Szemvidító vitaminos zongorakesztyű és mobilkabát :)

,

Sok szürkeség ellen: irány az életvidám, pimasz színű mindenféle! Hogy adjunk még jobban az érzésnek, kapott mindkét csuklórész egy-egy citromsárga gombocskát - ennek csak dekorációs szerepe van.
Gondoltam, most kicsit alakítok a formán, a szára kicsit hosszabb, de az ujjakra nem lóg rá annyira - gondoltam azokra, akik annyira nem szeretik a zongorakesztyűk formáját, de egy hosszú ujjú pulcsi lelógó végeit szívesen vennék a hűvösebb napokon. Kabát alól is csak annyi látszik ki, mintha egy hosszabb pulcsi lenne az apuka lányán.
Ezt a verziót horgoltam. Kicsit merevebb, mint a kötés, de jó vastag, meleg. Kényelmesen bővül a nagyujjaknál, követi a kéz vonalát, és semennyire sem emlékeztet egy saguaro kaktuszra a nagyujjak szaporításának helyénél. Körben horgoltam, nem tartalmaz kényelmetlen varrást.

A mobilkabátka is vidámra sikeredett, még sárga gombot is kapott, nehogy kilógjon a sorozatból ;) Ő kötéssel készült, sehol se tartalmaz varrás, még az alja sem :) Vastag, színes fonalból készült, pont illene a zongorakesztyűhöz.
Ha már egyszer kötött kabátka, akkor természetesen csavartmintás.

Bori és Rozi :)

Már egy ideje boldogítanak a kis drágáim, de nem tudtam megmutatni nektek, mert az összefüggő felhőtakaró nem akart oszlani, bármennyire szorítottam is a napocskának. Kivéve ma reggelre - akár 5 percre is, de kisütött a nap :) Ha valaki vad kattingatást hallott nyugat felől, az én voltam...

Ikrek formálódtak kezeim alatt, mert mikor elkezdtem ezzel a melírozott bazsarózsaszínnel dolgozni, nem bírtam leállni. Ugyan nem lettek teljesen egyformák (ugyan melyik ikerpár az?), de nagyon emlékeztetnek egymásra :) Ők is a nagy naffejű család tagjai, egy dologban azonban kitűnnek (azon kívül, hogy párban jöttek): méretükben akkorák, mint Ambrus mackó, azaz szép, méretes példányok :) Rájuk lehetne mondani, hogy könnyebb átugrani, mint megkerülni őket, mert míg a magasságuk 26-27 cm, addig a buksijuk kerülete 34 cm :D
Mindketten rózsaszínes-bordós mohairból készültek, hosszú szőrös a buksijuk és a testük.

Bori állítja, hogy nem sok közös van bennük. Ő imád olvasni, főleg izgalmas trillereket, krimiket, odavan a nyomozósos sorozatokért és mindig is rajongott a matematikáért. Van kedvenc száma is, de nem árulta el nekem. Szeret illatos virágoskertben ücsörögni. De nem egyedül.
Jobban szereti a visszafogott dolgokat, a kedvenc színe a barna, és nem szereti a csipkés cuccokat.

Bori keze-lába, orra-füle világosbarna pamutfonalól készültek, kapott egy meleg-barna sálat (ő választotta, ott nyüszögött, mikor a fehér mohairt választottam neki), apró, szív alakú gombot kapott a barnás-bordós színvilágú pamutból, kézzel varrt ruhája.



Rozi igazi cserves nőci. Szereti a bringázást, főleg langyos tavaszi napokon - csak úgy lobog a horgolt csipkesálja :) Ugyan nem tud kézimunkázni, de nagyon szívesen elücsörögne a gazdi mellett, míg ő alkot. Szereti a kosztümös filmeket, sőt, azt se bánja, ha történelmi filmet láthat. Sose értette, mi a szép egy matematikai egyenlet megoldásában.

Rozi végtagjai és orra-füle nagyon halvány rózsaszín pamutfonalból készültek. A sálja málnaszínű mohair, természetesen romantikusan csipkés mintával horgolva, a nyakrésznél egy kis masnival. A nózija málnalekvárszínű. A ruhája tompa-zöld színű, levélmintás, emlékezteti őt az imádott erdőkre.




Azért a málnahabot mindketten imádják, és egyszerre bólingatnak buksijukkal, ha kedvenc számukat hallják meg a rádióban.

Őket is olyan gazdiknak ajánlanám, akik szeretik az egyediséget, mert belőlük se készül több. Csak egyetlenegy.
Nem öltöztethető mackók, bár egyszer vetkőztethetőek. Kézzel készítettem rajtuk mindent, az utolsó szálig, a ruhát is így varrtam.

