonban a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) töltöttem be különböző pozíciókat. Több kontinens számos országának képviselőivel vezettem gazdaságpolitikai tárgyalásokat, mint például Németország, Ausztria, Svájc, Dél-Korea és Kína. 1990 áprilisában tértem haza Magyarországra. Tizenkét évig voltam a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, majd 2011-2015 között, négy évig Magyarország washingtoni nagyköveti feladatait láttam el. Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank elnökének főtanácsadója, az ELTE konzisztóriumának elnöke és a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes professzora vagyok.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

A bensőséges, bátorító és bizalmat erősítő kapcsolat a tanárokkal, ami az én időmben kétségkívül megkülönböztette Pannonhalmát az összes többi magyar gimnáziumtól. Információim szerint jelenleg is ez a légkör jellemző a Pannonhalmi Gimnáziumra. Ez a baráti kapcsolat a tanárainkkal egész életünkben fennmaradt, sőt bizonyos értelemben átörökítődött az utánunk jövő tanári generációkra is, megőrizve a kapcsolatot az alma materünkkel. Végül, de nem utolsó sorban, életre szóló barátságokat kötöttünk diáktársainkkal. Tovább megyek, a generációkon átívelő pannonhalmi diákközösség kapcsolati hálója mind az egyén, mind az ország javát szolgálja.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Az összetartozást, a közösség iránti felelősségtudatot. Meghatározó volt számomra a hazaszeretet tudatosítása, ami kézzelfogható volt a magyar történelem és irodalom, valamint a magyar nyelv szépségeinek oktatásában. A szabad gondolkodásnak és kezdeményezéseknek tág teret adtak, ugyanakkor ragaszkodtak a fegyelem betartásához. Nem elhanyagolható eredmény, hogy a szoros tanidő-beosztás ellenére, bátorították a sportban való aktív részvételt és megszeretették a sportolást a diákokkal.

Szolnokon születtem 1942-ben, akkor még polgári családban, Szombathelyen gyerekeskedtem, akkor már ún. „ikszesként”, vagyis „osztályidegenként”, ugyanis édesapám tüzértiszt volt. Apám ugyan 1956 nyarán meghalt, de én az X-et tovább viseltem a hatvanas évekig. A forradalom utáni hónapokban kerültem Pannonhalmára, és két és fél évet töltöttem ott. Ez az időszak meghatározó élmény volt egész későbbi életemre. Erről már több helyen is részletesebben írtam: visszaemlékezést, szociológiai tanulmányokat stb. Most röviden annyit mondhatok, hogy pannonhalmi diákéveim szervesen beépültek identitásomba: az egyetemes emberi kultúrához, a magyarsághoz és a transzcendens értékekhez való viszonyomba. És nem utolsósorban emberi kapcsolataimba: 77. évemben is azt mondhatom: legjobb barátaim ma is (sajnos fogyatkozó létszámban) a pannonhalmi osztálytársaim közül kerülnek ki.

Mi annak idején egy (politikailag) hátrányos helyzetű iskola (sok szempontból) hátrányos helyzetű diákjai voltunk, továbbtanulásunknak többnyire nagyon küzdelmes útja volt. Nekem két év gyári fizikai munka után sikerült bekerülnöm az ELTE bölcsészkarára, 1967-ben magyar és könyvtár szakokon szereztem diplomát. A pályámat végigkísérték a művelődés- és olvasásszociológiai kutatások, a rendszerváltozás idején ehhez vallás- és kisebbségszociológiai vizsgálódások is járultak. (Az utóbbi főleg a határon túli magyarok körében végzett identitás- témájú felméréseket jelentett.) 1994-ben az irodalomtudományok kandidátusa lettem, és 30 évet töltöttem tanárként az ELTE-n, az utóbbi húsz évben pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Tanári példaképeim egykori bencés tanáraim: Cziráki László és Hajdú Lukács. Az utóbbi években már nem végzek új felméréseket, hanem régi (családi, pannonhalmi stb.) dokumentumokat feldolgozó tanulmányokat, könyveket írok.

