Ugrás a tartalomhoz

Pokol

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pokol olyan túlvilági állapot, ahol az érintettnek iszonyú szenvedésekben van része. Számos vallás és mitológia szerint az örök vagy hosszú ideig tartó [* 1] büntetés helye, ahová haláluk után jutnak a rossz, a gonosz és/vagy hitetlen emberek vagy azok lelkei, továbbá a gonosz szellemlények.[* 2]

A különféle meggyőződések szerint a pokolban lévő gyötrelem lehet időszakos, és/vagy bizonyos fokú szenvedés elviselése után (például a buddhizmus és hinduizmusban, ahol a rossz karmák hatása idővel elmúlik, így az érző lények üdvösebb létformában születhetnek újjá), tarthat a világ végéig, de mégsem örökké (abban az esetben, ha az illető vallás szerint a világ véges ideig létezik), vagy lehet a haláltól és/vagy a világ végétől kezdve örökké tartó (katolicizmus, iszlám).

Egyes elképzelések szerint – amelyek arra alapoznak, hogy az utolsó ítélet előtt a holtak feltámadnak a sírjukból és visszanyerik testüket – a pokolban valódi fizikai fájdalomban lesz részük a gonoszoknak: a pokol tüze emészti és az ördögök válogatott kínzásoknak vetik alá őket.

Számos keresztény hittudós, ha nem is bírálja a pokolról alkotott felfogást, fenntartásokat fogalmaz meg a hagyományos tannal kapcsolatban[1] (pl. univerzalizmus). Egyes nézetekben, mint például a kereszténység több irányzatában, így a mai katolikus álláspont alapján a pokol nem egy helyet jelöl, hanem állapotot.[2][3][4]

Középkori ábrázolás a pokol kapujáról

Etimológia

[szerkesztés]

A Magyar Etimológiai szótár szerint a magyar pokol szó az ószláv 'szurok' pekulu szóból származik.[5] A Czucor-Fogarasi-féle A magyar nyelv szótára szerint: Egyeznek vele a szláv nyelvekben: poklo, pieklo, peklo stb. talán pecsjem (= sütök), különösen orosz peka, lengyel pieçe szóktól; a német backen /sütni/ törzse (back) is egyezik a ,pokol’ pok törzsével. Figyelmet érdemel a maláj nyelvben a pukol, am. üt, kínoz, vagy ütés, kinzás.[6]

A Bibliában

[szerkesztés]

Ószövetség

[szerkesztés]

Az Ószövetségben a pokolról több szöveg között az Izajás 14,9-20 szól. Dániel könyvében is megjelenik: „Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”[7]

Bölcsesség könyve: „Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük.”[8]

Sirák fia könyve(21,9-10): „Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja. A bűnös életútja ki van kövezve, de az út vége az alvilág mélysége.” Judit könyve (16,17): "Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak."[9] Jób könyve (10,22): A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka. Izajás könyve (30,33): „bőségesen van benne szalma és tűzifa. Az Úr lehelete, mint egy kénköves folyam, fogja majd meggyújtani.”

Újszövetség

[szerkesztés]

Az Újszövetségben Máté evangéliumában Jézus G(y)ehennáról beszél. Az ókorban a G(y)ehenna (héberül Gé-Hinnom, vagyis Hinnom völgye) volt Jeruzsálem szeméttelepe, amely szinte folyamatosan füstölgött, égett. Az eltévelyedett izraeliták itt mutattak be emberáldozatokat a pogány isteneknek, és itt hamvasztották el a bűnözők holttestét is.[10] Jézus ehhez hasonlónak festi le a kárhozat helyét, ahol a gonoszok az örökké égő tűzben kínoztatnak.[11][12] Márk evangéliumában: ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a Gyehennára vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.[13] Jézus szerint a kárhozottak sorsa "sírás lesz és fogaknak csikorgatása", vagyis az elképzelhető legnyomorúságosabb állapot.[14] A gyehennára egyrészt az ördög és angyalai jutnak, másrészt azok, "akik elutasították a megtérést és kigúnyolták az Isten által felkínált üdvösséget (Mt 5:29)."[15] Úgy Jézus (Mt 18:8), mint Keresztelő János (Mt 3:12) szerint a pokolban örök, olthatatlan tűz ég, ezért nevezik gyehenna tüzének (Mt 5:22, Mt 18:9) avagy tüzes kemencének (Mt 13:42.50).

A Jelenések könyvében a Végítéletet követően a gonosz emberek, akik nincsenek az Élet könyvébe írva, szintén a pokolra kerülnek (Jel 20,10-15): „És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké… És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.”

Kereszténység

[szerkesztés]

Megjelenése a történelemben

[szerkesztés]
A pokol ábrázolása a Hortus deliciarum („A gyönyörűségek kertje” ) című kódexből (1175-85)

A pokolról szóló tan gyökerei az Ó- és Újtestamentum közötti időszakban alakultak ki, miután a judaizmus találkozott a hellenisztikus világnézettel. Az Énok könyvében található leírás szerint az alvilág több részből állt, amelyben elkülönültek egymástól a jók és a gonoszok. Ehhez a leíráshoz hasonló Iosephus Flavius leírása a pokolról.

Jusztinosz a mártír eretnekségnek nevezte azt a hitet, amely szerint a gonoszok a föld alá, a jók az égbe jutnak. Szerinte mindkét kategória helye valahol a föld alatt van.Tertullianus is osztozik ebben a véleményben. Szerinte mindenkinek a lelke a hadészben nyugszik, egészen a feltámadásig. Hippolütosz leírása a legbővebb és nagyon hasonló Flavius pokolról szóló leírásához.

A késő ókortól az újkor kezdetéig három jelentős teológiai interpretációt kap a pokol: az első kettő Órigenésztől, illetve Szent Ágostontól származik, a harmadik a mellék-poklokról (tisztítótűz, limbus) szóló középkori tanítás.[16]

Jézus többek között a megtérést, a keresztséget és az őbenne való hitet szabta az üdvösség feltételének.[17][18] E nézetből különféle problémák adódtak: mi lesz azokkal a meghalt emberekkel, akiknek nem volt alkalma megkeresztelkedni, Jézus előtt éltek, vagy az egyház megalapítása, vagyis az első pünkösd előtt haltak meg? A teológusok a szentírás alapján megalkották a Limbusnak, a pokol tornácának fogalmát.

