Perbromát
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A perbromát oxoanion a perbrómsav konjugált bázisa, képlete BrO−4, benne a bróm oxidációs száma +7.[1] A perkloráttal és a perjodáttal ellentétben nehéz szintetizálni. A központi brómatom körül tetraéderesen négy oxigénatom van. A BrO−4/Br− rendszer standardpotenciálja 14-es pH-nál +0,68 V, ami a szelenitéhez hasonló. Erős oxidálószer.
Szintézise
[szerkesztés]1968-ban állították elő először, szelén-83-at tartalmazó szelenát sóból béta-bomlással:[2]
- 83SeO42− → 83BrO4− + β−
Előállítható – bár csak csekély kitermeléssel – LiBrO3 elektrolízisével is,[3][4] továbbá elő lehet állítani bromát xenon-difluoriddal történő oxidálásával is.[5][6] A perbromátok protonálásával perbrómsavat lehet előállítani.
Hatékony előállítási módja bromát oxidálása fluorral lúgos közegben:[7]
- BrO−3 + F2 + 2 OH− → BrO−4 + 2 F− + H2O
Ezt a szintézist jóval könnyebb nagyobb léptékben megvalósítani, mint az elektrolízist vagy a xenon-difluoriddal történő oxidációt.
Elő lehet állítani bromát elektrolitikus oxidációjával vagy bromát elemi fluorral történő oxidációjával.[8]
2011-ben egy új, hatásosabb szintézist fedeztek fel: perbromátionok keletkeznek hipobromit- és bromátionok lúgos nátrium-hipobromit oldatban lejátszódó reakciójában.[9]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Hasonló az analóg perkloráthoz, de azzal ellentétben termikusan nem bromidokká bomlik, hanem bromáttá alakul oxigén keletkezése mellett:
- A kálium-perbromát hevítve kálium-bromátra és oxigénre bomlik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Inorganic chemistry. Academic Press, 439. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5
- ↑ doi:10.1021/ar50064a001
- ↑ doi:10.1021/ja01009a040
- ↑ szerk.: Rosemary Ann Mackay: Introduction to modern inorganic chemistry, 6th, CRC Press, 488. o. (2002). ISBN 0-7487-6420-8
- ↑ Kurt H. Stern. High temperature properties and thermal decomposition of inorganic salts with oxyanions. CRC Press, 224. o. (2001). ISBN 0-8493-0256-0
- ↑ Inorganic chemistry. Academic Press, 395. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5
- ↑ W. Henderson. Main group chemistry (Volume 3 of Tutorial chemistry texts). Royal Society of Chemistry, 136–137. o. (2000). ISBN 0-85404-617-8
- ↑ S. Siegel, B. Tani, E. Appelman Crystal structure of potassium perbromate, in: Inorg. Chem. 1969, 8, 1190–1191; doi:10.1021/ic50075a036
- ↑ http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ic201329q
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Perbromate című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Perbromate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Bromid: Br−