Toarci
| Toarci (182,7 – 174,1 millió évvel ezelőtt) | |||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
| Idővonal | |||||
A jura időszak eseményei -205 — – -200 — – -195 — – -190 — – -185 — – -180 — – -175 — – -170 — – -165 — – -160 — – -155 — – -150 — – -145 — – 152,1 ± 0,9 – ~145,0 Ma 157,3 ± 1,0 – 152,1 ± 0,9 Ma 163,5 ± 1,0 – 157,3 ± 1,0 Ma 166,1 ± 1,2 – 163,5 ± 1,0 Ma 168,3 ± 1,3 – 166,1 ± 1,2 Ma 170,3 ± 1,4 – 168,3 ± 1,3 Ma 174,1 ± 1,0 – 170,3 ± 1,4 Ma 182,7 ± 0,7 – 174,1 ± 1,0 Ma 190,8 ± 1,0 – 182,7 ± 0,7 Ma 199,3 ± 0,3 – 190,8 ± 1,0 Ma 201,3 ± 0,2 – 199,3 ± 0,3 Ma A jura eseményeinek hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók. | |||||
A toarci a kora jura földtörténeti kor négy korszaka közül az utolsó, amely 182,7 ± 0,7 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött a pliensbachi korszak után, és 174,1 ± 1,0 mya végződött, a középső jura kor aaleni korszakának kezdetekor.[1]
Nevét a közép-franciaországi Thouars városról kapta. Az elnevezést először Alcide d’Orbigny francia paleontológus használta 1842-ben.
Európában felső liász néven is ismerik. (A liász a kora jura kor ma már ritkán használt neve.)
Határai
[szerkesztés]Kezdetét a Nemzetközi Rétegtani Bizottság meghatározása szerint az Eodactylites ammonitesz-fauna közel legkisebb előfordulási gyakorisága jelzi a korszakból származó kőzetrétegekben. Az utána következő aaleni korszak a Leioceras ammoniteszek legkisebb előfordulási gyakoriságával kezdődik.
A pliensbachi és a toarci korszakok határán egy kisebb kihalási esemény, a pliensbachi-toarci kihalás következett be.
Sztratigráfiai tagolása
[szerkesztés]A toarci tagolása általában az ammoniteszek gyors evolúciójára épülő ammonitesz-biokronosztratigráfia segítségével történik. Magyarországon a toarci rétegsorokra a Dunántúli-középhegységben a Mediterrán faunaprovinciában (Olaszország, Dél-Spanyolország, Görögország, Magyarország, Észak-Afrika, Kaukázus), míg a Mecsekben az Északnyugat-európai faunaprovinciára (Franciaország, Észak-Spanyolország, Anglia, Németország, Lengyelország, Bulgária) kidolgozott zonációt használják.[2][3]
Magyarország toarci ősmaradványai
[szerkesztés]Magyarországon a Dunántúli-középhegységben (Bakony, Vértes, Gerecse) és a Mecsekben ismertek toarci korú kőzetek. Ezek a felszínen legjobban a Bakonycsernye melletti Tűzköves-árokban, valamint a Gerecse hegység működő (Tardos, Bánya-hegy) vagy felhagyott kőfejtőiben (Kis-Gerecse, Pisznice, Tölgyhát) tanulmányozhatók.
A Dunántúli-középhegység toarci rétegsoraiból gazdag tengeri gerinctelen faunát (foraminifera, nautilus, ammonitesz, belemnitesz, gastropoda, brachiopoda stb.) írtak le a kutatók. Ezek az azonos korú olaszországi, dél-spanyolországi és görögországi faunákkal mutatnak szoros kapcsolatot. A magyar paleontológusok közül elsősorban Hantken Miksa, Prinz Gyula, Vigh Gyula, Géczy Barnabás, Galácz András, Vörös Attila és Szabó János foglalkozott az említett állatcsoportok valamelyikével a toarciban. A korszakból jóval kevesebb gerinces fosszíliát ismerünk Magyarországon, ezek közül két gerecsei lelet emelkedik ki: egy őskrokodil (Magyarosuchus fitosi),[4] valamint egy Temnodontosaurus (Ichthyosauria) példány.[5] Mindkettőt kiállította a budapesti Természettudományi Múzeum.
A hazánkban található ammoniteszek közül a toarci korszak kőzeteiben a következő nemek a leggyakoribbak: Phylloceras, Calliphylloceras, Lytoceras, Nodicoeloceras, Mesodactylites, Zugodactylites, Catacoeloceras, Collina, Harpoceras, Polyplectus, Hildaites, Hildoceras, Mercaticeras, Merlaites, Frechiella, Paroniceras, Phymatoceras, Furloceras, Pseudogrammoceras, Dumortieria, Cotteswoldia, Geczyceras, Hammatoceras, Crestaites, Cagliceras.
További információk
[szerkesztés]- Főzy István (szerk.): Jura. Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest (2012)
- Géczy, Barbabás: Ammonoides Jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie, Part I. (Hammatoceratidae). Geologica Hungarica Series Palaeontologica 34 (1966)
- Géczy, Barnabás: Ammonoides Jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie, Part II. (excl. Hammatoceratidae). Geologica Hungarica Series Palaeontologica 35 (1967)
- Géczy, Barnabás, Szente, István: Middle Toarcian Ammonitina from the Gerecse Mts, Hungary. Acta Geologica Hungarica 49/3 (2006)
- Galácz András, Császár Géza, Géczy Barnabás, Kovács Zoltán: A Gerecse hegységi Nagy-Pisznice „Krokodil-szelvényében” feltárt toarci (alsójura) rétegek ammonitesz-sztratigráfiája. Földtani Közlöny 142/1 (2012)
- Kassai Piroska: Toarci–aaleni Lytoceratina (Ammonoidea) fauna a Gerecse hegységben. Program, Előadáskivonatok, Kirándulásvezető, Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Szeged (2011)
- Kovács Zoltán: Grammoceratinae (Ammonitina) fauna a Gerecse hegységből. Földtani Közlöny 143/2 (2013)
- Galácz, András, Szabó, János: Toarcian gastropods from the Gerecse Mts (Hungary). Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 19 (2001)
- Görög, Ágnes, Zsiborás, Gábor: Foraminiferal faunal changes in the Upper Pliensbachian–Toarcian Ammonitico Rosso sections (Bakonycsernye, Hungary). Journal of Foraminiferal Research 50/4 (2020)
- Főzy István, Szente István: Ősmaradványok – A Kárpát-Pannon térség kövületei. GeoLitera (2012)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ „Page, K. N.: The Lower Jurassic of Europe: its subdivision and correlation. Geological Survey of Denmark and Greenland Bulletin, 1 (2003)”.
- ↑ „Kovács, Z., Dunai, M., Evanics, Z.: Toarcian (Jurassic) Ammonitina fauna and stratigraphy from Bakonycsernye (Hungary). Revue de Paléobiologie 39/1 (2020)”.
- ↑ „Ősi, A., Young, M. T., Galácz, A., Rabi, M.: A new crocodyliform thalattosuchian large body from the Lower Jurassic (Toarcian) of Hungary, with further evidence of the mosaic acquisition of marine adaptations in Metriorhynchoidea. PeerJ. 6. (2018)”.
- ↑ „Ősi Attila, Mészáros Lukács: Gerinces fosszíliák és kutatásuk a Kárpát-medencében. Földtani Közlöny, 150/3 (2020)”.
