A település a megye nyugati felének közepetáján a 13. számú Komárom-Kisbér főútvonal mellett fekszik 9 km-re Kisbér-től és 19 km-re Komárom-tól. A községtől 3 km-re Tárkány községgel közös vasúti megállóhelye van a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon.
Földrajzi helyzete
Az Igmándi-Kisbéri-medence kistáj közepén helyezkedik el. A táj itt már hullámos északról délre menve hullámos síksággá szelídül. A felszínt a Concó-patak, Császár-ér és a Vékony-ér patakvölgyei tagolják. Azonban a lakosság (táv)vezetékes ívóvízrendszerében tatabányai víz folyik. A felszínt lösszel átitatott ártéri homok, kavics és iszap alkotja. Ezen csernozjom talaj alakult ki, a mélyebb részeken réti öntéstalajjal keveredve. Éghajlata mérsékelten meleg és száraz. Évi középhőmérséklete 9,9 °C fok. A csapadékátlag: 620 mm, az éves napfénytartam: 2010 óra és az uralkodó szélirány északnyugati.
Története
Az első régészeti emlékek a bronzkorból származnak. A falu határában honfoglalás kori sírok vannak. Első okleveles említése 1257-ből történik ˇ”possesio regalis Chepp” alakban. ACsép név csak 1909-től használatos. A Csépán név becéző alakjából származik. A falusiak azonban a Csep alakot is használják.
1427-től királynői birtokként szerepelt, de röviddel később a Csepy családé lett. A török korban sok hasonló községgel együtt elnéptelenedett. A 18. század közepére a Pázmándy család ide helyezte székhelyét, s majorságot hozott létre. A század közepére a település nemesi közbirtokossággá alakult át, mely falu életét a 19. század végéig meghatározta. Közülük nagyobb birtokkal a gróf Cseszneky, Pálffy, Mihályi és Göbel családok rendelkeztek. A község fele arányban katolikus és református. A települést a lassú, csendes fejlődés jellemezte. A falu határa nagyobbrészt a kisbirtokosok között oszlott meg és szántóműveléssel foglalkoztak.
A második világháború végén súlyos harcok folytak a falu határában, amelyek 1945. március 24-én értek véget. A háború után a község életét a stagnálás és a csendes visszafejlődés jellemzi. Termelőszövetkezete az 1960-as évek végén a nagyigmándi Új Élet termelőszövetkezethez csatlakozott. Iskolája 1971-ben szűnt meg. Ugyanezen évben a nagyigmándi nagyközségi közös tanács társközsége lett. 1990-ben újra önállóvá vált igazgatása. Az önállóság első éveiben az önkormányzat erőfeszítéseket tett a település kommunális fejlesztésére.