A macska csak arra vár, hogy elforduljak, és fellefetyelhesse a finom vaníliás mártást a mákosguba tetejéről.... De háááhhh, nem fodultam el, mert a mákosgubát kivételesen én is imádom!
Én így csinálom a világ egyik legegyszerűbben elkészíthető édességét:
Kábé egy liter cukrozott tejbe belekeverek két tojássárgáját. Ebben áztatgatom a szikkadt kiflikarikákat (12 db kifli), mégpedig annyira, hogy alaposan elázzanak, de azért ne málljanak teljesen szét, szóval hogy kellemesen szottyos állaguk legyen. Kivajazott tepsibe rakosgatom a puha karikákat, aztán egyenletesen megszórom enyhén cukrozott, darált mákkal. Megint egy réteg kifli, megint mák, és így tovább, amíg a készlet tart. A tetejére egy kis cukor hozzáadásával kemény habbá vert tojásfehérjét kenek és pár perc alatt addig sütöm, amíg szépen megpirul a teteje és összeáll az állaga.
Amíg sül, elkészítem a vaníliás mártást.
Ez aztán kimondottan nagy szakértelmet és odafigyelést igénylő művelet:
Egy zacskó DrOetker főzésnélküli vaníliás pudingport összekeverek egy liter tejjel. Tálaláskor ezt öntöm a gubára, ami hidegen és melegen egyaránt isteni.
Tojást egyébként nem mindig teszek bele, anélkül is teljesen működik, de a tojáshab az igazán hab a gubán.... :)
Peti az utóbbi időben ötösökkel roskadozva jön haza a suliból. Ezen én annyira meg vagyok hatódva, hogy megígértem neki, hogy a jó jegyekért jár mindig valami finomság. Citromtortát kívánt, de mivel nem értem rá megcsinálni, hát szegény magának csinálta meg a saját jutalmát. Olyan egyszerű, hogy még egy gyerek is meg tudja csinálni, Peti így csinálta, íme:
