Gaugamélai csata

Gaugamélai csata
Alexandrosz a csatában (dombormű ismeretlen művésztől)
Konfliktus	Nagy Sándor háborúi
Időpont	i. e. 331. október 1.
Helyszín	feltehetően Tel Gomem (Gaugaméla) a mai Moszul és Erbíl mellett
Eredmény	Döntő görög győzelem
Szemben álló felek
Pánhellén Szövetség Óperzsa Birodalom, görög, baktriai és indiai zsoldosok
Parancsnokok
III. Alexandrosz III. Dárajavaus
Szemben álló erők
47 000 86 000
Veszteségek
kb. 4000 60 000+
Térkép
Gaugamélai csata Pozíció Irak térképén
é. sz. 36° 21′ 36″, k. h. 43° 15′ 00″36.36, 43.25
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaugamélai csata témájú médiaállományokat.

A gaugamélai csata i. e. 331. október 1-jén a mai Moszul és Erbíl (ókori Arba-Ilú, később Arbéla) mellett zajlott. A leginkább Nagy Sándor néven ismeretes III. Alexandrosz vezette görög csapatok a számbeli fölényben lévő, III. Dareiosz vezette perzsákkal ütköztek meg. Ez a csata a makedón uralkodó leghíresebb ütközete, melyben döntő csapást mért a Perzsa Birodalomra.

A szemben álló felek közül az egyik a legkorszerűbb taktikát, stratégiát és fegyverzetet alkalmazó hadsereg volt, míg a másik avítt fegyverzetet, taktikát alkalmazott. Mindezek mellett III. Alexandrosz csak igen szerencsés körülmények együttes fennállása miatt nyerhette meg ezt a csatát, amelyet a mai hadtörténészek taktikai mesterműként emlegetnek.

Előzmények

I. e. 334-ben III. Alexandrosz 40 000 gyalogosból és 7000 lovasból álló seregével átkelt a Dardanellákon, hogy megdöntse a perzsák uralmát Kis-Ázsiában is. A granikoszi és az isszoszi csatákban a perzsák vereségeket szenvedtek. III. Dareiosz perzsa nagykirály kénytelen volt visszavonulni Mezopotámiába a hódítók elől. A makedón király azonban nem vette üldözőbe, hanem elsőként az Óperzsa Birodalom peremterületeit szakította le. 7 hónapos ostrom során elfoglalta Türoszt, így egész Fönícia és Szíria az uralma alá került. Egyiptomba ellenállás nélkül vonulhatott be, mivel az egyiptomiak felszabadítóként fogadták. Alexandrosz nem elégedett meg ennyivel, és csapataival átkelt Mezopotámiába. Mialatt ő Föníciában és Egyiptomban időzött, Dareiosz hatalmas hadsereget toborzott össze birodalmának minden szegletéből. Az ókori források egyike-másika a perzsák létszámát 1 millió főre teszi. Ez az Óperzsa Birodalom erőforrásait és a hadseregek ellátásának lehetőségeit ismerve nagy túlzás, mindent összevetve a nagykirály valószínűsíthetően 30 000 lovassal, 56 000 gyalogossal, 200 harci szekérrel és 15 harci elefánttal rendelkezett ami még mindig majdnem kétszerese volt a hellének létszámának, és ez volt a nagykirály által kiállított legnagyobb méretű sereg.

Parmenión, Alexandrosz legtekintélyesebb sztratégosza próbálta visszavonulásra bírni Alexandroszt, ő azonban hajthatatlan volt. Itt az ellenség egy Gaugaméla (más források szerint Arbéla) nevű falu közelében várta (nem messze Babilontól).

