Ugrás a tartalomhoz

Werner Naumann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Werner Naumann
A Német Birodalom információ- és propagandaminisztere
Hivatali idő
1945. április 30. – 1945. május 2.
KancellárJoseph Goebbels
ElődJoseph Goebbels
Utódtisztség megszűnt
A Birodalmi Információs és Propagandaminisztérium államtitkára
Hivatali idő
1944. április 22. – 1945. április 30.
MiniszterJoseph Goebbels
ElődLeopold Gutterer
Utódtisztség megszűnt
Katonai pályafutása
Csatáimásodik világháború
Született1909. június 16.
Góra, Porosz Királyság, Német Császárság
Elhunyt1982. október 25. (73 évesen)
Lüdenscheid, Nyugat-Németország
PártNSDAP (1928–1945)
FDP (1951-1953)
DRP (1953)
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
Halál okaszívelégtelenség
Vallásvallástalanság
Díjak
  • Vaskereszt
  • Wound Badge (1939) in Black (1942)
  • NSDAP arany párt jelvénye
  • NSDAP szolgáltatási kitüntetése
A Wikimédia Commons tartalmaz Werner Naumann témájú médiaállományokat.

Werner Naumann (Góra, 1909. június 16. – Lüdenscheid, 1982. október 25.) nemzetiszocialista politikus és köztisztviselő. Goebbels utódja a birodalmi propagandaminiszteri poszton, mikor Hitler halála után Németország kancellárjává nevezték ki. Goebbels minisztersége alatt államtitkár. Naumann 1945. április végén meghívást kapott a Führerbunkerbe, ott várta ki a második világháború végét. A háború után a róla elnevezett neonáci Naumann-kör vezetője lett. 1953-ban végül letartóztatták. 1982-ben érte a halál Nyugat-Németországban.

Ifjúkora és politikai karrierje

[szerkesztés]

Naumann Guhrauban (ma Góra) született Sziléziában. Az iskola befejezése után politikai közgazdaságtant tanult. Naumann 1928-ban csatlakozott a náci párthoz, majd az SA tagja lett, ahol 1933-ra SA-Brigadeführer rangra léptették elő. Ezt követően Naumann átment az SS-hez, mint SS-Brigadeführer. 1937-ben a breslaui Propaganda Iroda vezetője lett. [2]

Egy évvel később Joseph Goebbels személyi segítője lett, 1942-ben pedig titkárhelyettese lett. Hivatalos beosztása "altitkár és a Miniszteri Hivatal vezetője a Propagandaminisztériumban" volt. [2] 1944 áprilisában Naumannt a Propagandaminisztérium államtitkárává nevezték ki. [2] Tagja volt a Freundeskreis Reichsführer SS-nek Heinrich Himmler mellett. A második világháború alatt a Waffen-SS-ben szolgált. [3]

A náci Németország utolsó napjaiban, amikor a szovjet erők elfoglalták Berlint, Hitler 1945. április 29-i Testamentumával kinevezték a Goebbels-kormány propagandaminiszterévé. Goebbels május 1-jei öngyilkossága után Karl Dönitz új birodalmi elnök felkérte Lutz Graf Schwerin von Krosigkot, hogy alakítson új kormányt. Ez Dönitz-kormány néven vált ismertté, és nem kapott helyet benne a Propagandaminisztérium.

1945. május 1-jén Naumann a berlini Führerbunker 3. számú kitörési csoportjának vezetője volt. A csoport tagja volt Martin Bormann, Hans Baur, Ludwig Stumpfegger és Artur Axmann is. [4] Ebből a csoportból csak Naumann és Axmann menekült meg a szovjet Vörös Hadsereg berlini kötelékéből, és jutott át Nyugat-Németországba. [5]

Részben a Naumann által később terjesztett pletykáknak köszönhető, hogy felmerült az a hiedelem, hogy Martin Bormann túlélte a második világháborút. Naumann szerint Bormann nemcsak még élt, de szavai szerint "szovjet kém volt, és biztosan előre megbeszélte, hol találkozhat a Vörös Hadsereg előrenyomó egységeivel... Bormann jelenleg Moszkvában él" - nyilatkozta Naumann. [6]

A háború utáni élete, a neonáci tevékenysége és a halála

[szerkesztés]

