Királyi személynök
A királyi személynök, más néven a király személyének képviselője, ha a király nincs jelen, főleg az igazságszolgáltatásban olyan ügyeknél, melyeket a király személyes bíráskodásának tartottak fenn. Nem azonos a homo regius-szal, a király megbízottjával.
Az intézmény múltja
[szerkesztés]Ezzel a tisztséggel a 15. század elejétől találkozunk. Ebben az időben a király személyes jelenlétét képviselő bíróság ugyanis külön intézménnyé vált a királyi Kúriában. Kezdetben a királyt a titkos kancellár képviselte. Később, 1464 óta ő már csak névlegesen volt a király személyes jelenlétének a képviselője, és helyette kialakult a királyi személynöki szék testülete, amelynek élén a „királyi személyes jelenlét helytartója” (personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens) állott, akit a jogi nyelv csakhamar röviden personalis regiae-nek, vagyis „királyi személynöknek” nevezett el.
Az 1486. évi 68. törvénycikk az ország rendes bírói közé sorolta, míg a titkos kancellár e törvény szerint már csak kivételesen vett részt a királyi bíráskodásban.
Kezdetben az egyházi rendhez tartozók közül került ki, és a 15. században alig találkozunk még ebben az állásban világi személlyel. Az első királyi személynök Drági Tamás volt.
Az 1507. évi 4. törvénycikk elrendelte, hogy lehetőleg egy tanult világi ember töltse be a tisztséget. Ez az ajánlás az 1514. 55. törvénycikkben lett végleges érvényű.
A királyi személynök, mint az ország nagy bíróinak egyike, az 1486. évi 68. és az 1492. évi 42. törvénycikkek szerint bármely ügyben ítélkezhetett, tehát nemcsak a rendes nyolcadok alkalmával ítélt a királyi táblán, hanem ítélőszéke elé tartoztak a rendes nyolcadokon kívül eső perek is. Így a vármegyéktől fellebbezett, úgynevezett transzmisszionális perek, illetve ezek egyik legjellemzőbbike a hatalmaskodási per is.
A személynöki szabad királyi városok törvényszékétől a fellebbezések szintén a személynöki székhez történtek.
A királyi személynöknél volt a király bírói pecsétje. Ítéleteit a király nevében és annak pecsétje alatt adta ki.
A személynök később a királyi tábla és a magyar országgyűlés alsó táblájának elnöke lett.
Ez a tiszt a királysággal együtt szűnt meg 1918-ban.
Ismert királyi személynökök
[szerkesztés]A leghíresebbek
[szerkesztés]Továbbiak
[szerkesztés]- Fekete György
- Grassalkovich Antal
- Koller Ferenc
- Macedóniai László
- id. Mailáth György
- ifj. Mailáth György
- Melczer István
- Mérey Mihály
- Mérey Sándor
- Niczky Kristóf
- Révay Ferenc
- Semsey András
- Szőgyény Zsigmond
- Szvetics Jakab
- Ürményi József
További királyi személynökök portréi a Kiscelli Múzeumban
[szerkesztés]-
Fekete György 1748-62 -
Koller Ferenc 1762-65 -
Szvetics Jakab 1765-80 -
Végh Péter 1780-89 -
Ürményi József 1789-95 -
Nagy József 1795-1801 -
Semsey András 1802-1808 -
Aczél István 1808 -
id. Mailáth György 1808-21 -
Szőgyényi Zsigmond 1821-26 -
ifj. Mailáth György 1827-31 -
Mérey Sándor 1831-33 -
Somssich Pongrác 1833-39 -
Szerencsy István 1839-47 -
Zarka János 1847-49
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Személynök, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
