Sturmhaubitze 42
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| StuH 42 | |
 | |
| Sturmhaubitze 42 rohamtarack | |
| Típus | rohamlöveg |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Gyártási darabszám | 1212 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 5,4 m |
| Szélesség | 2,95 m |
| Magasság | 2,16 m |
| Tömeg | 23,9 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 16-50 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 105 mm-es L/28 tarack |
| Másodlagos fegyverzet | 7,92 mm-es MG34 géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach HL120TRM |
| Teljesítmény | 300 LE |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 40 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 12,6 LE/t |
| Hatótávolság | 155 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz StuH 42 témájú médiaállományokat. | |
A Sturmhaubitze 42 (Sd.Kfz. 142/2) egy német második világháborús rohamlöveg volt, melyet a StuG III-ból fejlesztettek ki 1942-ben. A járművet gyalogsági támogatásra szánták.
Leírás
[szerkesztés]A háború előrehaladtával a 7,5 cm-es rohamlövegek tűzereje egyre kevésbé volt elegendő eredeti (támogató) feladatuk ellátásához. Ezért a 7,5 cm-es StuK 40 löveget a 10,5 cm-es, L/28-as csőhosszúságú leFH 18 tarackra cserélték (ugyanezt a löveget használták fel a Wespe önjáró lövegekhez is). Az új jármű, amelynek lövegét leszámítva szinte minden egyes alkatrésze megegyezett a StuG III Ausf. G-vel, a Sturmhaubitze 42 (StuH 42) típusjelzést és az Sd.Kfz. 142/2-es típus-sorszámot kapta. A 10,5 cm-es tarack maximális elméleti lőtávolsága 12 325 méter volt, amit azonban sosem használtak ki, mivel szinte mindig közvetlen irányzással, alacsony szögtartományban tüzeltek vele. A Sturmhaubitze 42 igen hatékony fegyvernek bizonyult: 10,5 cm-es, 15,55 kg-os (ebből 1,38 kg robbanóanyag) Sp.Gr. 34 típusú gránátja 40 méteres körzetben fejtett ki hatékony repeszhatást, amely a StuG III-as rohamlövegeknél alkalmazott 7,5 cm-es, 5,74 kg-os (ebből 0,68 kg robbanóanyag) hasonló típusú gránátjának 15 méteres teljesítményéhez képest jelentős előrelépést jelentett. A StuH 42 tehát kiváló gyalogsági támogató fegyvernek bizonyult.
A StuH 42-es lőszer-javadalmazásának a 26 Sp.Gr. 34 típusú repesz-romboló gránátja mellé 10 darab kumulatív-töltetű páncéltörő-gránát is tartozott: míg a Gr. 39 rot/HL/B maximálisan 90 mm, addig a Gr. 39 rot/HL/C 100 mm páncélzatot volt képes „átégetni” a lőtávolságtól függetlenül. Komoly gondot okozott azonban a lövedékek rendkívül alacsony kezdősebessége (495 m/s), aminek következtében mozgó célpontok (pl. harckocsik) ellen csupán 500 méternél kisebb távolságból lehetett hatékonyan alkalmazni. A problémát tovább fokozta a tarack alacsony tűzgyorsasága (3-5 lövés/perc) is. A StuH 42-es viszonylag gyenge páncélzata miatt nem, vagy csak végszükség esetén engedhette meg magának azt a „luxust”, hogy egy harckocsit 500 méternél közelebb engedjen magához. A rohamtarack a StuG III-al ellentétben tehát páncélhárító szerepkörben igencsak korlátozott mértékben volt alkalmazható.
1942 és 1945 között összesen 1212 darab StuH 42-es rohamtarack készült. A típust gyakorlatilag módosítás nélkül gyártották egészen 1944 szeptemberéig, amikor is felhagytak a csőszájfék alkalmazásával.
Galéria
[szerkesztés]-
Egy StuH 42 akcióban a holland Arnhem városában a Market Garden hadművelet összecsapásai közben 1944 szeptemberében. -
StuH 42 fedezékben 1944, Arnhem 1944 (Hollandia). -
Álcázott StuH 42 menet közben az olasz fronton 1944-ben. -
StuH 42 Ausf. G a kubinkai múzeumban.
