Nyársas antilop
A nyársas antilop vagy orix (Oryx gazella) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák (Hippotraginae) alcsaládjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Oryx gazella (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyársas antilop témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyársas antilop témájú médiaállományokat és Nyársas antilop témájú kategóriát. |
Nemének a típusfaja. A hasonlóság miatt korábban egyes tudósok a nyársas antilop alfajának vélték a bejzát (Oryx beisa); azonban eme állatok a diploid kromoszóma száma különböző, 56 a bejzáé és 58 a nyársas antilopé; tehát a két állat nem tartozhat ugyanabba fajba.[1]
Előfordulása
szerkesztésA nyársas antilop Angola, Botswana, Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság és Zimbabwe területén él. Amennyiben a bejzát alfajának tekintjük, úgy ezektől a területektől hatalmas távolságra, Kelet-Afrikában is előfordul.
Mexikóba és az Egyesült Államok déli részére is betelepítették a fajt, ahol elszaporodva legelésével súlyos károkat okoz a helyi ökoszisztémában.
Megjelenése
szerkesztésA nyársas antilop nemének legnagyobb faja. Nyaka izmos, bőre vastag és kemény. Pofája fehér, jókora fekete maszkkal. Háta, fara és oldala alapvetően szürkésbarna, hasa fehér, a két színt pedig egy-egy vízszintes fekete sáv választja el mindkét oldalon, amely combjaira is átterjed. Lábai ettől lefelé fehérek. Farka fekete.
A bikák nagyobbak a teheneknél, ezen túlmenően a nemek hasonlóak. A nyársas antilopok átlagos marmagassága 115-125 centiméter, teljes testhosszuk pedig a 180-195 centimétert is elérheti. Tömegük körülbelül 180-225 (a bikák esetében akár 240) kilogramm. Az enyhén görbülő, gyűrűs, fekete szarvak hossza 60-150 centiméter. A nőstények szarva általában hosszabb és vékonyabb a bikákénál.
Életmódja
szerkesztésA nyársas antilopok a kiterjedt füves pusztaságok lakói. Csordákban élnek, és életüket vándorlással töltik a legelők között. Alapvetően fűféléket fogyasztanak. Vízigényük korlátozott, és a hőséget is nagyon jól bírják. Képesek például akár 10 Celsius-fokos testhőmérséklet-emelkedést is elviselni, és ilyenkor kipárolgásuk mértéke is csökken.
A csordák átlagosan 14 példányból állnak, de nem ritkák az 50 egyedet számláló csoportok sem – sőt, táplálékbőség idején akár 200 nyársas antilop is együtt legelhet. A nagyobb csordákban a tehenek vannak többségben, de sok bika is velük tart – ellenben a kisebbekre jellemző az egyneműség (fiatal hímek, illetve nőstények és borjaik csordái).
A vegyes csordák hierarchikusan épülnek fel, élükön a domináns bika, majd a domináns tehén áll. A vezérhím többnyire a csorda mögött halad, és összetereli a lemaradókat. Nagyobb csapatok esetén nem ritka, hogy ún. béta-hím követi a vezérbikát a rangsorban. A hierarchiát a bikák agresszív bemutatókkal tartják fenn: hosszú, hegyes szarvaikkal oldalra tudnak vágni és döfni. Az esetleges balesetek elkerülése végett a vonuló antilopcsordák mindig szarvnyi távolságra maradnak egymástól. A csoportok nem zárkóznak el az új jövevények elől, és a vezérhím jelképes küzdelem után még a bikákat is befogadja.
Egyes hímek territóriumot tartanak fenn, amit védenek a betolakodóktól, bár ez a szűkös táplálék- és vízkínálat miatt nem gyakori. Ezek a bikák igyekeznek a vegyes- és tehéncsordákat birtokukra csalogatni, hogy elnyerhessék a velük való párzás kizárólagos jogát.
Szaporodása
szerkesztésA nyársas antilopok szaporodása nem köthető évszakhoz. A csordák alfahímjei bármikor párosodnak a termékeny tehenekkel, és a territoriális példányok is igyekeznek kihasználni minden alkalmat, ha nőstények vonulnak át a területükön. A tehenek kétéves korukra lesznek ivarérettek, és 8,5 hónapon belül hozzák világra egy kicsinyüket. A borjak világrajöttükkor 9-15 kilogrammot nyomnak, és teljesen barnák. Az első időkben, bár hamarosan képesek lábra állni és járni, a borjak nem tartanak anyjukkal, hanem hathetes korukig valamilyen rejtett helyen maradnak, és anyjuk napi két-három alkalommal tér vissza szoptatni őket. Az elválasztás 3,5 hónapos korban történik meg, amikorra az ifjú antilopok már felnőtt színekben pompáznak. A fiatal bikák ilyenkor elhagyják a csoportot, a tehenek viszont anyjuk csordájával maradnak.
A fiatal példányok kedvelt zsákmányállatai a ragadozóknak: oroszlánok, leopárdok, gepárdok és foltos hiénák gátolják az állomány túlszaporodását.
Védettsége
szerkesztésA világon ma körülbelül 275 000 nyársas antilop él. Ez viszonylag nagy mennyiség, ám sok helyen erősen visszaesett a létszám a háziállatok túllegeltetésének, a földek feltörésének vagy a túlzott vadászatnak köszönhetően.
A bennszülöttek egyébként nem elsősorban húsáért, hanem vastag bőréért és hegyes szarváért vadászták/vadásszák, mivel belőlük kiváló pajzsok, lándzsák készíthetők. A nyugati vadászok kedvelt célpontja a tekintélyes trófeája miatt.
Képek
szerkesztés-
Legelő nyársas antilopok -
Újszülött antilopborjú -
Egy nyársas antilop (jobbra) és egy csíkos gnú (balra) legelészés közben a pekingi állatkertben
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ East African Oryx - Facts, Diet, Habitat & Pictures on Animalia.bio. animalia.bio . (Hozzáférés: 2020. május 29.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
- A Michigan Egyetem Zoológiai Múzeumának adatlapja (angol)
- Vadász infooldal
- Az Alkalmazott Ökológia Intézet Afrikai Emlős Adatbankja (angol)
- Mammal Species of the World. Wilson, Don E. & Reeder, DeeAnn M. (Editors) 2005. Mammal Species of the World – A Taxonomic and Geographic Reference. Third edition. ISBN 0-8018-8221-4.