Végezetül a legutóbbi írásomból idézek egy rövid részletet, amely 1961. júniusi pannonhalmi látogatásom kezdő mozzanatát idézi fel. Egy évvel vagyunk az érettségi bankett után, a szöveg, amely magán viseli a kor „leheletét”, egy 19 éves fiú napjából való:

„(…) Már alkonyodott, amikor [a vonatról] megláttam Pannonhalmát. Ugyanolyan magabiztosan nézett a vidékre, mint régen. Hogy mit éreztem, amikor nemcsak megpillanthattam, hanem megérinthettem a régi falakat, régi emlékeim tanúit, nem tudom elmondani! Folyton úgy éreztem, hogy nem tudok sehol nyugodtan megmaradni, minden régi helyre el akartam röppenni, minden régi emlékbe belekóstolni. Este ½ 8 felé járt, amikor László atya szobája elé értem. Hatalmas szóáradat gyűlt össze bennem, és végre felhúzhattam a zsilipeket. Úgy éreztem, hogy itt vagyok valaki, hogy itt becsülnek, itt beszélhetek, és nem kell (…) állandó néma riadókészültségben lennem, hogy mikor támadják meg belső világomat. László atyával egészen este 10-ig beszélgettünk. (…)”

Horváth Gyula 1998-ban végzett Pannonhalmán, a tanulmányait a Műegyetemen folytatta villamosmérnöki karon és ott diplomázott, majd az Elektronikus Eszközök Tanszékén kezdett PhD tanulmányokba. A Tanszéken először tanársegédi, majd adjunktusi pozícióban szerteágazó kutatási munkát folytatott a mikroelektronika területén, míg végül 2007-től a Masat-1 műhold fejlesztésének koordinálásával kezdte meg munkáját az űrtevékenységek területén. 2012-ben társaival megalapította a C3S Kft.-t melynek ma is ügyvezetője. Legfőbb céljuk, hogy önállóan is további műholdakat, műholdflottákat fejlesszenek, mint a jelenleg is futó RADCUBE projekt.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

Rengeteg élénk emlék él bennem, több mint 20 év távlatából is: Ambrus atya mozijai, a csendesórák, a rengeteg sportolási lehetőség, a nyári kenutúrák. A nyugodt, kiegyensúlyozott mindennapok is sokszor felidéződnek bennem, ez gondoskodott az aktuális feladataink, valamint a belső értékek fejlődésfókuszban tartásáról. Mindezekkel együtt is talán a legélénkebb emlékem, hogy megállok egy pillanatra, beleszippantok a jóízű levegőbe és otthon érzem magam.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Alapokat a szakmámhoz, az életemhez, és egy olyan közösséget, melyre szinte bárhol és bármikor számíthatok. Ezek talán a legmarkánsabbak, de nehéz lenne mindent felsorolni, sok gondolat tolul fel bennem a kérdésre: 4 évnyi fejlődést támogató nyugalmat, kihívásokat, melyek felkészítettek a jövőmre, olyan tanárokat, akikre felnézhettem. Azt, hogy mit kaphattunk és kaptunk Pannonhalmától, szerintem az mintázza a legjobban, hogy bárkivel beszéltem az osztálytalálkozóinkon, azok a saját területükön mind kimagasló eredményeket értek el, ehhez pedig nagyon jó alapokra van szükség, ezt biztosan megkaptuk.

Az ELTE történelem-latin szakán végeztem, az Eötvös Collegium tagjaként (1989-1995), Párizsban és Szegeden doktoráltam irodalomtudományból és történettudományból (1999, 2002). Ezt követően tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (1998-2000), majd 2000-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetében, 2008 óta egyetemi docensként. 2005-től dolgozom az MTA Történettudományi Intézetében, amelynek 2019. január 1-jétől az igazgatója vagyok. 2011 és 2016 között a Római Magyar Akadémia igazgatójaként az Örök Városban képviseltem a magyar kultúrát és tudományt. Elsődleges hivatásom a történeti kutatómunka, kutatási területem a kora újkor (16-17. század), elsősorban a török hódoltság és a Balkán-félsziget története, illetve az egyháztörténet. Ezekben a témakörökben 15 könyvem és mintegy 200 tanulmányom jelent meg.
1995-ben megházasodtam, feleségemmel három fiúgyereket nevelünk

