Werner Naumann
Werner Naumann | |
A Német Birodalom információ- és propagandaminisztere | |
Hivatali idő 1945. április 30. – 1945. május 2. | |
Kancellár | Joseph Goebbels |
Előd | Joseph Goebbels |
Utód | tisztség megszűnt |
A Birodalmi Információs és Propagandaminisztérium államtitkára | |
Hivatali idő 1944. április 22. – 1945. április 30. | |
Miniszter | Joseph Goebbels |
Előd | Leopold Gutterer |
Utód | tisztség megszűnt |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1909. június 16. Góra, Porosz Királyság, Német Császárság |
Elhunyt | 1982. október 25. (73 évesen) Lüdenscheid, Nyugat-Németország |
Párt | NSDAP (1928–1945) FDP (1951-1953) DRP (1953) |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Halál oka | szívelégtelenség |
Vallás | vallástalanság |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Werner Naumann témájú médiaállományokat. |
Werner Naumann (Góra, 1909. június 16. – Lüdenscheid, 1982. október 25.) nemzetiszocialista politikus és köztisztviselő. Goebbels utódja a birodalmi propagandaminiszteri poszton, mikor Hitler halála után Németország kancellárjává nevezték ki. Goebbels minisztersége alatt államtitkár. Naumann 1945. április végén meghívást kapott a Führerbunkerbe, ott várta ki a második világháború végét. A háború után a róla elnevezett neonáci Naumann-kör vezetője lett. 1953-ban végül letartóztatták. 1982-ben érte a halál Nyugat-Németországban.
Ifjúkora és politikai karrierje
[szerkesztés]Naumann Guhrauban (ma Góra) született Sziléziában. Az iskola befejezése után politikai közgazdaságtant tanult. Naumann 1928-ban csatlakozott a náci párthoz, majd az SA tagja lett, ahol 1933-ra SA-Brigadeführer rangra léptették elő. Ezt követően Naumann átment az SS-hez, mint SS-Brigadeführer. 1937-ben a breslaui Propaganda Iroda vezetője lett. [2]
Egy évvel később Joseph Goebbels személyi segítője lett, 1942-ben pedig titkárhelyettese lett. Hivatalos beosztása "altitkár és a Miniszteri Hivatal vezetője a Propagandaminisztériumban" volt. [2] 1944 áprilisában Naumannt a Propagandaminisztérium államtitkárává nevezték ki. [2] Tagja volt a Freundeskreis Reichsführer SS-nek Heinrich Himmler mellett. A második világháború alatt a Waffen-SS-ben szolgált. [3]
A náci Németország utolsó napjaiban, amikor a szovjet erők elfoglalták Berlint, Hitler 1945. április 29-i Testamentumával kinevezték a Goebbels-kormány propagandaminiszterévé. Goebbels május 1-jei öngyilkossága után Karl Dönitz új birodalmi elnök felkérte Lutz Graf Schwerin von Krosigkot, hogy alakítson új kormányt. Ez Dönitz-kormány néven vált ismertté, és nem kapott helyet benne a Propagandaminisztérium.
1945. május 1-jén Naumann a berlini Führerbunker 3. számú kitörési csoportjának vezetője volt. A csoport tagja volt Martin Bormann, Hans Baur, Ludwig Stumpfegger és Artur Axmann is. [4] Ebből a csoportból csak Naumann és Axmann menekült meg a szovjet Vörös Hadsereg berlini kötelékéből, és jutott át Nyugat-Németországba. [5]
Részben a Naumann által később terjesztett pletykáknak köszönhető, hogy felmerült az a hiedelem, hogy Martin Bormann túlélte a második világháborút. Naumann szerint Bormann nemcsak még élt, de szavai szerint "szovjet kém volt, és biztosan előre megbeszélte, hol találkozhat a Vörös Hadsereg előrenyomó egységeivel... Bormann jelenleg Moszkvában él" - nyilatkozta Naumann. [6]
A háború utáni élete, a neonáci tevékenysége és a halála
[szerkesztés]Németország veresége után Naumann öt évig álnéven élt, és mezőgazdasági munkásként dolgozott, majd kőművesként végzett. 1950 elején, az amnesztiatörvény hatálybalépése után újra feltűnt, és egy düsseldorfi import-export cég vezetője lett. [3] Naumann hamarosan kapcsolatba kezdett más, a szélsőjobboldalon politikailag aktív korábbi náci funkcionáriusokkal, köztük Hans-Ulrich Rudellel, Ernst Achenbachhel, Artur Axmannal, Otto Skorzenyvel és másokkal. [7] Ez a csoport Naumann-kör (Naumann-Kreis) vagy Gauleiter-kör néven vált ismertté. Körülbelül két évre beszivárogtak a Szabad Demokrata Pártba. Naumannt hat összeesküvőtársával együtt a brit hadsereg 1953. január 15-én letartóztatta, mert egy neonáci csoport vezetője volt, amely megpróbált beszivárogni a nyugatnémet politikai pártokba. Naumannt április 1-jén átadták a német hatóságoknak, és több mint hat hónapos letartóztatás után 1953. július 28-án a karlsruhei Szövetségi Alkotmánybíróság határozatával szabadult az előzetes letartóztatásból. [8]