Bori gazdira talált, már csak Rozi pillangat lelkesen körbe, hogy érte ki jön... és Rozi is izgatottan csomagol :)))
További fotók itt...

Mirabella

Mirabella jelentése: csodálatos. Mert emlékeznünk kell arra, hogy az élet tele van csodákkal, szépséggel, finomsággal. Csak látnunk kell. Hagyni, hogy felfedezzenek minket.


Finom lelkű és érzékeny. Nem úgy kell érteni, hogy sértődős lenne, csak épp úgy érzi, hogy nem kell dúrván bánni senkivel. Még egy védekezni képtelen mackóval sem. Kedvesen meghallgat, ücsörög veled, legyen jó a kedved, vagy rossz, lehetsz beteg, vagy épp túlcsordul benned az aktivitás. Legjobban a madártejet szereti :) Meg a narancsos muffint. Természetesen cukormázzal.


Ehhez a naffejű mackóhoz csupa pasztel árnyalatot használtam, legyen szó pociról, vagy gombról, ruháról vagy orrocskáról... Feje-teste halvány, pasztel sárga mohairból készült, a sálja szintén, csak épp narancsosabb árnyalatú és vékonyabb fonalból. Fehér színű, bambusz alapú fonalat használtam a végtagokhoz és mackónózihoz. Kapott barackszínű csudás, csillag alakú gombot, és kis tökszínű virágot a füle tövébe. De csakazért se oda, ahova a többiek. Ő már csak ilyen kihúzó ;)

Még fotók Mirabelláról ITT :)
Ő még nem rendelkezik gazdival lassan pakol és költözik, merthogy megtalálta gazdiját!

Körkérdés

Mesélj, mi van a kötőtűdön? És miben böködsz mostanság? És a horgolótű be van fogva?

Részemről:

• Meg van kezdve egy rozsdavörös színű, csavartmintás valami. A végeredmény még alakulóban.
• Szintén megkezdve egy piros, bambuszfonalból készülő zongorakesztyű.
• Elkezdtem horgolni egy naffejűt :)
• A hímzőtűm az lhn mintában van, és egy IV kislányos mintában.
  
• Jah, és elkezdtem még valamikor az ősidőkben egy zöld kardigánt horgolni, azt is be kellene fejezni :D

Megalakult a Naffejű Mackócsalád rajongói klub a facebookon ;)

Biró Virág & me ;) kooprodukció - hogy tetszenek? :))

Alice kesztyűje

Zongorakesztyű. Nem akármilyen. Ha valakinek ismerős a formája, színe: jók a megérzései. Ez mind igaz, ha láttad a Twilight sorozat második filmjét - a New Moon-t, mert ilyen kesztyűt viselt Alice a film elején.

Vagyis ez így nem teljesen igaz. Az ő zongorakesztyűjének a színe fogott meg igazán, és mikor egyszer nagy fonalbeszerző úton voltam, és megláttam ezt a világoskékes-drappos-mogyorós gyapjúfonalat, egyből beugrott Alice és az ő kesztyűje, ami egyben az én kesztyűm formájának ihletője is lett: széles, rusztikus patentminta, kényelmesen bővülő rész a nagyujjnak, ugyanakkor nincs ujjrész kötve.

Ajánlom minden zongorakesztyű-rajongónak, még ha nem is vagy Twilight-mániás :) Elérhetőség és még több fotó ITT :)

Jöhet a tavasz, le a vastag tundra-kesztyűkkel!

Fonal:közepes vastagságú gyapjőfonal, önmagában festett
Tű: 4 mm

Receptgyűjtős játék

Gondolom, már sokan megkaptátok :) Én is részt vettem benne, pedig nem vagyok se konyhatündér, se a továbbküldős emilek rajongója. Viszont: nem valami jó stratégia, mert a legjobb szándékkal is kevés recepthez lehet hozzájutni. Arról nem is beszélve, hogy totál átláthatatlan és gyorsan körbeér.

Akik részt vettek benne, mit szólnátok ahhoz, hogy létrehoznánk egy blogot és közzétennénk a recepteket? Akinek nem tetszik az ötlet, nyugodtan szóljon és leveszem a receptjét. Aki viszont benne van, és nem küldtem meghívót, szóljon!

Morzsák...

amiket mobiltelefonnal kaptam el, fényképezőgép hiányában (aprópó: ha valaki látott már esetleg fényképezőgépes medált, megmutatná, merre találok én is? nagyon-nagyon szeretnék :)

09.09.05.
reggeli séta kugyorggal a Csónakázó tó körül

09.09.17.
dolgozóba menet - esett, a kedvem is igazodott hozzá. vagy fordítva.

