Ugrás a tartalomhoz

I. Vilmos szicíliai király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Vilmos
Szicíliai király
Uralkodási ideje
1154. február 26. – 1166. május 7.
ElődjeII. Roger
UtódjaII. Vilmos
Életrajzi adatok
UralkodóházHauteville-ház
Született1120[1]
Palermo
Elhunyt1166. május 7. (45-46 évesen)[2]
Palermo
Nyughelye

ÉdesapjaII. Roger szicíliai király
ÉdesanyjaKasztíliai Elvira
Testvére(i)
HázastársaNavarrai Margit
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. (Gonosz) Vilmos (olaszul: Guglielmo il Malo) (Palermo, 1120 – Palermo, 1166. május 7.) szicíliai király 1154-től haláláig. Kemény kezű uralkodása alatt sikerrel fojtotta el a meg-megújuló bárói szervezkedéseket.

Vilmos II. Roger fiaként született, és 1148-tól (bátyja halála) volt a trónörökös, 1151-től pedig társuralkodó. Édesapja halála után, 1154-ben lett Szicíliai egyeduralkodója. Bari Maione nevű minisztere tanácsára folytatta Roger politikáját, és tovább erősítette a királyi hatalmat a városokkal és a bárókkal szemben. A bárók azonban Vilmos unokaöccse, Loritello Róbert vezetésével Barbarossa Frigyes német-római császárhoz fordultak segítségért. Frigyes tervezett hadjárata végül elmaradt, így a bárók I. Manuél bizánci császárt keresték meg szövetségesnek. 1155-ben a bizánciak Dél-Itáliába hatoltak, és megszállták Apuliát. Vilmos viszont Brindisi közelében fényes győzelmet aratott felettük, és visszafoglalta tartományait.[3]

A király 1156-ban a beneventói konkordátumban(wd) rendezte vitáját IV. Adorján pápával, Adorján pedig elismerte Vilmos fennhatóságát a dél-itáliai normann területek felett. 1158–1160 folyamán Szicília elvesztette afrikai birtokait, 1160-ban pedig meggyilkolták Maione minisztert. A bárók Vilmos trónfosztására törő kísérlete is csaknem sikerrel járt, a királyság déli részén pedig lázongások törtek ki (a lázadók a palermói palotát is feldúlták). Vilmosnak kemény kézzel kellett helyreállítania a rendet.[3]

Ugyanakkor türelmes volt a királyság területén élő muzulmánok iránt, és udvarát sok nevezetes muszlim személyiség (pl. a földrajztudós Abu Abdalláh al-Idríszi) felkereste. Vilmos támogatta az irodalmat és a tudományokat. „Gonosz” melléknevét ellenfelei adták neki.[3]

A király 1166-os halála után fia, II. Vilmos örökölte Szicíliát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  2. ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  3. ↑ a b c Uralkodók és dinasztiák, 680. o.

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Francesco Panarelli: Guglielmo I d ̕Altavilla. In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 60. kötet: Grosso–Guglielmo da Forlì. Istituto della Enciclopedia Italiana, Roma 2003.
  • Berardo Pio: Guglielmo I d ̕Altavilla. Gestione del potere e lotta politica nell ̕Italia normanna (1154–1169) (= Il mondo medievale. 24. kötet). Patron, Bologna 1996, ISBN 88-555-2389-9
  • Horst Enzensberger: Guillelmi I. regis diplomata. (Codex diplomaticus regni Siciliae, 1: Diplomata regum et principum e gente Normannorum 3), Köln/Wien 1996, ISBN 3-412-00689-0
  • Horst Enzensberger: Der „böse“ und der „gute“ Wilhelm: Zur Kirchenpolitik der normannischen Könige von Sizilien nach dem Vertrag von Benevent (1156). In: Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 36. kötet, 1980, 385–432. oldal (Digitalisat).
  • Klaus-Peter Todt: Wilhelm I. König von Sizilien. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 13. kötet, Bautz, Herzberg 1998, ISBN 3-88309-072-7, 1270–1274. h.
  • Giovanni Battista Siragusa: Historia o Liber de Regno Siciliae e la Epistola ad Petrum Panormitanae Ecclesiae thesaurarium di Ugo Falcando [Fonti per la storia d'Italia 22], Roma 1897
  • Carlo Alberto Garufi, Romualdi Salernitani Chronicon Rerum Italicarum Scriptores, N.S. t. VII/1 Città di Castello 1935.


Előző uralkodó:
II. Roger 		Következő uralkodó:
II. Vilmos
I. Vilmos szicíliai király ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
8. Tancrède de Hauteville
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
4. I. Roger szicíliai gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. I. Richárd normandiai herceg
 
 
 
 
 
 
 
9. Fressenda
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Gunnora
 
 
 
 
 
 
 
2. II. Roger szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Teotone v. Oddone del Vasto
 
 
 
 
 
 
 
10. Manfred del Vasto liguriai őrgróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Turini Bertha
 
 
 
 
 
 
 
5. Adelaide del Vasto
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. I. Vilmos
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. III. Sancho navarrai király
 
 
 
 
 
 
 
12. I. Ferdinánd leóni király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Kasztíliai Muniadona Mayor
 
 
 
 
 
 
 
6. VI. Alfonz kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. V. Alfonz leóni király
 
 
 
 
 
 
 
13. Leóni Sancha
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Elvira Mendes
 
 
 
 
 
 
 
3. Kasztíliai Elvira
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Guillaume V de Poitiers
 
 
 
 
 
 
 
14. VIII. Vilmos aquitániai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Burgundi Ágnes
 
 
 
 
 
 
 
7. Aquitániai Ágnes
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Vilmos_szicíliai_király&oldid=27603119”