Berberföld

Jan Janssonius holland kartográfus 17. századi térképe a Berberpartről, itt: "Barbaria"

Berberföld vagy Berberia, vagy Berberpart a berber népek lakta területek európaiak használta nevei voltak a 16. századtól a 19. század elejéig. berber neve a körülbelül a Magrebet jelölő Tamazɣa volt (Tifinag: ⵜⴰⵎⴰⵣⵗⴰ vagy ⵜⴰⵎⴰⵣⵖⴰ)

A Berberpart név Észak-Afrika középső és nyugati partmenti régióira és városaira utalt: ez a mai Marokkónak, Algériának, Tunéziának és Líbiának felelt meg. A Berberia (Barbaria) szó az európai nyelveken készült térképeken általában a nem parti berber régiókat is magába foglalta, mélyen a kontinens belsejében.

A nyugati országokban e nevek többek közt a berber kalózokat, illetve a berber rabszolgakereskedelmet idézték fel. A berber kalózok gyakran támadták meg a hajókat és a településeket a Földközi-tenger térségében és az Atlanti-óceán keleti partvidékeinél, elfogva és továbbadva árukat és rabszolgákat az Európa, az Egyesült Államok és Fekete-Afrika közti kereskedelemben. Konfliktusaik az Egyesült Államokkal és Svédországgal a 19. század elején a berber háborúkhoz vezettek. Az árukat és rabszolgákat vagy az Oszmán Birodalmon keresztül adták tovább, vagy egyenesen az európaiaknak.

Története

Ex voto (felajánlás) egy tengeri csatáról, amelyet egy Algírból jött török hajó vívott (elöl) a Máltai lovagrend egy hajójával 1719-ben.

Berberföld története során többnyire nem alkotott politikai egységet. A korai muszlim korban a területet általában egy-egy ifríkijai (a mai Tunézia, Kelet-Algéria és Nyugat-Líbia), illetve marokkói és Tlemszen vagy Tiaret központú, nyugat-közép-algériai állam osztotta fel egymás között. Egyesítésre csak rövidebb időszakokban, legfeljebb néhány évtizedre vagy évre került sor, pl. az Almohádok (12. -13. század), a tőlük Tunisz élén elszakadó Hafszidák (13. század) és a marokkói Marínidák (14. század) vezetésével.

A 16. században az Oszmán Birodalom kiterjesztette a fennhatóságát a térség nagy részére, leszámítva a legnyugatabbi régiót, amiből az önálló marokkói államiság fejlődött ki. A modern Tunézia teljes egészében (Tuniszi bejség), míg Algéria és Líbia részben oszmán tartományból alakult ki (Algíri dejség, Tripoli dejség). Az oszmán fennhatóság már a 17. századra meggyengült Berberföld felett, így a helyi hatalmi viszonyokban korlátozott volt a Porta beleszólása - ennek tudható be, hogy idővel Tunisz és Tripoli élén is örökletessé vált a helytartók (bejek / pasák / dejek) hatalma (tuniszi Huszajnidák, tripoli Karamánlidák). Algír és az alávetett területek vezetését a befolyásos helyi erők (janicsárok, kalózok és a berber törzsek) vetélkedése határozta meg.

Európában gyakran Tripolit tekintették a központjának, bár a marokkói Marrákes volt azokban az időkben a legnagyobb és legfontosabb berber város. Fontos városok voltak még Algír és a marokkói Tanger.

Keresztény foglyok megvásárlása a berber államokban.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Barbary Coast című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.