Ugrás a tartalomhoz

Pancsen láma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Tibeti buddhizmus
Gyakorlatok és szintek
Történelem és áttekintés
Sablon:Tibeti buddhizmus

A pancsen láma vagy másként tasi láma[1][2] (tibetiül: པན་ཆེན་བླ་མ, Wylie-féle átírással pan-chen bla-ma) a gelug rendhez tartozó tibeti buddhista vallási vezető, a dalai láma után a második legmagasabb egyházi méltóság. A mindenkori pancsen láma székhelye a Sigace városban található Tasilhumpo kolostor.

Jelentése, szerepe

[szerkesztés]

A pancsen láma megnevezés hibrid kifejezés, mely a szanszkrit pandita (tudós) és a tibeti cshenpo (nagy) szavakból áll össze, és ily módon jelentése „nagy tudós láma”. Mandzsu hatásra a cím ismert még pancsen erdeni[3] formában is, ennek jelentése „kincses nagy tudós”.[4]

A pancsen lámát Amitábha (tibetiül Öpagme), a mahájána buddhizmus egyik legnépszerűbb buddhája megtestesülésének tartják.[5] Akárcsak a többi jelentős tibeti vallási vezető esetében, a cím öröklődése a tulku (mongolul: kubilgán) öröklési rendszer, azaz reinkarnációs láncolat keretében történik. Az előző pancsen láma a halála után ismét testet ölt a földön, és az így megszületett személy lesz a méltóság következő viselője. Ahhoz, hogy a reinkarnáció „érvényes” legyen, a mindenkori dalai lámának is el kell ismernie.[6] A reinkarnációs láncolatot Szubhúti indiai buddhistáig, a történelmi Sákjamuni buddha tanítványainak egyikéig vezetik vissza.[7][8] Őt további három indiai követi, majd Gö Locava személyében az első tibeti reinkarnáció.[9][10]

A pancsen láma fontos szerepet tölt be a dalai láma reinkarnációjának megkeresésében és kiválasztásában, illetve a felnőtté érett dalai láma felszentelésében. Ezzel párhuzamosan a dalai lámának hasonló feladata van a pancsen lámával kapcsolatban. Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen, a X. pancsen láma egy hivatalos kínai tudósítás szerint így nyilatkozott erről: „a tibeti hagyomány szerint a dalai lámának és a pancsen lámának kölcsönösen el kell ismerniük egymást.”[11] A pancsen láma a dalai lámával együtt részt vesz a tibeti-mongol buddhizmus harmadik legmagasabb egyházi méltóságának, az urgai székhelyű bogdo gegen megtestesülésének a felkutatásában is.

Története

[szerkesztés]
Loszang Csöki Gyalcen, a IV. pancsen láma

A pancsen láma hivatalát a tibeti teokratikus államot kiépítő 5. dalai láma hozta létre, mikor 1645-ben[12] a pancsen láma címet adományozta mesterének, Loszang Csöki Gyalcennek (1570–1662). Loszang Csöki Gyalcen ugyanakkor sorban a negyedik pancsen láma lett, minthogy utólag még több fontos gelug rendi szerzetest iktattak be elé a reinkarnációs láncolatba, akik életük során soha nem viselték a méltóságot, de akként tekintenek rájuk. Az utólagosan elismert pancsen lámák közül az első Kedrubdzse (1385–1438), a gelug rendet megalapító Congkapa tanítványa. A Loszang Csöki Gyalcent soron követő pancsen lámák életkortól függően tanító-tanítványi viszonyban álltak a dalai lámával: a 4. pancsen láma például az V. és a VI. dalai láma mestere volt, az V. dalai láma pedig a VI. pancsen lámáé.

1713-ban a mandzsu származású Kanghszi kínai császár az eredetivel kevert mandzsu terminussal pancsen erdeninek nevezte a pancsen lámát. A 18. században a Tibet feletti mandzsu befolyás erősödésével párhuzamosan a mandzsuk megkísérelték számukra kedvező módon alakítani a tibeti vallási vezetők kiválasztásának folyamatát. Ennek fényében 1792-ben Csien-lung kínai császár a Tibet kormányzásáról kiadott dekrétumában új módszert vezetett be a reinkarnációk megtalálására.[13] Szemben az addigi gyakorlattal, mely szerint jósok segítségével keresték meg a főlámák megtestesüléseit, a császár az urnás módszer használatát írta elő: a lehetséges jelöltek nevét egy arany urnából húzták ki.

