Elég határozott elképzelésekkel vágtam neki a témának, mondván, ó, én tudom, mit akarok. Természetesen semmi habos-babos-abroncsos tündérkirálykisasszonyos ruhát. Félreértés megintcsak ne essék. Gyönyörűek. De tényleg, az igényesebbik fajtából vannak meseszépek. És pont nekem ne tetszenének, aki a Sissi filmek bűvkörében nőtt fel? Szóval, szépek. De (ismételten "de"), nem nekem.
Ennek több oka is van, a legelején még nem is tudtam mindegyikről. De amikor nekiindultam, ezek jártak a fejemben:
1. szeretnék levegőt kapni a ruhámban - ez tapasztalataim szerint luxusnak számít...
2. szeretnék leülni benne - micsoda elvárások, nem? :)
3. nem szeretném, ha két másik ember kellene ahhoz, hogy elmenjek a mosdóba - no comment. :)
4. egy ilyen ruhában csak egy lennék az összes többi menyasszony közül: szép, de csak egy menyasszony. nincs benne az én személyiségem. - ez a legnehezebb, elismerem. :)
És ez utóbbi nekem igenis nagyon fontos. Ráadásul nem is érezném jól magam egy ilyen abroncsos jellegű ruhában Uramparancsolóm mellett, hisz nem illik hozzánk, és az esküvőnkhöz sem.
Szóval, abroncsos ruha kilőve. Menjünk ruhát nézni! Habár elhatározásom az volt, hogy varratom, és szilárd elképzelés alapján tudtam a fazont is, azért gondoltam, egyszer van lehetőségem menyasszonyi ruhákat próbálni, hát hajrá, nem kéne kihagyni. Meg különben is, meg kéne nézni, hogy az a típus, fazon, amit szeretnék, jól állna-e nekem.
Hát elindultunk ruhát nézni, hol máshol, mint végig Pesten a körúton, elvégre tömve van esküvői ruhaszalonokkal.
Előrebocsátanám, sosem gondoltam, hogy egy esküvői ruhapróba olyan, mint az amerikai filmekben: körberajongás, szebbnél-szebb ruhák, pezsgő, gyönyörű szalonok, miegymás. Ennyire nem vagyok naiv. De azért a valóság még így is mellbe vágott.
Kezdjük csak a ruhapróba alappilléreivel, hiszen ehhez nem kell sok, csak két tényező: a ruha és az eladó. A kettőt nehéz különválasztani, elmagyarázom, miért. Kezdjük a ruhakérdéssel. Mivel én magam is szabogatok, varrogatok, azért némiképp értek az anyagokhoz, ha nagyon nem is. A kölcsönzői ruhák készítésekor az elsődleges szempont a praktikum, azaz: moshatóság, strapabíróság. Finom anyagokkal nem dolgozhatnak (pl.: finom csipke), mert az sérülékeny, könnyen szakad. A ruhák alapanyaga pedig mosható kell, hogy legyen. Ami a megvalósításban annyit jelent, hogy némelyik anyagnak olyan hatása van, mintha viaszosvászonból lenne. De komolyan. Rémisztő. És ebben töltsek el 12 órát? Kizárt. A díszítések az én szememben pedig fertelmesek. Távolról még elmegy, szépen csillog, stb., (bár én csillogni nem akarok), de olyan igénytelen alapanyagokkal és kiképzéssel, hogy ijesztő. Persze, ez mind mosható. Igazából mosógépben, mert nehogy azt higgyük, hogy amiért elkérnek tőlünk plusz összeget, hogy mosatás, azt kézzel végzik vagy bármi ilyesmi. Fenéket. Bevágják a gépbe és csókolom! Szóval, rémisztőek.
És ott kezdődik, hogy mondom az eladónak, alapvetően NEM abroncsosat akarok. Itt már elfüstölnek. Úgy néznek rám, mint a véres rongyra, hogy mit képzelek én, az esküvői ruha az abroncsos. Amikor meg közlöm, hogy ne legyen agyondíszítve, na akkor meg végleg végem, elvágtam magam náluk örökre. A legjobb, mikor megpróbálnak meggyőzni, hogy hülye vagyok. Mert megpróbálnak. És azt nem akarják megérteni, hogy nem önmagában a díszítéssel van bajom, hanem azzal, hogy nincs bennük semmi finomság. Én pedig pici lány vagyok, hozzám nem illenek a durva dolgok.
Ja a másik, a méret. Esküvői ruha tekintetében a 34-es a méretem. A kedvencem, mikor 38-as ruhát akarnak rámtukmálni. Hátul befog belőle kb 20 centit, és közli, hogy ne aggódjak, majd oldalt beveszik. Ja, de attól még az anyag benne marad, ember! És mivel ezek soksok réteg vastag textilből állnak, körkerületben biztos dob rajtam egy keveset. Cserébe elfűzhetnek úgy, hogy levegőt sem kapok. De, kérdem én, miért, hisz vékony vagyok, nem kell engem elfűzni!
A másik kedvencem, a mellbőség kérdése. Ez utóbbiban nem vagyok épp eleresztve. A 38-as ruha mellrészébe kb a fejem belefér. Erre mit mond az eladó? Semmi gond, majd kitömjük!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Kit akarok én becsapni? Most komolyan! Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok egy Pamela Anderson. Az esküvőre meg hirtelen nézzek ki úgy, mint akinek mellplasztikát csináltak? Vicc. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb méretű ruhák magasabb nőkre készültek, tehát a teteje kb 5 centivel feljebb van, mint kellene és olyan hülyén nézek ki benne, hogy csak na. De az eladó hajtogatja, hogy jaj de szép. Persze... Mi mást mondhatna? Inkább szerezzen be kisebb méretű ruhát. Ami nem viaszosvászonból készül.