Németország veresége után Naumann öt évig álnéven élt, és mezőgazdasági munkásként dolgozott, majd kőművesként végzett. 1950 elején, az amnesztiatörvény hatálybalépése után újra feltűnt, és egy düsseldorfi import-export cég vezetője lett. [3] Naumann hamarosan kapcsolatba kezdett más, a szélsőjobboldalon politikailag aktív korábbi náci funkcionáriusokkal, köztük Hans-Ulrich Rudellel, Ernst Achenbachhel, Artur Axmannal, Otto Skorzenyvel és másokkal. [7] Ez a csoport Naumann-kör (Naumann-Kreis) vagy Gauleiter-kör néven vált ismertté. Körülbelül két évre beszivárogtak a Szabad Demokrata Pártba. Naumannt hat összeesküvőtársával együtt a brit hadsereg 1953. január 15-én letartóztatta, mert egy neonáci csoport vezetője volt, amely megpróbált beszivárogni a nyugatnémet politikai pártokba. Naumannt április 1-jén átadták a német hatóságoknak, és több mint hat hónapos letartóztatás után 1953. július 28-án a karlsruhei Szövetségi Alkotmánybíróság határozatával szabadult az előzetes letartóztatásból. [8]

1953. augusztus 5-én, alig egy héttel szabadulása után Naumann bejelentette szándékát, hogy a jobboldali Német Birodalom Pártja (DRP) jelöltjeként indul a Bundestag-i mandátumért.[9] Azonban augusztus 23-án, mindössze két héttel a választások előtt, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kormánya, amely dénárosítási törvényszékként működött, a II. kategóriába tartozó bűnelkövetőnek minősítette. Ennélfogva öt évre eltiltották attól, hogy politikai párthoz tartozzon, politikai tevékenységet folytasson, politikai tisztséget viseljen, illetve szerzőként, újságíróként vagy műsorszolgáltatóként dolgozzon. Bundestag-jelöltsége így véget ért. [10]

A bűnügyi nyomozás folytatódott, és 1954. június 29-én a német ügyészek megállapították, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a Naumann elleni büntetőeljárás lefolytatásához alkotmányellenes szervezet vezetésének vádjával, [11] azonban alig több mint öt hónappal később, 1954. december 3-án a karlsruhei büntetőbíróság megállapította, hogy a bizonyítékok nem támasztották alá a vádat, és a büntetőeljárást beszüntették. [12] 1955. szeptember 23-án, alig több mint két évvel a Naumann elleni 5 éves politikai és polgári tilalmak bevezetése után Észak-Rajna-Vesztfália kormánya feloldotta ezeket. [13] Ennek ellenére Naumann soha többé nem indult a választáson. A lüdenscheidi Busch-Jaeger fémcég igazgatója lett, amely Goebbels mostohafia, Harald Quandt tulajdonában állt. Naumann könyve, a Nau Nau gefährdet das Empire? A Dürer Verlag kiadónál jelent meg 1953-ban. Naumann 1982-ben halt meg Lüdenscheidben, Nyugat-Németországban, 73 évesen. [14][15]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Werner Naumann című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
  2. ↑ a b c Joachimsthaler 1999, 301. o.
  3. ↑ a b Menges, Franz: Werner Naumann in the Deutsche Biographie pp.773–774
  4. ↑ O'Donnell 1978, 298. o.
  5. ↑ O'Donnell 1978, 336. o.
  6. ↑ Coogan, Kevin. Dreamer of the day: Francis Parker Yockey and the Postwar Fascist International. Brooklyn, New York: Autonomedia, 365. o. (1999. november 26.). ISBN 1-57027-039-2 
  7. ↑ Tauber 1967.
  8. ↑ „Naumann Freed”, The Times (London), 1953. július 29., 5. oldal 
  9. ↑ Coogan, Kevin. Dreamer of the day: Francis Parker Yockey and the Postwar Fascist International. Brooklyn, New York: Autonomedia, 402. o. (1999. november 26.). ISBN 1-57027-039-2 
  10. ↑ „German Decision on Dr. Naumann: Political Activity Prohibited”, The Times (London), 1953. augusztus 25., 6. oldal 
  11. ↑ „Dr. Naumann to be Prosecuted”, The Times (London), 1954. június 30., 6. oldal 
  12. ↑ „Naumann Neo-Nazi Case Ended”, The Times (London), 1954. december 4., 5. oldal 
  13. ↑ „Civil Disabilities of Dr. Naumann: Restriction Lifted”, The Times (London), 1955. szeptember 24., 5. oldal 
  14. ↑ Joachimsthaler 1999.
  15. ↑ Naumann, Hugo Robert "Werner". (amerikai angol nyelven). WW2 Gravestone. (Hozzáférés: 2021. július 30.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Werner_Naumann”