Rég írtam. Sok minden történt, amiről beszámolhatnék és talán egyszer meg is teszem.
Ma viszont semmi pénzért nem hagynám ki, hogy megemlítsem a 46 év együtt töltött, közös életünk évfordulóját. :) Ezt a verset megtaláltam magunknak.
Köszönöm, hogy ráleltem és köszönöm, hogy Rád leltem és hogy együtt tölthetjük ezt a napot, ha nem is olyan romantikusan, mint anno, de együtt!:)
Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem...
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;
mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
a szívem elfacsarodik.
Ha nézne úgy szemem, ahogy negyvenöt éve
s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
nem lelünk egymásra soha!
Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
feküdni, ha leszáll az éj.
Véletlen ennyi kell - esélyek milliárdja! -
hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,
egyetlen egyedként szeress?
Mert szemben ülsz - hol is? Míg én itt egymagamban
nézek vissza és kérdezek, -
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
sebet én kapok, éleset.
Mert szemben ülsz... Ne üljünk másképpen mi sosem már
csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
ha jéggel jött a szélroham.
Üljünk mindvégig úgy, mint - emlékszel még, barátném?
akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! - türjem csak ostorát én,
mellemre vonva homlokod.
Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
Illendőn gyászol e föld:
nem mutogatja gyászát,
nem száll bánat a rögre; csak fényes héja ropog szomorúbban az esti kenyérnek s a tengerek lassúdad reggeli tánca lett nehezebb, de jól tudod, ez sem örökre.
Halottaival úgy bánik e föld,
ahogyan kimenős matrózok
a kocsmák poharával,
ha felforr bennük a nyelt rum:
hosszan nézegetik,
aztán odacsapják!
Így bánik a testtel a föld is.
De elnyugszik a zajgás:
te tudod és tudom én, mint van az. Csöndes beszédben évek
és évszázak után is
élőkről szólnak először,
holtakról azután csak,
de róluk hosszasabban,
s a szavakon lassan
csörög az örök koszorúk levele
s ebből tenéked is jut,
ki földbeszállsz és néma
emlékedet óvja
majd az időtlen idő!
Csanád Béla: Hol vagy, István király? Nem így jelölted meg az ezredévet, Ahogy mi élünk, rontó példaként, Európa keleti közepében, Amelynek őre volt és büszkesége e nép. Példája ősi küldetésnek, Melyet az Úr a népeknek adott, Hogy bizonyságot tegyenek fiáról, Az emberségről, s mindenről, ami szép, Ami nemes és bátor, tiszta eszme, Hogy minden jó itt otthonra találjon. Ne bántsa magyar soha a magyart, S az idegent barátként megbecsülje. Erre a sorsra nincs már biztosíték, Az adott szó már fabatkát sem ér. Szeretet helyett hatalmi erőszak, Biztonság helyett vad idegen érdek, Új maffiák és összeesküvések uralkodnak, S már nem benned remél ez árva nemzet, Amely a szabadság nevében retteg, s csalódva él. Nincs tekintély, ki célt mutat, sem eszme, Isten helyett a Mammon lett az úr, Bálvány, amit a pénz farag magának, S a médiák ünneplik, tisztelik Új szolgaságok csatlósaiként, Hogy mindenütt csak bólogassanak. Hajdan Rómában cirkuszt, Kenyeret követelt a szegény, hogy megnyugodjék. Ma cirkusz van utcán és parlamentben, De a szegény csak színpadtöltelék Választáshoz és demokráciához, És büntetlen jár, ki országot elad. Hol vagy, István király, hol vagy királyi nemzet? Bár létezel, csak belső bujdosásban, Keseredett szívekben s bátortalanul. Te Isten népe vagy, nem játékszer se fegyver. Kelj fel, s kiáltsd meg őseid hitét, S ne szégyelld vallani, Mi eleinknek életforrás volt, s méltó büszkeség. Kelj fel, ki Boldog Asszony népe vagy, Neki ajánlott fel István király! De, hogy segítse azt, Ki nem akar gyógyulni, bízni benne. S életét hóhérainak adja zálogul. Boldog a nép, mely ünnepelni tud, Mi nem tudunk, nem jő mosoly szívünkre. Hol vagytok, égi látnokok? Keljetek fel, Petőfi és Arany! S a többiek: Ady s József Attila, Hol vagy Pilinszky, védőangyalunk! Keljetek fel csillagai az égnek, Ti magyar szentek, hősök s boldogok! Keljetek fel, ügyünkért, életünkért, S hazátokért ti küzdjetek velünk! Mert nem lehet, hogy annyi szent erő És szenvedés és drága áldozat Hiába légyen és semmit se érjen. Támadj fel újra bennünk, Krisztusunk, Kinek országát százszor megtagadták. És lesz még ünnep, százezer szebb ünnep, És boldog nép, mely ünnepelni tud, Ha veled küzdünk és veled maradunk.