A 9–12. dalai lámák fiatalon elhunytak, így uralmuk alatt megnövekedett a pancsen lámák hatalma és jelentősége.[14] Különösen a VI. pancsen láma, Loszang Palden Jese (1738–1780) játszott kiemelt szerepet: tárgyalt a britekkel a kereskedelmi kapcsolat kiépítéséről, és a mandzsu császári udvarban a dalai lámának kijáró tisztelettel fogadták.[15][16] Utódja, Palden Tenpe Nyima (1782–1853) 1844-ben felépíttette a pancsen lámák nyári palotáját a Tasilhunpo kolostortól nem messze; az épületet a X. pancsen láma ideje alatt bővítették ki.

A mandzsu dinasztia megdöntése után az országa függetlenségéért küzdő, erőskezű 13. dalai láma és a kínaiakkal barátibb viszonyt ápoló 9. pancsen láma között egyre feszültebbé vált a viszony, mely kiváltképp akkor éleződött ki, mikor szóba került egy önálló, modern tibeti hadsereg felállítása. 1923-ban a pancsen láma a kínai fennhatóság alatt álló belső-mongol területekre menekült, és ott-tartózkodása „folyamatos fenyegetésnek bizonyult a dalai láma kormánya számára, mivel félő volt, hogy majd erős kínai segítséggel tér vissza.”[17] A 9. pancsen láma csak élete végén térhetett vissza Tibetbe. 1937-ben bekövetkezett halála után utódlása miatt a tibeti kormány összeütközésbe került a kínai hatóságokkal: mindegyik félnek saját jelöltje volt a pozícióra, és egyik sem volt hajlandó elismerni a másikat. A kínaiak által támogatott Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcent (1938–1989) eleinte a Kuomintanghoz fűzték szoros szálak, később viszont a kommunista párttal kezdett szimpatizálni, akik a pancsen láma hatalmát, szerepét és státuszát arra használták fel, hogy szembefordítsák a dalai lámával.[18] Az 1959-es tibeti felkelés és a dalai láma Indiába történő menekülése után a kínai kormány vezető pozícióba helyezte a pancsen lámát, azonban 1962-es, az ország helyzetének javításáért benyújtott folyamodványa nemkívánatossá tette a pártban: nyilvánosan meghurcolták és bebörtönözték. Szabadulása után feladta szerzetesi esküjét és megnősült, de rehabilitációjára csak 1982-ben került sor.

A 11. pancsen láma

[szerkesztés]

1989. január 28-án a 10. pancsen láma máig tisztázatlan körülmények között hunyt el.[19] A reinkarnáció megkeresése hamar ellentétekhez vezetett az indiai emigrációban élő dalai láma és a kínai kormány között. 1995. május 14-én a dalai láma Gedun Csöki Nyimát, egy akkor hatéves tibeti kisfiút nyilvánított a pancsen láma újjászületésének,[20] a kínai kommunista kormány viszont ezt figyelmen kívül hagyva ismét a mandzsu fennhatóság korából származó urnás választási módszerhez folyamodott, valamint érvénytelennek nyilvánították a dalai láma határozatát. Három nappal később, május 17-én Gedun Csöki Nyima és családja is eltűnt; a kínai hatóságok nyilatkozata szerint azóta az ország más vidékén él hétköznapi emberként.[20] Semmilyen médiához tartozó személy vagy emberjogi szervezet nem találkozhat vele.

A kínai kormány 1995. november 11-én az akkor ötesztendős, egészen addig Pekingben nevelkedett Csöki Gyalpót nyilvánították a pancsen láma tizenegyedik újjászületésének.[21] Beiktatására december 8-án került sor a Tasilhunpo kolostorban;[22] de sem a dalai láma, sem a tibeti emigráns kormány nem ismeri el őt a valódi reinkarnációnak.