De a legsokkolóbb számomra tényleg az volt az egészben, hogy szó szerint gyakorlatilag kinéznek a boltból, ha közlöm, ne abroncsos legyen és ne túldíszített. Hahó, nem én vagyok a vásárló???
Persze, értem én őket is. Ők kölcsönöznek. Más fazonú ruhát nehéz mindenkire átalakítani, az abroncsosok ilyen szempontból praktikusak. És mindenkinek jól állnak, hisz mellet kitömünk, derekat elfűzünk, és kész is a hercegnő. :) Persze sarkítok. És voltak helyek, ahol az eladók is kedvesek, a ruhák is szépek. De ők vannak kisebbségben sajnos. Azt meg el kell ismernem, hogy ha nem abroncsosat akarok, akkor nem ilyen szalonokba kell bemenni, hisz ők erre álltak rá. Persze, hogy fennakadnak, ha azt mondom, nem ilyet akarok. De azért mégiscsak... Nem én vagyok a vásárló?
A rekord szerintem akkor is az a szalon volt, ahol közölték, hogy 2000 Ft a ruhapróba! Ez volt a mélypont.
Az elején szilárd elképzelésekkel indultam neki a ruhaválasztásnak - természetesen teljesen más ruhám lesz végül, de ezen szerintem a legtöbb menyasszony átment. :) Azért nem a hercegnősdi lett, és díszítve sincs a ruha, tehát azért az elveimhez hű maradtam, csak a fazon lett picit klasszikusabb.
És hogy hol szereztem be végül? Made in China. De ténylet. Neten megrendeltem, megjött, szép, gyönyörű, jó döntés volt. :) Természetesen nevetséges összegért. :) Bevállaltam, ahogy mondani szokás és megérte. Olyan, amilyet szerettem volna. :) Remélem, Uramparancsolómnak is tetszik majd. :) Szóval, ajánlom mindenkinek ezt a menyasszonyi ruha beszerezési utat. :)
Sajnos a menyecskeruhával kapcsolatban nem voltam ilyen okos, és azt nem netről rendeltem, most meg szenvedek, hogy rendelni nincs idő, mert mindjár itt az esküvő, a boltokban meg nem találok olyat, ami tetszene... :) Sebaj, majd megoldódik ez is valahogy. :)
De hogy a recept sem maradjon el, jöjjön egy mennyei habkönnyű túrótorta. Pontosan ezt az állagot akartam kikísérletezni, amit végül sikerült. Nem kocsonyásodott be túlságosan a zselatintól, ellenben elég szilárd volt a szeleteléshez, és a formatartáshoz, enni meg egyszerűen habkönnyű, szerintem nincs rá más szó. Vendégségbe készült a torta, és mondhatom, sok nem maradt, úgyhogy bátran állíthatom, sikere volt. :)
A fotózáshoz nem volt időm/energiám, de itt most nem is ezen van a hangsúly. A piskótából amúgy elég lenne vékonyabb is, úgyhogy akár elég egy 2 tojásosat is sütni hozzá.
Habkönnyű epres túrótorta
Hozzávalók 16 szelethez, egy 22 cm-es tortaformához:
Tésztához:
- 3 tojás
- 6 dkg nyírfaporcukor
- 3 dkg fehér tönkölyliszt
- 3 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 1 evőkanál olaj
Krémhez:
- 50 dkg túró
- 35 dkg eper
- 3 dl tejszín
- 1 tasak habfixáló
- 2 dl tejföl
- 7 dkg nyírfaporcukor
- 1 dl tej
- 2 evőkanál zselatinpor
- 2 citrom reszelt héja
- eper a tetejére a díszítéshez (kb. 50-60 dkg)
A piskótához egy tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeverésesnél). A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a cukor felét és egy csipet sót. A tojások másik felét kifehéredésig habosítjuk a cukor másik felével (jó sokáig, kb. 5 percig), majd belekeverjük az olívaolajat. Beleforgatjuk a fehérje habot, majd adagonként hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. A tortaformába simítjuk a tésztát, és kb 25 perc alatt megsütjük, amíg a teteje szépen aranybarnára sül. A piskótát hagyjuk kihűlni, majd visszatesszük a tortaformába.
A túrót szitán áttörjük, elkeverjük a tejföllel, a porcukorral, citromhéjjal. Az epret turmixoljuk és azt is a túróhoz keverjük. A tejszínt a habfixálóval felverjük (fontos, hogy a tejszínt csak akkor tudjuk szépen felverni, ha előtte hidegre hűtöttük, így érdemes egy nappal előtte betenni a hűtőbe). A zseltaint elkeverjük a tejben, majd langyosra melegítjük a mikróban (vigyázzuk, ne forraljuk fel a tejet), ha feloldódott, azt is belekeverjük a túróba. Az egész masszát a tésztára öntjük, elsimítjuk a tetejét és fél napra/éjszakára a hűtőbe tesszük. Tálalás előtt félbe vágott eprekkel díszíthetjük a tetejét.
CH tartalom: 16 g CH/fő
Kalóriatartalom: 186 kcal/fő