Dareiosz a mindent eldöntő ütközet előtt küldött egy üzenet Alexandrosznak, amelyben az Eufrátesztől nyugatra eső területeket, 10 000 talentum aranyat és egyik lánya kezét ajánlotta fel, valamint azt, hogy Alexandroszt ugyanolyan rangú nagykirálynak ismeri el, cserébe csak családjának az isszoszi csata következtében fogságba eső, és még mindig görög fogságban élő tagjait kérte. Miután az üzenetet meghallották a makedón hadvezérek, Parmenión így szólt: ”Ha én Alexandrosz volnék, elfogadnám”. Alexandrosz így válaszolt: ”Ha Parmenión volnék, én is”. Ez az eset már jelezte az Alexandrosz és az idősebb katonák között később elmérgesedő ellentéteket.

A csata előestéjét a korabeli beszámolók szerint egy holdfogyatkozás zavarta meg, amit a perzsák rossz előjelnek tekintettek.

A szemben álló felek

A perzsák

A perzsák seregének magvát a halhatatlanok egységei alkották. 10 000 főnyi elitnek gondolt katona, de erre az időre többségük inkább azzal volt elfoglalva, hogy harci ruhájukat minél több drágakő díszítse, minthogy bármilyen kiképzést is kaptak volna. Kétségkívül készek voltak meghalni uralkodójukért, de megfelelő kiképzés híján harcértékük korántsem volt kiemelkedőnek mondható. Sem Thermopülé mellett, sem Plataiainál nem vehették fel a versenyt a hoplitákkal, és még kevésbé Gaugamélánál a phalanxban támadó makedón harcosokkal és a szariszával.

A lovasságot a nemesség alkotta Bésszosz és Mazaiosz parancsnoksága alatt. A vegyes etnikai hátterű perzsa gyalogság legütőképesebb része a görög zsoldoshadtest volt, de már ők sem voltak olyan sokan, mint az első ütközetekben. A görög hopliták többsége nem pusztán a pénz miatt szolgálta III. Dareioszt, hanem a Hellász egésze fölé uralmát kiterjesztő Makedónia miatt szálltak hadba. Fegyelmezettek és harcedzettek voltak, de felszerelésük már elavult volt, ugyanis a makedón-görögök jobb lándzsákat, és korszerűbb taktikát használtak.

Dareiosz nagy reményt fűzött a harci elefántok bevetéséhez is, ezeket külön erre az alkalomra hozatta Indiából. Velük együtt a mai Pakisztán és India területéről is nagyszámú, elsősorban lovas zsoldos érkezett. Zsoldosokat szereztek még Baktria és Közép-Ázsia vidékeiről is, sőt a kaukázusi Ibériából való albánok is voltak a nagykirály seregében. 200 darab harci szekerét a tengelyekre szerelt pengékkel látták el, amik nemcsak elvágták, de szét is zúzták a gyalogosok lábait.

A görögök

A hellén sereg gerincét a phalanxban felállított nehéz fegyverzetű hoplitagyalogság alkotta. Ezek az egységek nagy, 6 méteres hosszúságú dárdákkal, az úgynevezett szarisszákkal voltak felszerelve, így ezzel az élő dárdaerdővel valósággal letiporhatták a gyenge felszereléssel rendelkező perzsa gyalogosokat. Ennek szárnyait Alexandrosz jól kiképzett és felszerelt lovassága védte, köztük a személyes kíséretét adó hetairoszok. Mivel a hatalmas dárdák közelharcra alkalmatlanok voltak, ezt a szerepet a pajzzsal és karddal küzdő, erősen páncélozott hüpaszpisztészek töltötték be. Támogató szerepkörben harcoltak továbbá a gerelyekkel, parittyákkal, illetve íjakkal felszerelt könnyű fegyverzetű peltasztészek, akiknek feladata az ellenséges hadrend megbontása volt a csata előtt. A harcmodort, amit Alexandrosz alkalmazott még az atyja, II. Philipposz dolgozta ki, amit fia thébai példára tökéletesített. A lényege az volt, hogy a falanx feltartóztatja az ellenséget, miközben a lovasság oldalba vagy hátba támadja az ellent. A gyalogság volt az üllő, és a támadásával oda szorult ellenségre sújtott rá a kalapács, vagyis a harci méneken nehézpáncélzatban vágtázó lovasság. Ezzel az üllő-kalapács taktikával a makedónok képesek voltak uralni a harctereket. A gaugamelai csatában azonban Alexandrosz nem vállalkozott hasonló támadásra a perzsa sereg létszáma miatt, más módot választott a perzsa vonalak megtöréséhez, mivel tisztában volt azzal, hogy Dareiosz elsődleges taktikai célpontja a számbeli fölényre alapozott bekerítés lesz.

