Ugrás a tartalomhoz

Celia Imrie

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Celia Imrie
Egy cambridge-i rendezvényen (2011)
Egy cambridge-i rendezvényen (2011)
SzületettCelia Diana Savile Imrie
1952. július 15. (72 éves)[1][2][3]
Guildford[4]
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
ÉlettársaBenjamin Whitrow
Gyermekeiegy gyermek:
Angus Imrie (*1994)
SzüleiDiana Elizabeth Cator
David Andrew Imrie
Foglalkozása
Iskolái
  • Guildford School of Acting
  • Guildford High School
KitüntetéseiLaurence Olivier-díj
Színészi pályafutása
Aktív évek1973–
Díjai
Laurence Olivier-díj (2006)
A Wikimédia Commons tartalmaz Celia Imrie témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Celia Diana Savile Imrie (Guildford, Surrey, 1952. július 15. –)[5][6] angol színésznő, számos brit mozifilm és tévésorozat szereplője.

Ismertebb filmszerepei közé tartozik a Bridget Jones-sorozat, a Felül semmi (2003), a Nanny McPhee (2005), a Keleti nyugalom – Marigold Hotel (2011), a Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel (2015), a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018) filmek és a Jobb idők (2016–2022) brit tévésorozat.

Élete

[szerkesztés]

Apja, David Andrew Imrie radiológus a skóciai Glasgow-ból származott. Anyja Diana Elizabeth Blois-Cator. Leányuk, Celia Angliában, Surrey grófságban, Guildford városában született 1952-ben. A helyi Guildford High School középiskola elvégzése után a Guildford School of Acting színiiskolában tanult színészmesterséget.

Az 1970-as évek elején kapta első filmszerepeit, azóta több, mint 120 mozifilmben, tévéprodukcióban és sorozatban jelent meg. Hazájában, Nagy-Britanniában nagy ismertséget és népszerűséget szerzett Victoria Wood televíziós showműsor-készítővel és humoristával való közös munkái révén, így 1998–2000 között a Victoria Wood as Seen on TV és a Dinnerladies tévésorozatokkal, amelyek összes epizódjában Imrie volt a főszereplő. A londoni színpadokon Imrie állandó szerepeket vitt Woods Acorn Antiques című musicaljéban, és ennek későbbi filmes változataiban is. Itteni alakításáért 2006-ban megkapta a legjobb női musical-melllékszereplőnek járó Laurence Olivier-díjat.

Filmes szerepekben is nevet szerzett. Első kis szerepeiben pincérnőket, komornákat alakított. 1986-ban Hegylakóban Kate-t, Connor McLoad (Christopher Lambert) rajongó szeretőjét játszotta, aki ugyanolyan veszettül akarja elpusztítani Connort, akit démonnak hisz. Szerepelt a Bridget Jones-sorozat mindhárom filmjében, ahol Bridget anyjának minden lében kanál barátnőjét, Una Alconburyt alakította. A 2003-as Felül semmi vígjátékban a polgármester feleségét, a 2005-ös Nanny McPhee gyermekfilmben (2005) a gonosz mostohaanya szerepére vágyó özvegy Mrs. Quickly-t alakította. A Keleti nyugalom – Marigold Hotel-ban (2011) és annak folytatásában, a Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel-ben (2015) a gazdag férje vadászó Marge Hardcastle kisasszony szerepében remekelt.

2018-ban meghívták Amerikai Filmakadémiára, az Oscar-díjakat odaítélő testület tagságára.[7]

Magánélete

[szerkesztés]

Egy 2016-os interjúban elmondta, hogy 14 éves korában (1966-ban) anorexia nervosát diagnosztizáltak nála, és be kellett feküdnie a londoni Royal Waterloo Gyermekkórházba. Egy vitatott munkásságú, bigottan vallásos pszichiáter, bizonyos William Sargant(wd) (1907–1988) kezébe került, aki elektrosokk-terápiával gyötörte és klórpromazin-tartalmú antipszichotikus gyógyszereket szedetett vele nagy adagokban.[8]

Celia Imrie nem ment férjhez, mert a házasságot a „takargatások és kompromisszumok világának” tartotta.[9] Élettársától, Benjamin Whitrow színésztől 1994-ben egy fia született, Angus Imrie(wd). Ő is színész lett. 2007-ben anyjával együtt szerepelt a Kingdom – Az igazak ügyvédje tévésorozatban. A Warwicki Egyetemen tanult színészmesterséget.[10]

Celia Imrie felváltva él Londonban és a dél-franciaországi Nizzában[11]

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

1994: The Return of the Native; tévéfilm; Susan Nunsuch

  • 1994: Frankenstein; Mrs. Moritz
  • 1992: Van der Valk; tévésorozat; Marijke Dekker
  • 1990: A narancs nem az egyetlen gyümölcs (Oranges Are Not the Only Fruit); tévé-minisorozat; Miss Jewsbury
  • 1989: Victoria Wood; tévésorozat; több szerepben
  • 1989: Holdfény és árnyék (Murder on the Moon); tévéfilm; Patsy Diehl
  • 1988–1989: The New Statesman; tévésorozat; Hilary
  • 1988: Blind Justice; tévé-minisorozat; Mrs. Welsh
  • 1988: Taggart felügyelő (Taggart); tévésorozat; Helen Lomax
  • 1985–1987: Victoria Wood: As Seen on TV; tévésorozat; több szerepben
  • 1987: Victoria Wood: Acorn Antiques; tévé / videofilm; Babs
  • 1986: Hegylakó (Highlander); Kate
  • 1983: A gonosz Lady (The Wicked Lady); pincérnő a kocsmában
  • 1983: Bergerac; tévésorozat; Marianne
  • 1981: The Nightmare Man; tévésorozat; Fiona Patterson
  • 1978: Halál a Níluson (Death on the Nile); komorna
  • 1974: Upstairs, Downstairs; tévésorozat; Jenny
  • 1971: The Fenn Street Gang; tévésorozat; fiatal nő (név nélkül)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  2. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ The Peerage (angol nyelven)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. ↑ Interview: Celia Imrie, actress – News. The Scotsman, 2011. április 4. (Hozzáférés: 2023. június 23.)
  6. ↑ „Star Profile: Celia Imrie”, Pqasb.pqarchiver.com, 2003. augusztus 29.. [2018. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. június 23.) 
  7. ↑ Academy invites 928 to Membersphip. Oscars.org. (Hozzáférés: 2023. június 24.)
  8. ↑ Janet Christie. „Interview: Actress Celia Imrie on her 40 years in showbusiness”, The Scotsman, 2016. március 5. (Hozzáférés: 2023. június 21.) (angol nyelvű) 
  9. ↑ Nick Britten. „Celia Imrie, the screen matriarch who couldn’t bear to be married”, The Daily Telegraph (fizetős), 2011. április 11.. [2022. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. november 9.) (angol nyelvű) 
  10. ↑ Daphne Lockyer. „Celia Imrie: Love and marriage? Gawd, no”, The Telegraph (előfizetéses), 2013. június 3.. [2022. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 21.) 
  11. ↑ Celia Imrie: „They can age you too quickly, but there are still parts for women my age”, 2021. augusztus 20. [2023. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 24.)

Források

[szerkesztés]

További információ

[szerkesztés]
Commons:Category:Celia Imrie
A Wikimédia Commons tartalmaz Celia Imrie témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Celia_Imrie&oldid=27583224”