A toile de jouy kifejezés egy olyan speciális kelmére utal, amelyet a Jouy textilgyárban 1770-ben gyártottak, a franciaországi Versailles közelében lévő Jouy-en-Josas nevű kis faluban.
Az eredeti mintatervek ugyanazzal a réznyomat-technikával készültek, mint az indiai kalikóanyagok, pásztorjeleneteket és más festői képeket ábrázoltak. A gyár olyan jövedelmező lett, hogy 1806-ban a német származású tulajdonos, Christophe Philippe, bátyjával pamutfonodát is alapított Franciaországban.
A cég további fellendülését ipari kémkedéssel is elősegítették. A fivérek 1810-ben útra keltek Angliába, sorra látogatták a textilműhelyeket, és információt gyűjtöttek a manufaktúrák berendezéseiről. Feljegyzéseiket láthatatlan írással sikerült kicsempészniük.
A toile de jouy kelméket temészetes színezőanyagokkal festetteték, buzérvörös vagy török vörös színezéket a rózsaszínes-pirosas árnyalatokhoz és festőcsüllengfőzetet (az indigó elődje) a kékekhez. A kevésbé népszerű zöldes és egyéb színeket válogatott növényi alapú festékekből nyerték. Az anyagokra gyakran korabeli eseményekről készült képeket nyomtak, az ilyen fennmaradt darabok történelmi értéket kéviselnek.
Napjainkban a hagyományos tradíconális színek mellett válogathatunk barna, fekete de akár lila színű kelmék közül is, kinek-kinek ízlése szerint.
