Broméliafélék

Broméliafélék
Egy broméliaféle
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Csoport: Commelinidae Rend: Perjevirágúak (Poales) Család: Broméliafélék (Bromeliaceae) Juss.
Alcsaládok
Brocchinioideae Broméliaformák (Bromelioideae) Hechtioideae Lindmanioideae Navioideae Pitcairnioideae Puyoideae Szakállbroméliaformák (Tillandsioideae)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Broméliafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Broméliafélék témájú kategóriát.

A broméliafélék (Bromeliaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egyik családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a megítélésük. A Soó- és Hortobágyi-rendszerben külön rendként szerepel lisztesmagvúak (Bromeliales, Farinosae) néven. A Borhidi-rendszerben a Zingiberidae alosztály (gyömbérvirágúak) Bromelianae főrendjébe tartozik az ananászvirágúak rendje (Bromeliales).

A genetikai vizsgálatok alapján a perjevirágúak rendjében a gyékényfélékkel (Typhaceae) és a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae) mutatnak szorosabb rokonságot. E három taxon együtt egy egységes, monofiletikus csoport (klád). E három családot ajánlatos lenne kiemelni a jelenlegi rendből, és Bromeliales néven külön rendet állítani nekik, ugyanis a Poales kládról ezek váltak le elsőként, tehát mostani rend többi családja ugyancsak monofiletikus lenne.

A broméliafélékhez tartoznak a broméliákon (Bromelia spp.) kívül ide tartoznak többek között a lándzsarózsák (Aechmea spp.), az ananászok (Ananas spp.), a bilbergiák (Billbergia spp.), a levélcsillagok (Cryptanthus spp.), a Guzmán-broméliák vagy guzmániák (Guzmania spp.), a Regel-broméliák vagy neorégeliák (Neoregelia spp.), a fészektőrózsák (Nidularium spp.), a szakállbroméliák (Tillandsia spp.) és a pikkelyvirágok vagy vrízeák (Vriesea spp.).

Származásuk, elterjedésük

Az újvilági trópusokon élnek.

Megjelenésük, felépítésük

Többnyire alacsonyak félcserje–cserje méretig. Az andesi ahuarancu (Puya raimondii) törzsmagassága 1–4 m, virágzata 10 m magasra nyúlik).

Nagy többségük Levelei szoros, sokszor tölcsérszerű spirális levélrózsában nőnek; ez az elrendezés a víz felfogását és raktározását segíti. A levelek a vastag viaszbevonattól sokszor ezüstösen csillognak. A kemény levelek széle szúrós, fogas. Sok faj levelei vízfelvevő pikkelyszőrök fejlődtek ki (BiolLex).

A csoport növénykémiailag igen egységes: sejtjeikben kalcium-oxalát kristályok, gyanta- és olajtartó üregek, kovatestek találhatók.

Virágzatuk végálló, a virágok a lepellevelek két körének mérete is színe is különbözik: a külső kör tagjai végig, a belsők tövüknél összenőttek. Porzótájuk két, egyenként három tagú porzókörből áll. A háromrekeszű termő felületén nektáriumok csalogatják a beporzókat.

Változatos megjelenésű termésük általában tok vagy bogyó. A többnyire apró magvakon általában van valamilyen repítőkészülék.

Életmódjuk, termőhelyük

Többnyire trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben, szavannákon nőnek, de például a dél-amerikai üstökösfák Puya spp., Espeletia spp., Culticium spp.) a trópusi magashegységek (al)havasi rétjeinek paramo- és punanövényzetére jellemzőek. A talajban gyökerezők mellett sok faj epifiton.

Amint ezt levélrendszerük is jelzi, sok közöttük a xerofiton (szárazságtűrő) faj. A víztartó levélrózsa különleges együttélések indukátora: az összegyűlt vízben gyakran trópusi algák és ízeltlábúak lárvái telepszenek meg; olykor még apró virágos növények is kihajtanak belőle.