1953. augusztus 5-én, alig egy héttel szabadulása után Naumann bejelentette szándékát, hogy a jobboldali Német Birodalom Pártja (DRP) jelöltjeként indul a Bundestag-i mandátumért.[9] Azonban augusztus 23-án, mindössze két héttel a választások előtt, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kormánya, amely dénárosítási törvényszékként működött, a II. kategóriába tartozó bűnelkövetőnek minősítette. Ennélfogva öt évre eltiltották attól, hogy politikai párthoz tartozzon, politikai tevékenységet folytasson, politikai tisztséget viseljen, illetve szerzőként, újságíróként vagy műsorszolgáltatóként dolgozzon. Bundestag-jelöltsége így véget ért. [10]
A bűnügyi nyomozás folytatódott, és 1954. június 29-én a német ügyészek megállapították, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a Naumann elleni büntetőeljárás lefolytatásához alkotmányellenes szervezet vezetésének vádjával, [11] azonban alig több mint öt hónappal később, 1954. december 3-án a karlsruhei büntetőbíróság megállapította, hogy a bizonyítékok nem támasztották alá a vádat, és a büntetőeljárást beszüntették. [12] 1955. szeptember 23-án, alig több mint két évvel a Naumann elleni 5 éves politikai és polgári tilalmak bevezetése után Észak-Rajna-Vesztfália kormánya feloldotta ezeket. [13] Ennek ellenére Naumann soha többé nem indult a választáson. A lüdenscheidi Busch-Jaeger fémcég igazgatója lett, amely Goebbels mostohafia, Harald Quandt tulajdonában állt. Naumann könyve, a Nau Nau gefährdet das Empire? A Dürer Verlag kiadónál jelent meg 1953-ban. Naumann 1982-ben halt meg Lüdenscheidben, Nyugat-Németországban, 73 évesen. [14][15]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Werner Naumann című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
- ↑ a b c Joachimsthaler 1999, 301. o.
- ↑ a b Menges, Franz: Werner Naumann in the Deutsche Biographie pp.773–774
- ↑ O'Donnell 1978, 298. o.
- ↑ O'Donnell 1978, 336. o.
- ↑ Coogan, Kevin. Dreamer of the day: Francis Parker Yockey and the Postwar Fascist International. Brooklyn, New York: Autonomedia, 365. o. (1999. november 26.). ISBN 1-57027-039-2
- ↑ Tauber 1967.
- ↑ „Naumann Freed”, The Times (London), 1953. július 29., 5. oldal
- ↑ Coogan, Kevin. Dreamer of the day: Francis Parker Yockey and the Postwar Fascist International. Brooklyn, New York: Autonomedia, 402. o. (1999. november 26.). ISBN 1-57027-039-2
- ↑ „German Decision on Dr. Naumann: Political Activity Prohibited”, The Times (London), 1953. augusztus 25., 6. oldal
- ↑ „Dr. Naumann to be Prosecuted”, The Times (London), 1954. június 30., 6. oldal
- ↑ „Naumann Neo-Nazi Case Ended”, The Times (London), 1954. december 4., 5. oldal
- ↑ „Civil Disabilities of Dr. Naumann: Restriction Lifted”, The Times (London), 1955. szeptember 24., 5. oldal
- ↑ Joachimsthaler 1999.
- ↑ Naumann, Hugo Robert "Werner". (amerikai angol nyelven). WW2 Gravestone. (Hozzáférés: 2021. július 30.)
Források
[szerkesztés]- Beevor, Antony. Berlin: The Downfall 1945. London: Viking-Penguin Books (2002). ISBN 978-0-670-03041-5
- Joachimsthaler, Anton. The Last Days of Hitler: The Legends, the Evidence, the Truth, Trans. Helmut Bögler, London: Brockhampton Press [1995] (1999). ISBN 978-1-86019-902-8
- Menges, Franz: Werner Naumann in the Deutsche Biographie
- O'Donnell, James Preston. The Bunker: The History of the Reich Chancellery Group. Boston: Houghton Mifflin (1978). ISBN 978-0-395-25719-7
- Tauber, Kurt. Beyond Eagle and Swastika: German Nationalism Since 1945. Middletown, Conn.: Wesleyan University Press (1967)
- Walters, Guy. Naumann's War: The Life of Werner Naumann from 1909 to 1945 (2016)
- Newspaper clippings about Werner Naumann in the 20th Century Press Archives of the ZBW