Ezzel a szép kis verssel, a John Lewis áruházlánc reklámfilmjével és kedvenceimmel, a Libera csodálatos hangú fiaival kívánok szeretetteljes, meghitt, békés karácsonyi ünnepeket
mindenkinek, aki olvassa a blogomat, vagy csak erre jár!:)
Lénárd Ágnes: Mit szeretnék karácsonyra?
Mit szeretnék karácsonyra?
Visszakapni az ünnepet magát,
Újra élni a fénylő csodát.
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,
Beszívni erdő - üzente illatát.
Érezni a szeretettől meleg szobát,
Tudni odakint december havát.
Hallani a csengettyű hangját,
Édesanyám kedves, hívó szavát.
Állni megilletődötten, némán,
Mint gyermekkorok karácsonyán.
Hinni ajándékhozó Jézuskát
És sírni, kisírni évek bánatát.
Talán tudjátok - én most találtam a Wikipédián -, hogy az adventi koszorú ősét egy bizonyos Wichern nevű, német evangélikus lelkész készítette el, melyen 23 gyertya volt. Ehhez bizony kocsikerék kellett, hogy elférjenek! Vasárnapokon a nagy fehér gyertyát gyújtotta meg, míg hétköznapokon a köztük lévő kisebb, pirosat.
Ahogy én számolom, az idén 22 piros kéne a négy fehér mellé. Sajnos nincs szabad kocsikerekünk...
Békességes várakozást kívánok mindannyiunknak!
REMÉNYIK SÁNDOR: BÉKE
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend - Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent - Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép - S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.
Öt hete írtam a blogba... Szégyellem, de minden nap úgy elszalad, hogy rohanok utána... Valahogy egyre kevesebb az időm. Pedig annyi mindent el is hagyok, amit nagyon szeretnék megcsinálni! Mitől van ez?
Lássuk csak, milyen történések voltak!
Szombaton szoboravatón voltam, az ezer éves születésnapját ünneplő Hosszúhetényben. Egy kedves, fiatal művésznő ismerősöm Mezei Izabella korpusza kapott helyet a szurdokban, ahol Bocz Gyula, Hetény kőszobra áll. Jó szomszédság, megtisztelő hely.
Kicsit furcsa, hogy nem kereszten ábrázolja Jézust, de ennek komoly oka van. A háttérben lévő sziklára szerették volna tenni, de a statikus nem támogatta az ötletet, így maradt a fém oszlop, mint áthidaló megoldás, vagyis nem végleges forma.
A fiatal alkotó.
Más.
Az elmúlt egy hét, a szokásos napi rutinok mellett a meggyszedés jegyében telt. Magozottak a fagyasztóban, simák és rumosak üvegekben, utóbbiak a napon - ha éppen süt! - egy ötliteresben meggylikőr szunnyad és várja a karácsonyt, két vödörnyi pedig pár órája a kamrában hezitál..., pontosabban magozásra várja az önkénteseket, akik most épp nem járnak erre...
Előzőleg némi unoka vigyázás volt a program, mert ők túl a zenei vizsgákon, évzárókon, gyönyörű bizonyítványok birtokában elkezdték a vakációt, de a szülők még dolgoztak.
Ismét voltak a családban komoly szülinapok, 60. és 33., amiket rendesen megünnepeltünk.
A névnapok betegségek miatt csak félig sikerültek, folyt. köv. :)
Érettségi találkozóm volt a Pavlik pincében. Mindig nagy élmény beazonosítani rég nem látott barátainkat! Gyorsan egy ezzel kapcsolatos aranyos történet.
Egy busz végállomáson gyülekeztünk és onnan együtt indultunk ebédelni. Mikor oda értem, értelemszerűen minden osztálytárshoz odamentem, akik ott álltak és örültünk egymásnak. Végül a padon ülő férfihoz közeledtem, aki egy kis zavart okozott a fejemben, mert nem ugrott be, hogy ki is ő? Így aztán csak mosolyogtam és indultam felé, mikor az egyik társam elkapta a karomat, erőteljesen visszahúzott és fogai közt sziszegte: nem hozzánk tartozik!... Kiderült, hogy egy hajléktalan ült a megszokott helyén... :))) Biztos örült volna, ha a nyakába ugrok!:))) Háát, ez vagyok én!