A pancsen lámák listája

[szerkesztés]
Név Élt Tibetiül Megjegyzés
1. Kedrubdzse 1385–1438 མཁས་གྲུབ་རྗེ།
Mkhasz grub rdzse		 Utólagosan kapta a címet.
2. Szönam Csoglang 1438–1505 བསོད་ནམས་ཕྱོགས་ཀྱི་གླང་པོ།
Bszod-namsz phjogsz-glang		 Utólagosan kapta a címet.
3. Venszapa Loszang Tondrup 1505–1568 དབེན་ས་པ་བློ་བཟང་དོན་གྲུབ།
Dben-sza-pa Blo-bzang Don-grub		 Utólagosan kapta a címet.
4. Loszang Csöki Gyalcen 1570–1662 བློ་བཟང་ཆོས་ཀྱི་རྒྱལ་མཚན།
Blo-bzang cshosz-kji rgyal-mchan		 Az első pancsen láma, aki életében viselte a címet.
5. Loszang Jese 1663–1737 བློ་བཟང་ཡེ་ཤེས།
Blo-bzang je-sesz
6. Loszang Palden Jese 1738–1780 བློ་བཟང་དཔལ་ལྡན་ཡེ་ཤེས།
Blo-bzang dpal-ldan je-sesz
7. Palden Tenpe Nyima 1782–1853 དཔལ་ལྡན་བསྟན་པའི་ཉི་མ།
Dpal-ldan bsztan-pai nyi-ma
8. Tenpe Vangcsuk 1855–1882 བློ་བཟང་དཔལ་ལྡན་ཡེ་ཤེས།
Blo-bzang dpal-ldan je-sesz
9. Tubten Csöki Nyima 1883–1937 ཐུབ་བསྟན་ཆོས་ཀྱི་ཉི་མ།
Thub-bsztan cshosz-kji nyi-ma
10. Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen 1938–1989 བློ་བཟང་ཕྲིན་ལས་ལྷུན་གྲུབ ཆོས་ཀྱི་རྒྱལ་མཚན།
Blo-bzang phrin-lasz lhun-grub cshosz-kji rgjal-mchan
11. Gedun Csöki Nyima 1989– དགེ་འདུན་ཆོས་ཀྱི་ཉི་མ
Dge-dun cshosz-kji nyi-ma		 A dalai láma és a tibeti emigráns kormány által elismert pancsen láma.
Csöki Gyalpo 1990– ཆོས་ཀྱི་རྒྱལ་པོ།
Cshosz-kji rgjal-po		 A Kínai Népköztársaság kormánya által elismert pancsen láma.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Horváth Krisztián: Egy magyar utazó a Kuomintang gyűlésén, 1932-ben nyest.hu, 2014. augusztus 4.
  2. ↑ Hedin Sven: Az Északi Sarktól a Déli Sarkig. Budapest, Lampel R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R.T. Könyvkiadóvállalata, 1912. 145-147. old.
  3. ↑ Hagyomány kínai írásjegyekkel 班禪額爾德尼, egyszerűsített kínai írásjegyekkel 班禅额尔德尼, pinjin átírással bānchán é ěr dé ní.
  4. ↑ Hoffmann 2001  p. 83
  5. ↑ Hoffmann 2001  p. 83.
  6. ↑ Ya Hanzhang: Biographies of the Tibetan Spiritual Leaders Panchen Erdenis. Peking: Foreign Language Press. 1987. 350. o.  
  7. ↑ Stein 1972  p. 84
  8. ↑ Das 1970  p. 82
  9. ↑ Stein 1972  p. 84
  10. ↑ Das 1970  p. 82
  11. ↑ Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen: On Tibetan Independence. China Reconstructs, XXXVII. évf. 1. sz. (1988. január) 8–15. o.
  12. ↑ The Difference between Dalai Lama and Panchen Erdeni. Tibet Tour (angolul) (2013. február 20.) (Hozzáférés: 2013. június 5.)
  13. ↑ Smith 1997  p. 135
  14. ↑ Mullin, Glenn H: The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation. Új-Mexikó, Santa Fe: Clear Light Publishers. 2001. 175. o. ISBN 1-57416-092-3  
  15. ↑ Stein 1972  pp. 88–89
  16. ↑ Hoffmann 2001  p. 90
  17. ↑ Hoffmann 2001  p. 104
  18. ↑ Hoffmann 2001  pp. 110–111
  19. ↑ Laird, Thomas: The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. New York: Grove Press. 2006. 355. o. ISBN 978-0-8021-1827-1  
  20. ↑ a b Buddhist Channel 2007
  21. ↑ Hilton, Isabel: Spies in the House of Faith. The New Yorker, (1997. augusztus 23.) 170. o.
  22. ↑ Mackerras, Colin – Bucknall, Kevin B: The New Cambridge Handbook of Contemporary China. (hely nélkül): Cambridge University Press. 2001. 1994. o. ISBN 0-521-78143-4  

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Buddhist Channel 2007: Gedhun Choekyi Nyima the XIth Panchen Lama turns 18: Still disappeared. The Buddhist Channel (angolul) (2007. április 25.) (Hozzáférés: 2013. június 8.)
  • ↑ Das 1970: Das, Sarat Chandra: Contributions on the religion and history of Tibet. Újdelhi: Manjuśrī Pub. House. 1970.  
  • ↑ Hoffmann 2001: Hoffmann, Helmut: A tibeti műveltség kézikönyve. (ford.) Csatlós Péter. Budapest: Terebess Kiadó. 2001. ISBN 963-9147-44-3  
  • ↑ Smith 1997: Smith, Warren W., Jr: Tibetan Nation: A History Of Tibetan Nationalism And Sino-Tibetan Relations. (hely nélkül): Westview press. 1997. ISBN 978-0-8133-3280-2  
  • ↑ Stein 1972: Stein, Rolf Alfred: Tibetan Civilization. (hely nélkül): Stanford University Press. 1972. ISBN 0-8047-0901-7  

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Pancsen láma témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pancsen_láma&oldid=26587660”