A csata lefolyása

Az egyik döntő mozzanat művészi ábrázolása: a perzsa hadiszekerek legyőzése, Andre Castaigne (1898-1899) rajzán

A szemben álló felek hadrendje a csata kezdetén a nyitó hadmozdulatokkal

A csata lefolyása

Dareiosz azért választotta a Gaugaméla nevű falu melletti síkságot, mely nem volt messze a hajdani asszír főváros, Ninive romjaitól, mert alkalmasnak látszott arra, hogy kihasználja a lovasságát és harci szekereit a görög szárnyak lerohanásához. A terepet is előkészíttette (elegyengette), hogy a szekerek akadálymentesen haladhassanak. A perzsák létszáma felülmúlta a hellénekét, így azok az arcvonalukat sem tudták a perzsákéval megegyező hosszúságúra megnyújtani. Dareiosz előnybe került azzal, hogy tudatában volt a görög sereg elsődleges taktikai feladatának, ami a saját személyének elfogását vagy meggyilkolását jelentette. Erre építette saját taktikai haditervét.

Alexandrosszal szemben a legtöbb makedón tábornok, köztük a király legjobb barátai is kételkedtek a győzelem lehetőségében a túlerő ismeretében. Parmenión teljesen újszerű módon éjszakai csatát javasolt, amit a vezérkar nem fogadott el. Alexandrosz a jól bevált, gyermekkori neveltetésének színhelyéről, Thébaiból származó taktikával állt elő. Serege centrumába a phalanxot állította, 16 soros mélységben. A balszárnyra Parmenion vezetésével csupán néhány ezred falanxot és szövetséges görög-trák csapatokat állított, az ő feladatuk volt feltartani a balszárnyon rohamozó perzsa lovasságot és gyalogságot, amíg Alexandrosz a jobb oldalon sikeresen előrenyomulhat támadó alakulataival. A makedónok a balszárnyat éppen ezért védekező balnak szokták hívni, míg a támadó jobb oldalon sorakoztak fel Alexandrosz ütőképesebb egységei, a hetairosz lovasság és a tapasztaltabb gyalogos katonák.

Az ütközet megkezdése után a makedón király hetairosz lovasságát jobbra irányította, mellettük gyors mozgású, könnyű fegyverzetű és páncélzat nélküli, gyalogos peltasztészek vonultak. Hogy Alexandrosz ne kerülhesse körbe a csatamezőt, Dareiosz csapatokat küldött utána, élükön Bésszosszal. A Bésszosz vezette perzsa lovasság azonban nem volt más, mint Dareiosz haderejének központi része, a királyt védő mag, így a perzsa hadrendben rés támadt. A két sereg egyre közelebb került egymáshoz a makedón jobb szárnyon, de a döntő pillanatban Alexandrosz lovassága élén kitért Bésszosz csapata elől, majd ahhoz a réshez vágtázott ami a perzsa vonalakban keletkezett. A résen át egyenesen a perzsa nagykirály, III. Dareiosz testőrsége ellen rohamozó makedón lovasságot Bésszosz katonái már nem tudták megfékezni, hiszen az Alexandrosszal vonuló peltasztészek útjukat állták, ami elől nem tudtak kitérni, és kénytelenek voltak harcba bonyolódni velük.