Megtörtént az első strandolás is a gyerekekkel kedvenc helyünkön - nem, sajnos nem a Dunán -, Dávodon. Mohácsnál kompoztunk, megcsodáltuk kedvenc folyónkat, ami épp áradt és azóta sem csökkent a vízállás.
Kipróbáltuk a csúszdákat, hátha változtak valamit, de nem. Minden a régi. Kisebb csalódás volt a bömbölő diszkó zene, de szerencsére átváltottak nosztalgia slágerekre, úgyhogy elnéztük nekik ezt a kis kellemetlenséget.
Előző héten bekukkantottunk a pécsi színházi találkozóra (POSZT-ra), sikerült két előadásra - már visszavitt! - jegyet kapnunk.
Nagyon élveztük a kaposváriak Szigorúan ellenőrzött vonatok c. előadását és Lázár Kati off - programját, a Kripli Marit. Mindkettő fergeteges sikert aratott, nagy szerencsénk volt, hogy láthattuk!
A piacon, 30 fokos melegben, 3 teli szatyorral, cserben hagyott az autónk.:( Nem indult. Se kép, se hang. Mivel nem Trabant, esélyem se volt, hogy megtoljam, vagy próbálkozzam egy kis drót, spárga, stb. segítségével életet lehelni belé... Ráadásul a telefonomat is otthon hagytam. Végül egy parkolótársam, kérésemre felhívta Aranyembert, aki hamarosan megmentett. Az autó - szombat lévén - hétfőig várakozott a parkolóban egyedül, kicsit izgultunk érte. Azóta jól van, akkumulátort kellett cserélni benne, aminek előzőleg jelét nem mutatta. Aránylag olcsón megúsztuk.
Ezzel egy időben itthon is elromlott minden jármű, ami a pagonyban létezik! Ez egy ilyen hét volt.
Az unokák kaptak gyereknapra egy nagyobb trambulint szülői és nagyszülői támogatással, aminek nagy sikere volt. Jól megünnepeltük őket is. :)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos, hogy millió más is volt, talán még érdekesebbek is.
Jelenleg beférkőzött hozzánk egy ronda vírus és két unokát úgy letepert, hogy az egyiket kórházba kellett vinni, nehogy kiszáradjon.:( Szerencsére csak egy éjszakát töltött ott, ma délután hazaengedték, de figyelik.
Igazán semmitmondónak tűnik ez a beszámoló, alig történt valami..., pedig én máshogy érzem!:)
Németországi rokonaink érkeztek volna holnap, de lemondták szintén influenzás megbetegedés miatt. A fiúk a legcsalódottabbak, mert - a hasonszőrű - Mártont nagyon-nagyon várták...
Viszont jön egy meglepetés vendég a kislányával, akit szerintem ti is ismertek!;) Amint megérkeznek, megírom. Addig lehet találgatni, hogy ki lehet ő? Blogos ismeretség - ennyit elárulok. :)
Most igyekszem elkészíteni azt az üveg keresztet, amit Pannika néni kap majd az egyháztól, mert búcsúzik, befejezi az ott eltöltött több évtizedes, lelkiismeretes munkáját.
Boldizsárról kell még írnom!:) Kibújt két foga, mászik és feláll!!! Édes pofa!!! Fotó feljebb.
Ennyi mára.
Tegnap találtam ezt az izgalmas videót, az egyik kedvenc Beatles számommal. vagy fordítva..., de a lényeg, hogy nagyon elragadott, elgondolkodtatott. Nézzétek, hallgassátok Ti is!
Kellemes nyári napokat, a nyaralóknak esőmentes, napos időt kívánok és jó szórakozást!:)
Tévedtem, mikor azt hittem, hogy ezen a héten beszámolok a csodás utazásunkról.
Marad jövő hétre, de sajnos az is kevesebb fotóval, mint gondoltam, ugyanis egy rossz mozdulattal letöröltem a nagy élmény felét... és naná hogy azt a felét, ami végre napos volt és felemelő. Sebaj, azért maradt kb. 500, ami közül válogathatok, még ha esős is, gyönyörű!:)
Addig is készülődjetek, hangolódjatok a küszöbön álló Ünnepre! Én is azt teszem.
ÁLDOTT, SZÉP HÚSVÉTOT KÍVÁNOK MINDENKINEK BÉKESSÉGBEN, SZERETETBEN!
Végre, itt az igazi tél!
