Ugrás a tartalomhoz

notar

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból



Kiejtés

  • IPA: /noˈtaɾ/, [noˈt̪aɾ]

Ige

notar (E/1. jelen idő noto, E/1. múlt idő noté, múlt idejű melléknévi igenév notado)

  1. észrevesz, megfigyel

Etimológia

A latin noto igéből.

Lásd még

Igeragozás

Lásd még