  1. Limbus patrum: Ide jutottak azoknak a lelkei, akik meghaltak Krisztus előtt.
  2. Limbus infantium vagy Limbus puerorum: Ide jutottak azok a gyermekek, akik megkeresztelésük előtt haltak meg.

A bibliai utalásokat a kora középkortól kezdve látnokok egész sora gazdagította állítólagos pokolbéli utazások részletgazdag elbeszéléseivel. A pokolról alkotott képük a zsidó gyehenna és a görög alvilág, a Hadész keverékéből jött létre.[19]

A kereszténység mai irányzatainak eltérő nézetei vannak a pokolról. Egyesek örök, mások ideiglenes pokolról tanítanak; vannak olyan irányzatok, amelyeknél a pokol egy helyszín, míg más nézetekben a pokol nem egy hely, hanem egy állapot.[20][21]

Katolikus egyház

[szerkesztés]

A Katolikus tanításban két dogma (de Fide) szól a pokolról:

  • Akik a személyes súlyos bűn (halálos bűn) állapotában halnak meg, a pokolba jutnak.[22][23]
  • A pokolbéli büntetés örökké tart.[24]

Egyetlen halálos bűn elég a pokolra jutáshoz.[25] A hagyományos katolikus teológiában, Jézus szavai alapján[26] az üdvösség alapvető feltétele a Katolikus egyházhoz való tartozás. Ez fejeződik ki az Apostoli Hitvallásban,[27] valamint a Szent Atanáz-féle hitvallásban is.[28] Szintén a katolikus hagyomány része, hogy kevesen üdvözülnek. E tanítás nem emelkedett dogma szintjére, de szentek, egyházatyák és egyháztanítók sokasága hirdette.

Elsősorban a halálos bűnök, mint pl a Tízparancsolat tudatossággal és szándékoltan történő megsértése, illetve a hét főbűn miatt jut egy lélek a pokolra. (A bocsánatos bűnöket elkövetőknek még vannak esélyei az üdvösségre, de előtte végig kell szenvedniük a tisztítótűz gyötrelmeit.)

Isten irgalmassága a legnagyobb bűnösök iránt is megnyilvánul a megtérés és a kegyelem felajánlása formájában, de csakis a halálig; ezt követően a részvétlen igazságosság lép működésbe. [29]

A pokolbéli szenvedés természete

[szerkesztés]

A hagyományos katolikus tanítás kétféle szenvedést vagy kínt különböztet meg a pokolban.[30] Amikor Jézus azt mondja: 1)távozzatok 2)az örök tűzre, ez mindkét kín összefoglalása.[31]

  • Poena damni az elvetés kínja,[32] a színről-színre látás elvesztésének szenvedése.[33] (Lásd még: Mt 25:12; 1 Kor 6:9; Lk 13:27; Lk 14:24; Jel 22:15)

Az elvetés kínja a legnagyobb kín, ami az embert érheti.[34] A földi élet során sem látjuk színről-színre Istent, viszont a másvilág gyökeresen más helyzetet teremt, ahol minden akadály elhárul a tisztánlátás elől, és a lélek észreveszi az istennélküliség sivárságát, vígasztalanságát és reménytelenségét.[35]

  • Poena sensusaz érzék kínja, mely ama halálos bűn vagy bűnök büntetése, melyek a pokolra juttatták az illetőt. A szentírásban erről szól a tüzes kemencében a sírás és fogcsikorgatás.[36]

Megoszlanak a vélemények, hogy a pokolban égő tűz valós vagy jelképes tűz. A katolikus teológusok többsége a történelem folyamán a valós tüzet fogadta el.[37] Mivel az ember testi lény is, nemcsak szellemi, ezért a hagyományos nézetű katolikusok szerint észszerű, hogy a pokolban testi, fizikai büntetésben is fog részesülni.[38] Jóllehet ez a tűz különbözik a földi tűztől[39] (nem világít, nem szorul élesztésre, tüzelő anyagra), ugyanazon kínzó erővel bír. A szentírás tanúsága szerint azért kéri a pokolba került gazdag ember Ábrahámot, hogy küldje le Lázárt, ki ujját vízbe mártsa, s hűsítse az ő nyelvét, mert gyötörtetik e lángban.[40] Ugyaninnen tudható ki, hogy a pokol egy hely, mivel nagy szakadék választja el a többi helytől, vagyis anyagi jellemzői, fizikai dimenziói vannak.[41] Jóllehet valós hely, de nem biztos hogy evilágban lévő, e világban elhelyezhető, mint ahogy a Mennyország sem evilágban a felhők fölött van.

Habár az elvetés kínja az elsődleges, ezt szervesen kiegészíti az érzéki kín.[42] A kárhozat kínjai mindenkinél arányosak az életben elkövetett bűnökkel.[43] Minél nagyobb tehetséget kapott az illető életében, annál jobban fogja kínozni, hogy ezt a tehetséget Isten ellen használta fel.[44] A kárhozottak szenvedései soha nem enyhülnek.[43]

Tanítóhivatali megnyilatkozások

[szerkesztés]

Órigenész azt tanította, hogy "mindenki üdvözül, még a sátán is". E nézetét, mely “Apocatastasis” néven is ismert, a II. Konstantinápolyi Zsinat 553-ban elítélte.[45]

Fides Damasi (400-as évek): "a jók érdemeikért örök jutalomban, a gonoszok pedig bűneikért örök büntetésben részesednek."[46]

A fentebb tárgyalt Szent Atanáz-hitvallás (400-as évek) is az örök kárhozatról beszél: "És akik jót cselekedtek, az örök életre mennek, akik pedig rosszat, az örök tűzre."[47]

IV. Lateráni zsinat (1215): a rosszat cselekvők a feltámadásnál az ördöggel és angyalaival együtt örök büntetést fognak szenvedni.[48]

A firenzei zsinat (1439–1442) A Cantate domino bullában ex cathedra kijelenté, hogy a római katolikus egyházon kívül senki nem részesül örök életben, sem a pogányok, sem a zsidók, sem a hitetlenek, sem pedig azok, akik kiszakadtak a pápával való egységből, sőt valamennyien az örök tűzre vettetnek. Ez az Extra Ecclesiam nulla salus, vagyis Az Egyházon kívül nincsen üdvösség dogmája.