Az év utolsó napjára sikerült befagynia az orfűi kis tónak is, ami azt jelenti, hogy hamarosan korcsolyázhatunk rajta!:)
Talán elfagytak az oly sok kárt okozó férgek, meztelencsigák is és a bacik, vírusok, melyek folyamatosan megkeserítették életünket a nemrég tavaszias decemberben!
Reggel a korai, gyönyörű napsütésben fényképeztem a környékünkön. Ezekkel és a tegnapi madaras fotókkal zárom a blogom 2014-es évét.
Köszönöm, hogy velem tartottatok az idén is, kommenteltetek, velem örültetek, ha kellett bátorítottatok.
Mindannyiótoknak kívánok egy egészségben töltött, szerencsés, örömteli, sikeres Újesztendőt, benne sok türelmet, szeretetet, kitartást! :)
Mindenkinek fergeteges évbúcsúztatót, jó szórakozást kívánok és sok szerencsét a holnap kezdődő "új élethez"! :)
Épp ideje volt, mert a mérleg reggelente idegen plusz kilókat mutat, nem is értem?!:) Rosszindulatú manók állnak mögöttem!
Gyönyörű volt a karácsony kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
Másnapján összejött a nagy család és a 25 felnőtt + két csecsemővel teljes volt a létszám. Mindenki hozta a maradékokat, kocsonyától kezdve a süteményekig... Elmeséltük egymásnak az éves történéseket, felidéztünk régi dolgokat jó hangulatban.
A gyerekek is örültek egymásnak, külön szobában játszottak, nem zavartuk egymást!:) Nagy szerencse, hogy van hely, szeparálódhatunk!
Jó ez az év végi összegzés mindenkinek, hogy "képbe kerüljön", ha esetleg lemaradt valamiről. Év közben nehéz összehozni ilyen találkozót, telefonon, neten jönnek az infók, de az csak jelzésértékű.
Jó lett volna, ha fehérre sikeredik a karácsony! Egy kicsit késett, de mára ez a vágyunk is teljesült. Holnap irány a domb és reméljük, szánkózhatunk!
A madarak ellepték az etetőket, győzöm feltölteni! Két óra alatt elfogy egy tejfölös vödörnyi szotyi!...
Rengeteg képet készítettem róluk!:) Meggyvágók, cinkék uralják a terepet, de még 9 fajtát számoltunk meg rajtuk kívül. Egész nap elnézegetném őket!
A családi összejövetelen elfelejtettem a fotómasinámat használni. Ilyen se mostanában történt velem!:)
A menüről sincs képem, csak itt-ott a kanyarban... Lekötött ez a karácsony!:)))
Előző nap az unokákkal "feldíszítettük" ezt az örök fenyőt az étkezőben. Méteráru, az IKEA-ból...:D
Szenteste szokásosan halászlé volt ebédre és utána az elhagyhatatlan mákosguba.
Este rántott ponty szeletek, krumplisalátával.
Első napján göngyölt csirkemell különféle salátákkal, illetve egy hatalmas lábos töltött káposzta néhány napra...
Ezzel töltöttem meg a csirkemell szeleteket. Áfonyás, pisztáciás, fenyőmagos..., szóval luxus fogás volt Trollanyu receptje alapján. Nálam az aszalt áfonya sötét és apró, így nem volt olyan szép színes, "csak" finom.
Ami az édességeket illeti, a főszereplő diós- és mákos beigli aszalt szilvával, néhol szilva lekvárral bolondítva.
Újfajta kókuszos süti, diós linzer, mézes krémes és mindenféle... nem sorolom.
A családi összejövetel két csecsemőjéről tudok képeket mutatni.:) Egyik Boldizsár unokám, másik Olívia, az unokahúgom babája. Tündériek voltak, elvarázsoltak mindenkit!:)
Másnapja reggelén gyönyörű idő volt. Hideg, de napos. Miután beharangozták a mai rossz időt, kiszaladtunk a kertbe és felszedtük azt a három sor céklát, amit azért hagytam a földben, mert az ivóléhez így sokkal levesesebb, mint az, ami már a pincében van. Nem tartott húsz percnél tovább és legalább kicsit mozogtunk is a sok tespedés után!
A mai időjárás már igazán télies, szavunk se lehet!
Reggel gyors vásárlás, ki tudja milyen idő lesz holnap és meddig vásárolhatunk vasárnap :), ami egyébként nem jellemző!
Az ünnepek előtt készítettem néhány angyalkát, amit azt hiszem még nem mutattam nektek.
Mécsestartók
Legyen szép, téli hetetek, lehetőleg családi körben, jó programokkal! Ja és ne feledjétek, sapka, sál...! ;)