Ugrás a tartalomhoz

Szent Mauríciusz Monostor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bakonybéli apátság szócikkből átirányítva)
Szent Mauríciusz Monostor
TelepülésBakonybél
Ország Magyarország
EgyházmegyePannonhalmi területi apátság
VédőszentSzent Mór és társai
NévadóSzent Mór és társai
Elhelyezkedése
Szent Mauríciusz Monostor (Magyarország)
Szent Mauríciusz Monostor
Szent Mauríciusz Monostor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 05″, k. h. 17° 43′ 40″47.251520°N 17.727810°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 05″, k. h. 17° 43′ 40″47.251520°N 17.727810°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Mauríciusz Monostor témájú médiaállományokat.
Bakonybél, bencés apátság

A bakonybéli bencés Szent Mauríciusz Monostor (egykor apátság) még Szent István egyházalapító tevékenységének köszönhető. A ma itt álló barokk kolostorépület és templom az egyik legkorábbi hazai kolostor helyén áll, melynek a Bakony erdei által körülvett környezete a szerzetesek közössége számára a világtól való elvonulásra ideális helyet jelentett.

Története

[szerkesztés]

I. István magyar király idejében, amikor a király Koppány hadai ellen indult, Pannonhalmán járva fogadalmat tett arra, hogy győzelme esetén a lázadó Koppány birtokainak közel tizedét Szent Márton pannonhalmai monostorának adja. Bakonybél így lett bencések birtoka, a király, pedig itt, a legyőzött Koppány egyik utolsó menedékhelyén építtette fel a Szent Móric tiszteletére szentelt bakonybéli kolostort. Az épületeggyüttes alapítása 1016-1020 közötti időkre tehető. Az apátság közelében állt az a Szűz Mária-kápolna, amely a hagyományok szerint Szent Günter és Szent Gellért remeteségének helye volt.

A monostor létezéséről legkorábbi hiteles oklevél 1086-ból, I. László magyar király idejéből való birtoklevél, első apátja pedig a bajor származású Szent Günter volt. 1023-ban a velencei származású Szent Gellért is a királyi udvarból ide, a béli remeteségbe vonult vissza.

1230-ban IX. Gergely pápa bullájában a Szent Mauríciusz Monostort az Apostoli Szentszék birtokaival együtt védelmébe fogadta. Biztosította számára a püspöki joghatóságtól való függetlenséget, és az apátot fölhatalmazta a főpapi jelvények használatára. A 13. század vége körül a monostorban hiteleshely is létesült, ami a mai közjegyzői intézménynek felel meg. György apát (1276-1292) idejében leégett az apátság: ekkor elpusztult a könyvtár, valamint a kiváltságlevelek és műkincsek nagy része is. A középkorban a kolostor szolgálatához több jobbágyfalu is tartozott.

Az Árpád-kori kolostor 1548 után elpusztult, mivel lakói elmenekültek, helyére 1759-1782 között épült fel a barokk templom és kolostor. Az itt felépült templom belső terét Dorffmaister Istvánnak a híres barokk festőnek képei díszítik.

A templom mellett ma modern fogadóépület és kiállítás található.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]