A tridenti zsinat (1545-1563) két határozatban foglalkozik az örök túlvilággal ill. örök büntetéssel.[49][50] E régi tanítás érvényben maradván számosan hisznek a hagyományos (örökké tartó, szenvedésteli) pokol dogmájában.[51]

A II. vatikáni zsinat (1962–1965) a nem katolikusokra, a zsidókra, a muszlimokra, a nem keresztény vallások követőire nézve másképpen nyilatkozik, azonban a tanítóhivatali megnyilatkozások továbbra is érvényben maradtak. A II Vatikáni zsinat pasztorális zsinat volt, nem hozott dogmatikai határozatokat, ennek értelmében döntései nem kötelező érvényűek a katolikus hívek számára.

A római katolikus egyház ma a poklot úgy határozza meg, mint "az Istentől való örök elszakadás" és "az áldottak közösségéből való teljes kizárás" állapotát.[3][52]

Katolikus modernisták

[szerkesztés]

A modernista katolikus teológiában nem szokás tárgyalni a pokol érzéki büntetéseit.[53] A modernista teológusok, mint pl. Hans Küng és H. U. Balthasar szerint "nincsen pokol" ill. "szenvedésmentes pokol" van.[54] A katolikus modernizmus a fontosabb katolikus tanításokat tagadja.[55]

Herbert Vorgrimler modernista teológus a Szentírás sugalmazottságát és tévedhetetlenségét kétségbe vonva így ír: "a Platón által mítoszként elbeszélt túlvilági geográfia jelentős szerepet játszott a korai keresztény írásokban éppúgy, mint az Újszövetség kora után egyes teológusoknál, és széles körben elterjedt a prédikációkban és a népi irodalomban. Jézus kettős értelemben is fenyegetésnek szánta az igehirdetését: egyrészt arról beszélt, hogy aki nem fogadja el az Isten országáról szóló üzenetét, az nem jut be oda, ill. kívül marad, másrészt korabeli közmondásos fordulatokat intézett fenyegetésképpen az irgalmat nem ismerőkhöz és a megátalkodottakhoz. Ezeket a kijelentéseket a redaktorok a sírás és fogcsikorgatás képeivel fokozták." [29] Azt írja, hogy a jelenések könyvében amikor az Atyaisten a pokolról beszél (kén és tűztenger),[56] ezt a keresztények “bosszúvágya” inspirálta.[57] Vagyis Vorgrimler szerint valakik "bosszúvágyból" átírták, megmásították az Atyaisten szavait, olyat írva bele, amit Ő sosem mondott.

Pápák

[szerkesztés]

II. János Pál pápa szerint a Szentírás sok helyen szimbolikus képet használ, így a pokol esetében is. Ezek a szimbolikus képek megmutatják az Isten nélküli élet teljes csalódottságát és ürességét. A pokol nem hely, hanem azoknak az állapotát jelzi, akik véglegesen elkülönülnek Istentől, az igazi élet és az öröm forrásától.[58]

Ferenc pápa szerint a pokol létezik, de nem konkrét hely, hanem egy állapot, az Istentől való örök elszakítottság állapota.[59][60]

Protestantizmus

[szerkesztés]

A reformáció elvetette a hagyományos katolikus nézeteket, így a purgatóriumot, mivel nézetük szerint annak nincs bibliai alapja.

Később alakult ki a diszpenzacionalista[61] nézet, mely szerint az Ótestamentum idején mindenki egy helyre jutott, de amikor Jézus meghalt, a jó emberek lelkeit kiszabadította a Seolból és felvitte magával a mennybe. Így most minden jó ember a mennyben van.

A protestáns teológia szerint nincs helye a purgatóriumnak. Isten a végítéletkor dönt minden ember további sorsa felett és az egyén vagy a mennybe vagy a pokolba jut. Mások úgy hiszik, hogy ez már az ember halála után történik meg – a Lukács evangéliumában leírt gazdag és szegény Lázárról szóló példázat alapján. Ezzel a tantétellel szemben a kondicionalisták hiszik azt, hogy a lélek önmagában nem halhatatlan (lásd → lélek). Amikor az ember meghal, részeire válik, az élet lehelete visszatér Istenhez és a test porrá lesz. Ezért a kondicionalisták nem hisznek egy föld alatti pokolban, ahol a gonoszok kínoztatnak, hanem csak a feltámadásban. A tűz a millennium, Krisztus ezeréves birodalma után lesz, azt lehet pokolnak nevezni.

Karl Barth is elutasította a hagyományos nézeteket: szerinte a Biblia nem szól olyan pokolról, amelyben a gonoszok örökké szenvednek, és halála után minden ember a sírba száll.

Sok protestáns szerint a túlvilág egyáltalán nem a kínok helye, ahol tűzben kínozzák az embereket, illetve a lelkeket, mert ez ellentmondana az isteni szeretet törvényének. Az általuk felhozott szentírási érvek: Préd 9:10, Jób 14:13.

Az örök pokol kritikája

[szerkesztés]

Jézus tanítása szerint két út létezik az ember számára és megmutatta, hogy melyik hol fog végződni: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.[62] Keskeny út – élet; széles út – kárhozat! A görög szó: “apóleia”, amit a Károli Biblia veszedelemmel fordít, az életnek pontosan az ellenkezőjét jelenti: kárhozatot, megsemmisülést, romot. Az apóleia jelenti azt is, hogy elveszni (Ján. 17,12.).

Pál így magyarázza: „Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?” (Róm. 9,22. öf.). Az apóleia tehát pusztulást, megsemmisülést is jelent.

Bibliai szövegek beszélnek „örök tűzről”, „olthatatlan tűzről” vagy „örök gyötrelem”-ről:[63] aztán azt is mondja, hogy „kínlódásuk füstje felmegy örökkön örökké[64] Ezek a szövegek látszólag alátámasztják az örökké tartó pokol-szenvedés tanát.

Az Ószövetség héber szövege az „örök” szóra az „olám” szót, és az Újszövetség görög szövege az „aion” szót; melléknévként pedig az „aionosz” szót használja. A különböző újtestamentumi szótárakban az „aion” szónak igen sokféle jelentése van. Az „aion” és „aionosz” – mint főnév és melléknév – jelentése lehet: hosszú idő, régidő, ősidő, hajdankor; negatív értelemben: soha, soha többé, befejezés, életfogytiglan, generációk, jövőbeli korszak, állandóan, tartósan.