Gyakran madarak porozzák be őket.

Magvaikat a szél terjeszti.

Gazdasági jelentőségük

Vannak közöttük fontos élelmiszernövények, mint például az ananász.

Számos fajuk világszerte elterjedt dísznövény.

Rendszerezésük

Hagyományosan három alcsaládba sorolják őket: Pitcairnioideae, Bromelioideae és Tillandsioideae. Azonban genetikai elemzések azt mutatták, hogy míg a Bromelioideae és a Tillandsioidea alcsalád monofiletikus csoportok, addig a Pitcairnioidea alcsalád parafiletikus csoport, így ez utóbbiból több alcsaládot hoztak létre, melyek egyenként már monofiletikusak (a Pitcairnioidea alcsalád is megmaradt, de kevesebb nemzetséget tartalmaz). Ugyancsak a genetikai vizsgálatok tisztázták, hogy a korábban önállóan létező Ayensua nemzetség egyetlen faja, az Ayensua uaipanensis a Brocchinia nemzetséghez tartozik; a korábbi Brocchinia serrata faj viszont nem, emiatt az újonnan létrehozott Sequencia nemzetségbe sorolták át, amely még csak nem is a Brocchinioidea, hanem a Navioideae alcsalád része.

A genetikai vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a broméliafélék nemzetségei 8 alcsaládba sorolhatók, az alcsaládok ábécérendben a fontosabb nemzetségekkel:

• Brocchinioideae (1 nemzetség)
  • Brocchinia

• broméliaformák (Bromelioideae)
  • Acanthostachys
  • lándzsarózsa (Aechmea), vagy urnavirág
  • ananász (Ananas)
  • Androlepis
  • Araeococcus
  • bilbergia (Billbergia)
  • bromélia (Bromelia)
  • Canistropsis
  • Canistrum
  • levélcsillag (Cryptanthus) rejtettvirág
  • Deinacanthon
  • Disteganthus
  • Edmundoa
  • Eduandrea
  • Fascicularia
  • Fernseea
  • Forzzaea
  • Greigia
  • Hohenberg-bromélia (Hohenbergia)
  • Hohenbergiopsis
  • Hoplocryptanthus
  • Hylaeaicum
  • Krenakanthus
  • Lapanthus
• Hoplocryptanthus
  • Lymania
  • Neoglaziovia
  • Regel-bromélia (Neoregelia)
  • fészektőrózsa (Nidularium)
  • Ochagavia
  • Orthocryptanthus
  • Orthophytum
  • Portea
  • Pseudaechmea
  • Pseudananas
  • Quesnel-bromélia (Quesnelia)
  • Rokautskyia
  • Ronnbergia
  • Sincoraea
  • Ursulaea
  • Wittmackia
  • Wittrockia

• Hechtioideae (1 nemzetség)
  • polipbromélia (Hechtia)

• Lindmanioideae (2 nemzetség)
  • Connellia
  • Lindmania

• Navioideae (5 nemzetség)
  • Brewcaria
  • Cottendorfia
  • Navia
  • Sequencia
  • Steyerbromelia

• Pitcairnioideae (6 nemzetség)
  • Deuterocohnia
  • Dyckia – tőrlevél
  • Encholirium
  • Fosterella
  • Pepinia
  • Pitcairnia – tarajbromélia

• Puyoideae (1 nemzetség)
  • Puya – havasibromélia

• szakállbroméliaformák (Tillandsioideae) (9 nemzetség)
  • Alcantarea
  • Catopsis
  • Glomeropitcairnia
  • Guzmán-bromélia (Guzmania)
  • Mezobromelia
  • Racinaea
  • szakállbromélia (Tillandsia)
  • pikkelyvirág (Vriesea) vrízea
  • Werauhia

Források és ajánlott irodalom

• Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
• Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
• Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
• Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
• Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 371–372. o.  
• Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
• BiolLex: Biológiai lexikon I. (A–F). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 329. o. ISBN 963-05-0530-4