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

Egy török után újratelepült, történelmi és műemléki szempontból jelentéktelen mezőföldi faluból kerültem Pannonhalmára, a választásomat leginkább a történeti környezet varázsa motiválta. Számomra óriási élmény volt egy ezeréves apátság falai között élni, rendszeresen jártam Flóris atyához a főkönyvtárba és Gáspár atyához a levéltárba, végzős egyetemista koromig idegenvezettem. A HELYhez való kötődés, a történelemmel való együttélés máig az egyik alapélményem, ezt újból a római évek alatt tapasztaltam meg hasonló intenzitással.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Felnőtté válásom két nagyon fontos sarokpontját Pannonhalmának köszönhetem. Egyrészt a közösséghez tartozás élményét: a négyéves együttélés nagyon sok fontos tapasztalatot jelentett és máig tartó barátságot eredményezett. Másrészt pannonhalmi tanáraim olyan tág szemhatárt, széles látásmódot adtak át nekünk, amely nemcsak megelőlegezte, hanem olykor felül is múlta az egyetem színvonalát. A magyar glóbuszból való kitekintés lehetősége és kötelessége, az európai tájékozódás igénye a táguló, de azért még meglehetősen provinciális nyolcvanas években kinyitotta számomra a világot. Pannonhalma tehát a szó igazi, elsődleges értelmében ISKOLA volt, amely elsősorban nem a tantárgyakkal, tananyaggal tanított, hanem a növekedésünket segítette komplex módon.

1962 Baján születtem (mindig bajai maradok)
1981 érettségi Pannonhalmán
1986 diploma a budapesti, akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen
1988 házasság Nellivel (4 gyermekünk van)
Az egyetem befejezése óta az energiaszektorban dolgozom. Gyakornokként kezdtem és azóta különböző vállalatoknál, pozícióban és területen dolgoztam (pénzügy, kereskedelem, marketing, ügyfélszolgálat és hálózat).
Jelenleg az E.ON Hungária csoport legfelső irányító szervében az igazgatóságban a hálózati területért felelős igazgatósági tag vagyok.
A vállalat a magyar energia szektor egyik legnagyobb szereplője, benne van a TOP 10 legnagyobb magyar vállalatban és Európa egyik legnagyobb energetikai csoportjának, a német EON-nak része.
Az E.ON Hungária folyamatos támogatója a Pannonhalmi Apátság különböző rendezvényeinek.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

Egy emlék és egy érzés.
Az emlék Asztrik atyához kötődik. Történelem tanárunk volt. Egy bál után történt. Óránk volt vele, az osztály elé állt és annyit mondott, aki szerelmes, felmentést kap a felelés alól, persze csak a következő óráig.
Sohasem felejtem el azt, amilyen biztonságban éreztem ott magam. Maga volt a gondtalanság, és ma már tudom ezt hívják boldogságnak.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Azt a képességet, hogy be tudjam magamnak vallani, ha valami nem tetszik bennem, és azt, hogy erre igényem is legyen. Ja, és még valamit, azt, hogy vannak kitüntetések, amiket nem akarok megkapni, és klubok, ahova nem akarok tartozni, akkor sem, ha nagyon népszerűek és hasznosak is lennének.

Kukorelli István 1952. július 6-án született Téten. Csóka Gáspár első osztályában érettségizett 1970-ben Pannonhalmán. 1976-ban az ELTE jogi karán szerzett diplomát, 1990 óta egyetemi tanár, az MTA doktora, számos alkotmányjogi témájú könyv és írás szerzője. Az OVB elnöke 1997-1999, alkotmánybíró 1999-2008. A BDSZ elnöke 2011-től, Szent Márton díjas (2004).

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

A reggeli ministrálások a Szent Benedek Kápolnában, Kilián Atya orgonajátéka a Bazilikában, a délutáni fociderbik a kertben vagy a várkörön, a kémia órák Edvin Atyával, a szánkózások a kanyonban, a Ballagás.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Nagyon sokat. Tartást, tudást, szeretetet, barátságokat. Gondolkodásmódot, szintézist. Magyarságot és européerséget. Bencés identitástudatot.