Az örök szó jelentése lehet végtelen is, de csak akkor, amikor az Istennel van kapcsolatban, vagy valamivel, ami Istentől ered, pl. az élet. Ezért jelent az örök élet vég nélküli életet. Ilyen életet azonban nem bírhatnak azok, akik Istentől elszakadtak, vagy elhagyták Őt. Az „aion” szónak akkor van még örökkévalóság jellege, ha az egész végtelenségre van kihatása. Ez vonatkozik Jézus megváltási tettére.

Ebben az értelemben érvényes az örök szó az „örök tűz”, örök ítélet”, “örök halál”, “örök büntetés” kifejezésekre is. A hatása megszüntethetetlen, végtelen, de nem a tűznek, az ítéletnek és a büntetésnek az időtartama. “Az egész íráshasználatban tehát csak két fogalomnál találjuk meg a szó lényében benne foglalva, hogy az “aionosz” vagy “olám” toldalékszócskák végnélküliséget jelentenek, ezek pedig: Isten és élet.

Gustav Tobler hetednapi adventista szerző szerint a pokolbüntetés végnélküliségéről szóló tanítás Biblia-ellenes. "Isten jelleme fővonásainak is ellentmond az; ellentmond szeretetének, mert Isten nem fogja a Sátán által elcsábított embert örökké szenvedni hagyni; ellentmond igazságosságának, azért, mert igazságtalanság lenne egy ilyen rövid bűnös földi létért egy végtelen büntetést kiszabni. A végtelen pokolgyötrelemnek nem is a bűnös megjavítása a célja, épp ezért az örök gyötrelem tana értelmetlen és kegyetlen. Akik ezt a tant hirdetik, azok gyalázzák Istent és a jellemét hamisan tüntetik fel."[65]

Az örök pokol voltát tagadják a Jehova Tanúi,[66] az unitárius egyházak, a krisztadelfiánusok, az Utolsó Napok Szentjei és más egyházak is.

Iszlám

[szerkesztés]
14. századi arab kézirat illusztrációja a Pokol elképzelt uráról, Iblíszről

Az iszlám teológiája alapján az emberekre haláluk után mennyország vagy pokol vár.

Központi helyet foglal el a Végső Nap, amelyen Isten (Allah) minden ember felett Ítéletet mond. A halott hitét halála után Munkar és Nakír angyalok megvizsgálják. A döntés értelmében a jók a Kertekbe (Dzsanna), a rosszak pedig a Tűzbe (Nár) jutnak. E fogalmak megfeleltethetők a keresztény és zsidó vallás Paradicsom- és Pokol-fogalmainak.[67] Az ítélet alapja a Korán szerint kizárólag az egyes ember hite és a cselekedetei, illetve Isten könyörületessége, ebből következően az iszlám elutasítja a megváltás fogalmát is. Létezik a túlvilág. Az utolsó ítélet előjele az Antikrisztus (daddzsál) és a mahdi fellépése, valamint Jézus visszatérése. Minden élőlény meghal, a hegyek repülni fognak, mire minden feltámad, hogy elvegye jutalmát a mennyországban vagy büntetését a pokolban. Akinek csak egy parányi hite volt, az nem kárhozik el örökre. Az utolsó ítélet fontos eszközei a mérleg, a híd és a Próféta tava.[68]

Zsidó vallás

[szerkesztés]

A zsidó vallásban hisznek az „Eljövendő Világ”-ban (עוֹלָם הַבָּא Olám Hábá), azaz az ígért és várt Szabadító korában és a halottak feltámadásában, de a hitek részleteikben eltérnek. Némelyek hiszik, hogy az igazak lelkei a mennybe (Gán Éden – Éden Kert) kerülnek vagy újraszületnek, míg a gonoszok a saját maguk által készített pokolban szenvednek, vagy éppenséggel halva maradnak. Mások úgy hiszik, hogy Isten feltámasztja az igazakat, hogy a földön éljenek, miután a Messiás megtisztította a világot a „Gonosztól”.

A liberális zsidók is hisznek az eljövendő világban és a messiási korban, de nem hisznek egy személyes Messiásban.

Az egyének személyes hite az élet utáni részleteket illetően meglehetősen változatosak, és nincs semmilyen „hivatalos” álláspont sem. Némelyek hisznek mennyben és pokolban, de azokat csak tudat-állapotoknak tekintik, vannak akik hisznek az újraszületésben, vannak akik úgy hiszik, hogy Isten mindent megbocsát, de vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hisznek egy valóságos életutáni létezésben. Ezektől függetlenül megállapítható, hogy a zsidóság figyelmének központjában általában az erényes életvitel áll, mintsem a halál utáni jutalom elnyerésének vágya.

A hagyományos zsidóság szerint a megváltás, a hit, az Istenhez való folytonos imádkozás és az isteni parancsolatok szigorú betartásán keresztül érhető el. Ilyen a szombat megtartása, a kásrut (az étrendi korlátozások), a szegényeknek való adakozás, a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, valamint Isten üzenetének az emberiséghez életpéldán keresztüli eljuttatása – mely Isten „választott népének” legfőbb kötelessége. A bűnvallás és a megtérés jom kippur idején történik, mikor a zsidók böjtölnek, bocsánatot kérnek egymástól, és kötelezettségeket vállalnak a jövőbeni jó cselekedetek végzésére. A reform zsidóság szerint az életben a fő hangsúly az Istennek tetsző élet gyakorlásán van, mely hitük szerint bizonyára jutalmat kap vagy ebben az életben vagy a halál után. Általában úgy hiszik, hogy Isten mindent megbocsát, nincs is pokol ahová valakit ítéletre lehetne kárhoztatni. A megváltás szerintük a hit, az Istenhez való folytonos imádkozás, a jótékonykodás, a földért és emberiségért való aggódás, és mások háborításának elkerülése által valósulhat meg. A zsidó törvények betartásának mértéke azonban mindenkinek a lelkiismeretére van bízva.

Keleti vallások

[szerkesztés]

Hinduizmus

[szerkesztés]

A puránák a világrendszert egy földkorongként képzelik el, amelynek középpontjában a Méru-hegy áll. A föld alatt szellemek és démonok laknak, ide kerülnek a gonosztevők és itt van a hindu pokol. A föld felett egymásra rétegezett világok, az istenek és szellemek lakóhelyei vannak. A világrendszert burok veszi körül és végtelen számú hasonló társával, időtlen idők óta lebeg a világegyetemben.