09.09.27.
hugicám vett egy kis parasztházat magának. mindenképpen el akart minket vinni, hogy megnézzük az ő kis ékkövét. szó se róla, találtam én is pár kincset, mint régi csuprok, ezer éves befőttek és mikey egeres suba faliszőnyeg...

09.11.14.
gyönyörű, hosszú, meleg őszünk volt. a többi napokra nem akarok emlékezni. kutyorggal nagy sétákat lehetett tenni. hálás vagyok minden egyes 18 fok fölötti, napsütötte napért :)


09.12.23.
idén nem karácsonykor mentünk körbe a családjainknál. már nincs, aki noszogasson a karácsonyi közös ebéd miatt... a Balaton be volt vagyva, őfelsége folyton rá akart menni, főleg, mikor meglátta azokat a fehér, hosszúnyakú vacsoránakvalókat. gazdiék, persze, hajthatatlanok voltak, így kénytelen volt beérni a jobbra- illetve balraszagolgatással.
hihetetlen fényeket tud produkálni a Balaton.

fenti állításom igazolom. ugyanakkor készült a felvétel, mint az előző trió.

Meglepetések

Zsuzsa ajándékai :)

Phan meglepetése :)

Vacskamati meglepetése Fanny babával, aki azóta Helen nevet kapta, és nagyon szeretem ezt a babócát :) Igen, aki lát némi hasonlóságot az avatarom és a baba közt, nem téved, mert ezt a babát látja ;)

Katica óriáspakkja, csupa csebecsével és szépséggel!

Meglepetés meglepetés Renitől :)

rabbit, rabbit :)

Boldog új évet mindenkinek!

Dönci reakciója a szilveszteri petárdákra

Ez megint személyes lesz. Szóval akik nem különösebben kedvelnek, azoknak: nem kell tovább olvasni, nem lesz itt kérem semmi érdekes.

Ha visszatekintek az elmúlt évre, sok jót és sok rosszat látok. Csak remélni tudom, hogy a kellemetlen élmények erősebbé és okosabbá tettek, de már ismerem magam annyira, hogy naivan nézek a világra és csak a jókra fogok emlékezni igazán. Főleg, ahogy telnek a napok. Ez nem tudom, hogy jó vagy rossz, de így van.

Sok új barátra tettem szert. A régiek közül volt, ami elmélyült :) Köszönöm nekik, hogy mellettem állnak a rossz időkben és a jókban, gondolnak rám, erősítenek és vigasztalnak, gratulálnak és fogják kezem, mégha ez néha csak virtuális is :)
Az a nagy helyzet, hogy a világ tele van kedves és aranyos emberekkel, de tényleg! Hiszek benne, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját (vagy minden folt megtalálja a mellé való másik foltot), és bár az élet kioszt néha egy-két méretes pofont, azért jó tudni, hogy vannak, akikkel együtt öregedünk maradunk örökké fiatalok :))

És köszönném az elmúlt évet azoknak, akik meglátogattak és nyomot hagyva maguk után, sok-sok kommentet hagytak. Tudjátok, igazán meglep, hogy ilyen sokan jártok hozzám, és köszönöm, hogy értékelitek azt, amit alkotok, írok, kotyvasztok turmix formájában. Ha netán kettészedném a blogot (amit fontolgatok egy ideje), akkor őket nagy örömmel várom odaát is, ez itt pedig lehet, hogy megmarad alkotásokat bemutatónak :)

Végül a legynagyobb köszönet annak, aki nem is olvassa a blogom, de leginkább ő szenvedi el az árnyoldalát az alkotásnak: az én DH -m :) Ő kénytelen elviselni, mikor én csillogó szemmel rohanok a kedvenc fonalasomhoz, vagy mikor zoknifonal-turkerász miatt rángatom el az aldiba/lidlbe (nem kell nagyon sajnálni, neki is megvannak ott a kedvencei, pl. a malacos-májkrém, amiből csak ők esznek kutyorggal), vagy mikor itthon kerülgetnie kell egy-két (khm...) megkezdett munkát :) Sőt, odáig megyek, hogy nem panaszkodik, sőt, néha még el is mosogat :)

Remélem, mindenkinek úgy alakul a 2010, ahogy szeretné. Magam részére is kívánnék párat - ugye, mindenki gondol rám picit, hátha úgy még jobban működne a dolog? :)

jegyezte Helen, a szurmákoló Döncivel az oldalán, 2009 utolsó napjának esti 8 óra 18. percében :))

Lássuk...

ki találta/alkotta meg a legjobb muffinreceptet? :))