A Semmelweis Egyetemen szereztem általános orvosi diplomát, valamint PhD fokozatot. Gyermekgyógyászatból és neonatológiából tettem szakvizsgát. Kutatási tevékenységemet az immunológia területén többek között Junior Prima-díjjal ismerték el, tagja vagyok a Global Young Academy-nek. Jelenleg a Birmingham Women’s Hospital újszülött intenzív osztályán dolgozom neonatológusként.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

Egyre nagyobb értéknek tartom életemben a kulturális és egyéb programok sokszínűségét, melyeket gimnáziumi éveim alatt megtapasztalhattam. A péntek esti előadások, mozik, hangversenyek, kirándulások, lelkigyakorlatok a mai napig eszembe jutnak, örömmel gondolok vissza az ott kapott élményekre.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Természettudományos érdeklődésemet Rékási József tanár úr keltette fel. A szakmai elhivatottságon túl Pannonhalma biztos lelki alapot is adott. Az ott tapasztalt békességet egyre jobban értékelem életemben, mely a későbbi nehézségeken is átsegít.

1974-ben kerültem a Vas megyei Gasztony nevű faluból Pannonhalmára bencés kisdiáknak. 1978-ban az ELTE bölcsészkarára jelentkeztem történelem-művészettörténet szakra, ahol főleg egyiptológiát és középkori művészettörténetet hallgattam. Ez utóbbi vált aztán máig tartó kutatási területemmé: Pannonhalma középkori építéstörténetével, Esztergom 12. század végi építészeti emlékeivel és a pilisi ciszterci apátság maradványival foglalkozom legszívesebben. Szakmai és hivatali pályám a Nemzeti Galériában kezdődött 1983-ban, majd 1997-től a Szépművészeti Múzeumban folytatódott, ahol eddigi életem legnagyobb feladatát kaptam, amikor 2006-ban a Luxemburgi Zsigmond korát bemutató nemzetközi nagy kiállítás szervezését bízták rám. Ugyanebben az évben neveztek ki a teljes rekonstrukcióra szoruló Iparművészeti Múzeum főigazgatójának. Az intézmény újjáépítésnek múzeumszakmai és építészeti tervei 2012-re készültek el, de végigvitelükre sajnos nem adatott lehetőség. 2015 óta ezért az ELTE oktatójaként működöm, jelenleg tanszékvezető egyetemi tanárként. Úgy gondolom, hogy ezen a területen is hasonló a feladat (vagy inkább szolgálat?): fiatalok felkészítése arra, hogy a művészeti örökségünk képzett szakembereiként, európai kultúránk hozzáértő munkásaiként kutatásaikkal és kommunikációs eszközeikkel segítsék hozzá a többi embert olyan jó dolgokhoz, mint a megértés, a harmónia és a meghatottság átélése.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

• az első vesperás a bazilikában 1978 szeptemberében, a templom varázslatos és felejthetetlen légköre, mely megjelenített valamit a földön túli szépségből;
• a vasárnap esti Collegium Musicum közös zenehallgatásai;
• egy kutya nehéz döntési helyzet: elfordulhatunk-e olyankor, ha szemtanúi vagyunk annak, ahogy egyik kortársunk a másikat tervszerűen és fölényesen megalázza.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

• Elemér atya hittanórái Joseph Ratzinger teológiájával;
• Dávid atya modern szemléletű irodalomórái többek között Vajda János, Babits, Ady, József Attila és Pilinszky verseivel;
• Mike atya jámbor, ám éles eszű francia órái (jóval később a franciák Pannonhalmán mint a templom 13. századi építőmesterei bukkantak fel számomra ismét);
• Asztrik atya felkészítése az egyetemre és később a két nagy bencés kiállítás, a „Szent Hegy” és a „Paradicsom” kezdeményezése;
• máig tartó barátságok.

1987-ben érettségiztem Pannonhalmán, az egyetemen magyar-latin-ógörög szakon végeztem. 1995 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanítok a Klasszika Filológia Tanszéken, amelynek 2012 óta a vezetője vagyok. 2001 és 2009 közt az ELTE Eötvös József Collegium igazgatója voltam. Kutatási területem a római irodalom, különösen Nero korának irodalmi élete, illetve az ókori kommentárirodalom. 2008-ban bekapcsolódtam Kosztolányi művei kritikai kiadásának munkálataiba, jelenleg (több egyéb mellett) az Oscar Wilde-fordítások kiadásán dolgozom.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