A hinduizmus alapján ha az ember meghal, Jama a halál istene értékeli földi életének tetteit, aztán eldönti hogy az égbe vagy a számos pokol valamelyikébe kerül-e és mennyi időre. Ezeket a köztes világokat elhagyó lélek végül újraszületik a Földön, előző életének tettei alapján. [69]

A naraka szó az alsó világokat jelenti. De ez nem teljesen a nyugati értelemben vett pokol, hanem a vezeklés helye, ahol a lélek megtisztul, mielőtt újraszületik a Földön. Jama a naraka hét világának valamelyikébe küldi a holtak lelkeit, hogy elszenvedjék büntetésüket. [69]

Buddhizmus

[szerkesztés]

A naraka (szanszkrit: नरक) vagy niraja (páli: निरय) a buddhista kozmológiában[70] szereplő fogalom, amelynek magyar fordítása „pokol” vagy „alvilág”. A buddhizmusban a narakák a pokollakók, amelyek hasonlatosak a kínai mitológiában szereplő dijukhoz. A naraka két dologban eltér a keresztény pokoltól: a lények nem isteni döntés következményeként kerülnek a narakába és nem is örökre maradnak ott – jóllehet rendkívül hosszú ideig.[71]

A narakába született lények az előzőleg összegyűjtött cselekedeteik (karma) eredményeképpen kerülnek és nem maradnak pokollakók örökre, csupán addig amíg a rossz karmáik ereje ki nem huny.[72] Ezután újból egy magasabb birodalomban születnek újjá.

A Maddzshima-nikája 130. példázatában, a Dévaduta-szuttában Buddha részletesen beszél a pokolról. Ebben a félelmet keltő leírásban iszonyatos kínzásokról és fájdalmakról van szó, de az élőlények addig nem halhatnak meg, amíg a rossz karmájuk véget nem ér.

A mahájána szútrák különbözőképpen osztják fel a pokol birodalmat különböző albirodalmakra, a leggyakrabban nyolc tüzes poklot és nyolc jeges poklot említenek. A poklok világát jellemző egyik alapszöveg az Abhidharma-kosa szintén nyolc forró és nyolc fagyos poklot sorol fel.[73]

Dzsainizmus

[szerkesztés]

Sámánizmus

[szerkesztés]

Közép- és Észak-Ázsiában a sámánok voltak azok, akik eksztatikus alvilág-járásaikat a legapróbb részletekig elmesélve terebélyes pokolbeli földrajzot dolgoztak ki és tettek népszerűvé.[74]

Művészet

[szerkesztés]

A pokol egyik legismertebb ábrázolása Dante Isteni színjátékának Pokol című része, mely arról is képet ad, hogy a szerző korában miket tartottak halálos bűnnek a vallásos emberek. A pokol ura Danténél és más elképzelések szerint is a bukott angyal, Lucifer.

»Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,

én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!«

E néhány szó setét betükkel állott

magassan ott felírva egy kapúra...
Dante: A Pokol kapuja (részlet) – Babits Mihály fordítása


Galéria

[szerkesztés]

Pokoljárások, túlvilági víziók magyar nyelven

[szerkesztés]

A zsidó–keresztény apokrif iratoktól kezdve nagy számú irodalmi mű (elsősorban középkori krónikák, egyes szentek korabeli életrajza) foglalkozik – Dante kifejezetten szépirodalmi célból megírt eposzával szemben – állítólagos pokolbeli látomásokkal. Néhány híres vízió magyar nyelven is elérhető.

Egyes történetek időrendben

[szerkesztés]
  • Nagy Szent Gergely elbeszélése (6. század) IN: Nagy Antal: Hitelemzés példákban I., Budapest, 1876, 448. o
  • Drithelmus lovag látomása (7. század) IN: Ráth-Végh István: Tarka históriák, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973, 345–361. o.
  • egy megtért rablógyilkos látomása (13. század) IN: Assisi Szent Ferenc virágoskertje (Fioretti), ford. Kaposy József, Athenaeum Kiadás, Budapest, é. n. [1930-as évek], 138–147. o.
  • egy francia ember látomása 1268-ból IN: Huszár Károly: Történetekkel felvilágositott egyházi beszédek minden vasár- s ünnepnapra, Székesfehérvár, 1869
  • Római Szent Franciska látomása (15. század) IN: Nagy Antal: Hitelemzés példákban I., Budapest, 1876, 449. o
  • Emmerich Anna Katalin látomása (19. század) IN: Nagy Antal: Hitelemzés példákban I., Budapest, 1876, 449. o.

Egyéb gyűjtemények

[szerkesztés]
  • Apokalipszisek (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Budapest, Telosz, 1997, ISBN 963-8458-15-1, 197 p
  • Apokrifek (szerk. Vanyó László), Budapest, Szent István Társulat, 1980, ISBN 963-360-110-X, 366 p (2. kiadás: 1988, ISBN 963-360-363-3, 435 p)
  • Alice K. Turner: A pokol története, General Press Kiadó, Budapest, é. n. [2007], ISBN 978-963-964-864-7, 356 p
  • Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (ford. Veszprémi László), Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-2080-57-2, 333 p [csak válogatás]
  • Herbert Albert J.: Lázár, kelj fel! – Négyszáz halott csodás feltámasztásának története, Ecclesia Kiadó, Budapest, 1995, ISBN 963-363-176-9, 319 p
  • Röck Gyula: A misztika története, Pallos Könyvkiadó, Budapest, 1995, 180 p (az 1940-es években megjelent eredeti kiadás reprint kiadása)
  • (szerk.) Schütz Antal: Szentek élete az év minden napjára, Pantheon, Budapest, 1995, helytelen ISBN kód: 963-225-639-7 , 912 p
  • Tar Lőrinc pokoljárása – Középkori magyar víziók (Magyar ritkaságok sorozat), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985, 367 p

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Például a buddhizmus és hinduizmusban, ahol a rossz karmák hatása idővel elmúlik, így az érző lények üdvösebb létformában születhetnek újjá.
  2. a kereszténységben Sátán és angyalai