Az ifjú makedón hódító előtt szabaddá vált az út, hogy személyesen kerítse kézre vagy ölhesse meg ellenségét. Ezzel az egész háború sorsát eldönthette volna. Középen mindeközben a görög center gázolt át Dareiosz gyalogságán. A perzsa erők nem tudták feltartóztatni az ádázul küzdő helléneket, s végső megingásukat saját királyuk menekülése okozta. Ahogy egyre nyilvánvalóbb lett a perzsa csapatok veresége, Dareiosz cserben hagyva saját seregét és tábornokait, elhagyta a csatateret.

A jobb oldalon teljes győzelmet arató görögök mégsem vehették üldözőbe Dareioszt és a futásnak eredt perzsa sereget, mert a bal oldalon Parmenión vezette balszárnyat teljesen lerohanták, mint az Isszoszi ütközetben, és kis híján felőrölték, így a győzelem teljes tudatában lévő perzsa csapatok már a tábort is megtámadták. Ezzel a bekerítés veszélye fenyegette a hellén sereget, annak ellenére, hogy Dareiosz elhagyta az ütközet helyszínét. Így Alexandrosz válaszút elé került: vagy üldözőbe veszi Dareioszt, és végleg leszámol ellenségével (amivel kockáztatta volna a teljes hadseregét), vagy megmenti seregének nagy részét a teljes pusztulástól, és hagyja ismét elmenekülni a nagykirályt. Az utóbbi mellett döntött.

Parmenión az utolsó pillanatig kitartott, és Alexandrosz segítségével a balszárnyon is sikerült megfutamítani a perzsa hadakat. Így elmondható, a hellének fényes győzelmet arattak, miután teljesen szétverték az ő létszámukat messze meghaladó perzsa főerőket.

Az ókori leírások szerint a görögök alig veszítettek 4 ezer embert. A perzsák adatai nem számosíthatók, körülbelül 60-80%-os veszteség becsülhető. Ez a katonai vereség azt jelentette, hogy az Akhaimenida-dinasztiának a csillaga örökre leáldozott.

A csata hatása

Az ütközet után Alexandrosz előtt ellenállás nélkül nyitotta meg kapuit Babilon városa, a Perzsa Birodalom egyik uralkodói székhelye, ahova fényes diadalmenet közepette bevonult serege élén. A perzsák elismerték új nagykirályuknak, cserébe meghagyta őket javaikban és a magas rangúakat sem mozdította el abban az esetben, ha azok meghódoltak előtte.

Hamarosan a Perzsa Birodalom többi része is behódolt, így a többi főváros mint például Szúza és Perszepolisz is. Ugyanakkor évekig tartó állóháború alakult ki a birodalom északkeleti területein, ahol a lázadó Besszosz (a nagykirály egykori tábornoka) a saját hatalmát kívánta megerősíteni. Magát perzsa királlyá koronázta, miután egykori urát, III. Dareioszt megölte. Alexandrosz megadva a végtisztességet egykori ellenségének, megbosszulta a halálát, és királyi temetésben részesítette Babilonban, míg Bésszoszt nagy nyilvánosság előtt kegyetlenül kivégeztette. Ezután már senki nem volt, aki kétségbe vonta a hatalmát és jogosságát a perzsa nagykirályi címre.

Irodalom John Keegan. Maszk - A parancsnoklás álarca. Aquila K (1998) 

• Kertész István. Héraklész unokái. Kossuth K (1988) 
• Kertész István. Antik harcmezőkön. Korona K (2000) 
• Kelly Devries, Martin Dougerthy, Iain Dickie, Phyllis G. Jestice, Rob S. Rice. Az ókor nagy csatái. Ventus Libro K (2008)  Rob S. Rice - Gaugaméla
• Julian Thompson. Hadvezérek. Gulliver Könyvkiadó és Nemzeti Tankönyvkiadó (2007) 
• Harold Lamb : Világhódító Nagy Sándor
• W.W. Tarn : Alexander The Great
• Indo-görög királyság

Külső hivatkozások

• Vérfürdők és mészárlások története. inforadio.hu, 2007. október 11. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
• Sorsdöntő ütközetek. mult-kor.hu, 2008. szeptember 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)