A pannonhalmi évek egészükben élénken élnek emlékezetemben. Sőt, a korszak, amiből a legtöbb és legszínesebb élményem van, ebből a négy évből származik. Nemcsak történetekre, hanem színekre, illatokra és szagokra is emlékszem, meg ízekre, például a Modeszt-pasztáéra. A legmaradandóbb pedig talán az, ami többször ismétlődött, hogy negyedikesként hetente jártam Miksa atyához Sallustius Catilina összeesküvéséről szóló művét olvasni latinul, aki dohányillatú szobájában fogadott, és ott fordítottuk együtt a szöveget, miközben Miksa atya 100-as Marlboro cigit szívott elmélyülten. Ja, és amikor az első napon összefutottam Gáspár atyával, aki kedvesen megkérdezte, hogy milyen nyelvet tanulok, majd váratlanul azt, hogy hány fogam van.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

Négy csodálatosan gazdag évet. Barátságokat, emberi és tanári példákat. Felejthetetlen várköröket, tudást, nyitottságot, érdeklődést, a mindig visszatérés lehetőségének örömét. A bencés diákok közösségének diakrón erejét, amit talán az mutat legjobban, hogy olyanok is barátaim lettek, akiket a gimnáziumi évek alatt nem ismertem, hiszen vagy évtizedekkel előbb, vagy évekkel később végeztek Pannonhalmán vagy Győrben. S ennek aligha lehet más oka, minthogy – a rendhez hasonlóan – a gimnáziumnak is van – a horizontális mellett – vertikális közössége is.

„Legnagyobb kincsem a családom, 5 gyermekem, és emellett üzletember vagyok,és aktív tagja a civil társadalomnak”- mondja. Kockázati tőke befektetésekkel, pénzügyi szolgáltatásokkal és ingatlan befektetésekkel foglalkozik cégcsoportja. Több európai országban van jelen, de tőkebefektetései által más kontinenseken is, cégcsoportját Hollandiában alapította, ahol ma is közel 25 éve aktív .

Hosszú éveket élt Hollandiában és Amerikában, mielőtt Budapesten telepedett le, gyermekéveit Nagylétán (Létavértes) élte, 1984-ben érettségizett Pannonhalmán. Agrármérnök és közgazdász, a Debreceni Egyetemen (Msc, Phd), az amerikai Rutgers egyetemen és a hollandiai Maastricht School of Management-en (MBA) tanult.

Közéleti munkáját Magyarországon innováció (Innovációs Szövetség Elnökségi tagja), kockázati tőke befektetések (HVCA elnökségi tag sok éven át), nemzetközi kamarák (AmCham, Holland Kamara) ill. egy budai egyházközség képviselői munkája adja, míg Hollandiában a maastrichti MSM üzleti iskola tanácsadó testületének tagja.

Mi a legélénkebb emléked Pannonhalmáról?

Nehéz lenne kiemelni bármelyiket is. Egy könnyed story jut még is először eszembe. Gáspár atyától láttam életemben először, hogy az almát nem oldalról, hanem felülről kezdi enni, mint aki igazán környezettudatos, hiszen pazarlás nem megenni az alma csutkáját, azóta én is így eszem.

Élénken élnek bennem Ambrus atya mozifilmjei, irodalmi kitekintések, amikor személyesen találkozhattunk nagyívű  irodalmárokkal, mint Kányádi Sándor, Sütő András vagy éppen Elbert János, de maradandó emlék Mensáros László magyarórái is. Farkas atya apai gondviselése, jósága mellett sokat is tanultam tőle, miatta szerettem meg a kémiát, de Rékási tanár úr biológiaórái, természetszeretete, a botanikus kertben a madarak gyűrűzése szintén örök élmény.

Mit kaptál a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, ami később meghatározó volt az életed során?

A „világra nyitás” élményét, igaz emberi példákat tanárainktól és közösségélményt. Nyitottságot kaptam, amely végig kísért eddigi életemben, midig új impulzusokat keresek. Külföldön akartam tanulni és élni, ami meghatározó lett életemben. Elmentem, de visszatértem azokhoz az értékekhez is, amit a szülői ház mellett a bencések adtak. Azt gondolom, hogy Pannonhalma nélkül ez nem sikerülhetett volna.