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világvallások A-Zs; 2009
  2. Magyar Kurir: A pokol nem hely, hanem állapot
  3. a b katolikus lexikon: pokol
  4. A pápa végre megmondta, hol van a mennyország
  5. Magyar Etimológiai Szótár ->Pokol
  6. Czuczor-Fogarasi ->Pokol
  7. Dán 12,2
  8. Bölcs 4:19
  9. (A keresztények az új Izrael, az Úr népe, lásd Beteljesülés-teológia)
  10. Pázmány Péter
  11. Mt 5:29
  12. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → Gehenna
  13. Mk 9:46
  14. Mt 24,51
  15. A katolikus teológia lexikona, szerk. Wolfgang Beinert Vigilia kiadó Bp 2004. 508.old
  16. Bernhard Lang: Menny és pokol
  17. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mt 10,38; Mt 16,24 Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. Lk 9,23; Lk 14,27
  18. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik." - Mk 6:15-16
  19. 10 tény a pokolról (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2014. január 13. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
  20. A pokol nem hely, hanem állapot, karizmatikus.hu
  21. JW.org: Mi tanított Jézus a pokolról
  22. XII. Benedek pápa: Benedictus Deus dogmatikai konstitúció: "Moreover we define that according to the general disposition of God, the souls of those who die in actual mortal sin go down into hell immediately (mox) after death and there suffer the pain of hell."
  23. II. lyoni zsinat: «Akik tényleges halálos bűnben vagy pusztán eredeti bűnnel terhelten múlnak ki, azoknak lelke nyomban a kárhozatra jut, ahol azonban büntetésük nem lesz egyforma» Denz 531; 693 714. Idézi: Schütz Antal: Dogmatika, 1164. old
  24. IV. Lateráni zsinat, Caput firmiter:"El fog jönni a világ végén és ítélni fog élőket és holtakat, és kinek-kinek meg fog fizetni cselekedetei szerint, az elvetetteknek éppúgy, mint a választottaknak, akik mindannyian föl fognak támadni a saját testükkel, amelyet most viselnek, hogy megkapják cselekedeteik szerint – akár jók voltak ezek, akár rosszak – ez utóbbiak az ördöggel együtt az örök büntetést, amazok pedig Krisztussal együtt az örök dicsőséget."
  25. "Hatására elvész a szeretet és a megszentelő kegyelem, azaz megfoszt a kegyelem állapotától. Ha nem követi a megtérés és Isten bocsánata, a halálos bűn kizár Krisztus országából és a pokol örök halálába juttat; szabad akaratunknak ugyanis van hatalma végleges, visszavonhatatlan döntéseket hozni."
  26. Mk 16:15-16, Jn 3:5
  27. "Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházat"
  28. “Quicumque vult salvus esse, ante omnia opus est, ut teneat catholicam fidem” – "Aki üdvözülni kíván, mindenekfölött a katolikus hitet kell tartania." - Szent Atanáz hitvallása
  29. a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl kiadó ->Pokol
  30. Schütz Antal: Dogmatika: A katolikus hitigazságok rendszere, 1937
  31. Schütz, Dogmatika, "Mindkettőt jelzi az Üdvözítő ítélet-szava: Távozzatok (poena damni) az örök tűzre (p. sensus)."
  32. Schütz Antal: Dogmatika, 1166. old "Elfordult Istentől; tehát Isten nélkül, Isten-távolban kell élnie; és ez az elvetés kínja (poena damni)."-
  33. "Mt 25:41 - Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült!"
  34. „Ez pedig büntetés, sőt az összes lehetséges kínok és büntetések között a legnagyobb. Mert a) a szellemi teremtménynek legmélyén gyökerező létigénye Istenben élni; az egyetlen léttartalom, mely végleg ki tudja elégíteni: a föltétlen igazság, melyen megnyugszik örökké kutató elméje, a tiszta és teljes jó, melyet boldog célhozjutással átölel lelke. Ha ettől elesett, elesett létének és tevékenységének természetszerű léttartalmától, s nem ér nyugvóponthoz legmélyebb igyekezete. Az örök homályban tapogatódzó vak, a révet soha nem érő bolygó hollandi, a tétova, semmi küszöbön nyugalmat nem találó örök zsidó, Ahasvérus, a soha ki nem elégülő sóvár vágy, a törtető, de semmit el nem érő akarat, a folyton fürkésző, de semmit meg nem oldó elme gyötrődése, a teljes értelmi és szívbeli üresség: mind csak rendkívül halvány színek az elvetés kínjainak ábrázolására. b) Akik személyes bűnökért kárhoztak el, azok számára az istenlátástól való elesés nem egyszerűen egy jótól való lemaradás, szerencsétlenség,mint a merőben eredeti bűnben megholtakra nézve, hanem egyben Istentől való elrugaszkodás, állandó istengyűlölet, mert a bűnben való megrögződés. Tehát, amit a lélek természet szerint minden pórusával és minden rostjával áhít mint létének alapját és tevékenységének egyedül kielégítő tartalmát, azt egyben a legteljesebb gyűlölettel és ádáz dühösséggel eltaszítja magától, mint sok szerencsétlen idegbeteg végzetes perverzitással az ételt, orvost, ápolót." Schütz, Dogmatika, 1166-67.old
  35. "Ha a földön Isten látásának vagy akárcsak természeti bírásának hiánya a legtöbb istentelen emberre nézve nem jelent állandó nagy kínt és bűnhödést, nem szabad felejteni, hogy állapotunk próbajellegének megfelelően a jelen világ vegyest tartalmaz jót és rosszat; itt még minden teremtmény Istenhez hívogat és nyujt valamit őbelőle, s ezért a földi vándornak pszichikailag lehetetlen teljesen Isten nélkül élni, még akkor is, ha szívében megtagadta; olyanformán mint a radikális anarchista is még él azokból a társadalmi javakból, melyeket elvben már rég megtagadott. Hozzájárul, hogy a teremtett dolgok mint Isten bölcsességét, jóságát és szeretetét hirdető és hordozó kozmosz a zarándokság állapotában még képesek az embert elszórakoztatni és fogva tartani. A másvilágon azonban a próba véget ért, a jó és rossz, az istenes és istenellenes tényezők, erők és irányok szétválasztása teljes, a látszatok mámorából kijózanodott bűnös lélek úgy látja, amint van – nem az Istent, hanem az istennélküliség sivárságát, teljes vigasztalanságában és reménytelenségében, mint a modern istentagadás híres hajótöröttje képben kifejezi: Die Raaben Schrein, und fliegen schwirren Flugs zur Stadt. Bald wird es schnein. Weh dem, der keine Heimat hat!(Nietzsche). Ez az elvetés bűne, a pszichologia nyelvére lefordítva: a lélek örök hazátlansága.” Schütz, Dogmatika, 1167.old.
  36. Mt 13:42 - „és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
  37. „Mindazáltal biztos, hogy a kárhozat tüze nemcsak átvitt, metaforás értelemben vett tűz(pl. a lelkiismeret furdalásának, a szégyennek és belső elégedetlenségnek tüze), hanem valóságos értelemben vett tűz, fizikai ágens, «aliquid novicum» (Thom).4 A Szentírás sokszoros egyértelmű nyomatékozásával mindenesetre valóságos tűzre gondol, mint azt a mai racionalista vallástörténeti iskola is elismeri; a szentatyáknak, skolasztikusoknak és a trentói zsinat utáni hittudósoknak csaknem teljes egyhangúsága annak a jele, hogy a teologiai megállapításnál szóba jöhető mozzanatok itt mind a mi állításunk mellett szólnak.” Schütz - Dogmatika, 1168. old.
  38. "A kegyelmi üdvrendnek egyik alaptörvénye, hogy az anyagi természet nem idegen az embertől és Isten szándékaitól: az anyagi természet a kegyelemtől átitatott első ember számára paradicsom volt, a bukott Ádám-ivadék számára tövist és bojtorjánt terem, a megváltott embernek próba, érdemszerzés, engesztelés és egyben kegyelem eszköze; a megdicsőülésben az új ég és új föld tükrözi a föltámadottak ragyogó szépségét. Illő és logikus tehát, hogy ez az anyagi természet a megdicsőülés fonákjaként az örök büntetésnek is eszköze legyen; annyival inkább, mert akiknek szól, azok nem absztrakt szellemek, hanem térhez és időhöz kötött lények, java részük testi-lelki lény. A bukott angyalokra nézve rendjén van, hogy ha kevélységükben Isten nélkül akartak berendezkedni a teremtett világban, a legalacsonyabb rangú teremtmény által, az anyag által bűnhödjenek. Ilyen körülmények között a kárhozat metaforás [-jelképes] tüzéről beszélni sokak szerint dogmatikai vakmerőség; így Billot, aki hivatkozik Petavius, Vasquez, Estius hasonló álláspontjára.” Schütz - Dogmatika, 1168. old.
  39. "Az az anyagi ágens, melyet a kinyilatkoztatás a kárhozat tüzének mond, nem azonos a tapasztalatilag ismert tűzzel. Ezt tartja ma a hittudósok többsége és méltán: a) Az a tűz elsősorban az ördögnek és az ő angyalainak készült; már pedig azok szellemek, kikre a földi tűz közvetlenül csodák nélkül nem hathat. b) Már az atyák, köztük a skolasztikusok előtt döntő tekintélyű Nagy sz. Gergely, hangsúlyozzák, hogy a kárhozat tüzének más tulajdonságai vannak, mint a földi tűznek. c) A teologiai megfontolás utal arra, hogy az örök kárhozat büntetései a jelen üdvrendben természetfölöttiek, minthogy csak így állnak arányban azzal a magatartással, mely rájuk szolgált; tehát természetfölötti jelleggel kell rendelkezniök a másvilági büntető tényezőknek is, épúgy mint természetfölöttiek a jutalmazó mozzanatok. d) A földi tűz nem elem, még pedig a szellemhez legközelebb álló elem, mint azt Aristoteles nyomán a skolasztikusok gondolták, hanem vegyi folyamat: elpusztítja az anyagokat, melyekből táplálkozik; tehát a véglegesülés állapotában, hol az enyészetnek immár nincs szava, ez a tűz a csodáknak állandó sorozata nélkül nem állandósulhat. A kinyilatkoztatás azonban tűznek mondja, mert a tűz bármely más földi hatónál alkalmasabb kínok létrehozására és ábrázolására; másrészt pedig belső rokonság van a tűz-okozta kínok és a kárhozat érzésbeli kínjai közt. Schütz, Dogmatika, 1168-69. old.
  40. Lk 16:24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.
  41. Lk 16:26 - "Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki."
  42. "A kárhozat szenvedésének két főmozzanata közül az elvetésnek van elsődleges és alapvető jelentősége. Isten nélkül élni és örökre szent haragját érezni, s ezért cél, tartalom, támasz, remény nélkül örökre hányódni, oly súlyos dolog (Isten boldog színelátásának szomorú ellenképe), hogy a kárhozat szenvedéseinek lényege semmit sem veszítene, ha ki is aludnék a pokol tüze. Mindazáltal az érzésbeli kín szervesen kiegészíti az elvetés kínját. Aki a teremtményeket (akár sajátmagát akár a világot) Istennek elébe helyezte, annak meg kell tapasztalnia az Istenük vesztett teremtmények belső ürességét, kínzó tartalmatlanságát és összevisszaságát. Az a világ, mely az Istentől megállapított rendben kozmoszként sugározza az ő bölcseségét és jóságát, s békességet,örömet, szent lelkesedést áraszt bele a lélekbe, ott a végleges állapotban, ahol megtörtént a jónak és rossznak teljes szétválasztása, az Istentől elrugaszkodott eszes teremtmények számára csak az ő szent haragjának lesz hordozója és hirdetője. Ugyanaz a szent isteni buzgóság, mely az üdvözülteknek lángoló szeretet tüze, a kárhozottak számára a megtorlás, lobogó szent fölháborodás, méltatlankodás tüze. Maga Isten, az istenellenes elemeket emésztő szent tűz (Ex 4,23) végelemzésben a kárhozat tüzének is szítója (Scheeben) és legrejtettebb mivolta; ugyanaz a tűzoszlop a pusztában a zsidóknak biztató fény, az egyiptomiaknak vészjósló láng volt. Ez a szent tűz emészti a bűnösöket, kik az Isten igazságos haragjának körébe jutottak; sorsuk a lét gyökerétől való elszakadottság, az összevisszaság és lázadás; s ezt sugározza nekik minden, nemcsak az anyagvilág, hanem a kárhozottak társasága is, mely a lázadás jegyében született, a kölcsönös meg nem értés, elszigetelődés és ácsánkodás jegyében is él. S az összes kínokat átjárja az a világos látás, hogy mindez önokozta kin; a lelkiismeretnek ez a férge meg nem hal, és csak az állapotával szemben teljesen tehetetlen dühnek fogcsikorgatásában tud magának utat törni. Ez a kárhozat teodikéje, Istent igazoló jelentősége: A teremtmény Isten ellenében teljesen tehetetlen" - Schütz, Dogmatika, 1169-70. old.
  43. a b Schütz, Dogmatika, 1170. old.
  44. "minél magasabb tehetségekkel volt megáldva a bűnös lélek, melynek az Istenség választott edényévé kellett volna lennie, és helyette a pártütés tanyája lett, annál fájdalmasabbnak és mélyebbnek kell éreznie azt a kínzó rettenetes ürességet, melyet az Isten-távol hagy benne." Schütz, Dogmatika, 1170. old.
  45. https://www.firstthings.com/article/2001/08/will-all-be-saved
  46. A katolikus teológia lexikona, szerk. Wolfgang Beinert, Vigilia kiadó, Bp, 2004. 510.old
  47. https://denzingerhu.wordpress.com/hitvallasok/kettos-hitvallas/
  48. "El fog jönni a világ végén és ítélni fog élőket és holtakat, és kinek-kinek meg fog fizetni cselekedetei szerint, az elvetetteknek éppúgy, mint a választottaknak, akik mindannyian föl fognak támadni a saját testükkel, amelyet most viselnek, hogy megkapják cselekedeteik szerint – akár jók voltak ezek, akár rosszak – ez utóbbiak az ördöggel együtt az örök büntetést, amazok pedig Krisztussal együtt az örök dicsőséget."
  49. {1539} Ezért bizonyos, hogy az igazhitű vallási tanításnak ellenségei azok, akik szerint az igaz ember minden jócselekedetében legalábbis bocsánatos bűnt követ el (25. kánon), vagy (ami még tűrhetetlenebb) jócselekedeteivel örök büntetést érdemel; és azok is ellenségei, akik azt állítják, hogy az igazak annyiban követnek el bűnt minden cselekedetükben, amennyiben azokban saját lustaságukon felülkerekedve és magukat a versenypályán futásra bíztatva, Isten megdicsőítésének vágyával együtt, az örök élet jutalmát is figyelembe veszik (26. és 31. kánon). Hiszen meg van írva: „Hajlik az én szívem a te rendelkezéseid teljesítésére a te jutalmad miatt” (Zsolt 118,112); és Mózesről azt mondja az apostol, hogy „a jutalomra tekintett” (Zsid 11,26). https://denzingerhu.wordpress.com/fj-1500/
  50. {1575} 25. Kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az igazak legalább bocsánatos, vagy (ami még tűrhetetlenebbül hangzik) egyenesen halálos bűnt követnek el bármilyen jócselekedetükkel, s ezért örök büntetést érdemelnek, és csak azért nem kerülnek ítélet alá, mert Isten e tetteket nem tudja be ítéletre: legyen kiközösítve (vö. 1538, 1481 sk. pontokkal). https://denzingerhu.wordpress.com/fj-1500/
  51. Lásd erről: Hagyományhű katolikusság
  52. A katolikus egyház katekizmusa, 1035. cikk
  53. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → pokol
  54. In the 1980s, Swiss theologian Hans Urs von Balthasar, for example, flirted with reconciliation in his book Dare We Hope That All Men Be Saved?, while controversial Catholic theologian Hans Kung’s 1984 Eternal Life suggested hell should be understood only as the absence of God, not physical torment. https://www.vox.com/2018/3/30/17179952/pope-francis-hell-vatican-interview-scalfari-italian
  55. modernizmus szócikk
  56. "Akkor a trónon ülő (Atyaisten) megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.” (Jel 21:3-8)
  57. "A Jelenések könyvében a pogányok emlegetése (tűz- és kéntenger) összekapcsolódott az üldözést szenvedő keresztények bosszúvágyával." Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl kiadó, 517.old
  58. GENERAL AUDIENCE, 1999. júl. 28.
  59. mandiner: Ferenc pápa esete a pokollal
  60. A pápa végre megmondta, hol van a mennyország; - „a pokol is létezik, de nem konkrét hely, hanem lelkiállapot, az elkárhozott lelkek azon állapota, hogy soha nem láthatják meg Istent”.
  61. teológiai rendszer, a Szentírás, és különösen a bibliai próféciák következetes szó szerinti értelmezése
  62. Máté 7,13. 14.
  63. Máté 18,8. 25. 41,46. Júdás 7. Máté 3,12. Luk. 3,17.
  64. Jel. 14,11. 20,10.
  65. Tobler Gusztáv: Nincs többé halál, Advent Kiadó, Krattigen
  66. jw.org: pokol
  67. Simon Róbert Iszlám kulturális lexikon, i. m. 1 fejezet, 330-331. o.
  68. Glasenapp Az öt világvallás, i. m. 397. o.
  69. a b Larousseː Mitológiai enciklopédia
  70. Thakur, Upendra. India and Japan, a Study in Interaction During 5th Cent. – 14th Cent. A.D.. Abhinav Publications (1992). ISBN 8170172896 
  71. A buddhista pokol. Buddhapest. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 26.)
  72. (2009. november 4.) „The Buddhist Hell: An Early Instance of the Idea?”. Numen 56 (2-3), 254. o. 
  73. The Princeton Dictionary of Buddhism. Princeton: Princeton University Press, 86. o. (2003. november 4.) 
  74. Mircea Eliadeː Vallási hiedelmek és eszmék tört. II.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Georges Minois: A pokol története (ford. Sujtó László), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2012 (A kútnál) ISBN 9789639777125
  • Dante Alighieri: Pokol, mek.oszk.hu
  • Eltörlik a pokol tornácát, mult-kor.hu
  • Alice K. Turner: A pokol története; ford. Szieberth Ádám; General Press, Budapest, 2007 (Különleges könyvek)
  • Bernhard Lang: Menny és pokol. Túlvilághit az ókortól napjainkig; ford. Liska Endre; Corvina, Budapest, 2007 (Corvina tudástár)
  • Schőner Alfréd: A pokol traktátusa képekben; Gabbiano-Print, Budapest, 2008

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:Hell
A Wikimédia Commons tartalmaz Pokol témájú médiaállományokat.