Bölény

Bölény
	Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen, 2–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Amerikai bölény (Bison bison)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Tulkok (Bovini);
Alnemzetség:	Bovina;
Nem:	Bison; Hamilton Smith, 1827
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bölény témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bölény témájú kategóriát.

A bölény (Bison) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó nem.

A faji név eredetéről

Pszeudo-Arisztotelész szerint (830a: 1) a bolinthosz (βολινθος) nevezetű jószág – ökörhöz hasonló, de nagyobb, erősebb és szőrösebb, nyakán sörényt visel stb. – a paionoi és a trák (pontosabban trák–szkíta) maidoi nemzetség lakóhelyét elválasztó Hészainosz nevű hegység területén él. A paionok egykor a Vardar folyó környékén, a maidok pedig a Pirin-hegység területén laktak. A szóban forgó hegyek eszerint a Vardar és a Sztruma folyó völgye között keresendők.

Pszeudo-Arisztotelész szerint a paionoi nép körében az állat elnevezése (görögösen) monaiposz (μοναιπος). Utóbb ezen nevet Arisztotelész Περι τα ζωα ιστοριων című munkájában (9: 45) kiigazította: bonaszosz (βονασος) stb.^[1]^[2]

A szóban forgó állat nevét Wilhelm Tomaschek többek között a magyar belény, bölöny szóval hozza kapcsolatba.^[2] Lenyesve a görögös bolinthosz kifejezés végéről a névszó (görögben kötelező) jelölését, valamint a théta segédhangzót – valóban –, a magyar bölény főnévhez hasonló, bolin alakú betűsort kapunk eredményül.

Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint bölény szavunk „(…) Gyöke böl vagy běl az ideoda járásra vonatkozó bol gyökkel azonos, miszerint bölény am. bolygó, bolyongó. V. ö. BOL, gyök.”^[3]

Megjelenésük

A mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlősei, amelyek 3,5 méter hosszúságot és 1,86 méter magasságot érnek el. Testfelépítésük a szarvasmarháéhoz hasonló, a következő különbségekkel: a marjuk (válltájuk) jóval magasabb és púposan kiemelkedik; a homlokuk szélesebb; a szarvaik a fejeik elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint az a szarvasmarha és a bivaly szarvainál, aránylag kicsik, hengeresek, simák, ki- és fölfelé hajlóak; bojtban végződő farkuk rövid, vastag; szőrzetük puha, sűrű, a testük hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakukon és marjaikon hosszú gubancos sörénnyé, az állukon pedig szakállá hosszabbodik; a színezetük barna, lábaik végei, valamint sörényeik sötétebbek, farkbojtjaik pedig barnásfekete.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 élő faj és 9 fosszilis faj tartozik:

†amerikai ősbölény (Bison antiquus) Leidy, 1852^[4]
amerikai bölény (Bison bison) (Linnaeus, 1758) - típusfaj
európai bölény (Bison bonasus) (Linnaeus, 1758)
†Bison georgicus^[5]
†Bison hanaizumiensis^[6]^[7]^[8]
†hosszúszarvú bölény (Bison latifrons) Harlan, 1825^[9]
†Bison menneri^[5]
†Bison occidentalis Lucas, 1898 ^[10]
†Bison palaeosinensis
†sztyeppei bölény (Bison priscus) Bojanus, 1827^[11]
†Bison schoetensacki

Az ismertebb fajokról röviden

Két ma élő faja, az európai bölény (Bison bonasus) és az amerikai bölény (Bison bison), igen közel állnak egymáshoz, csak néhány kevésbé lényeges tulajdonságban különböznek egymástól.

Amerikai bölény

Bővebben: Amerikai bölény

Európai bölény

Bővebben: Európai bölény

Az európai bölényt egész a legújabb időig sokszor összetévesztették a vad őstulokkal (Bos primigenius), amely az ókorban és középkorban szintén élt még Közép-Európában, és ezzel együtt a szarvasmarha ősének tekintették. Az európai bölény a középkorban még gyakori volt Európa erdeiben. A középkori Magyarországon gyakori vad volt, amit bizonyítanak a bölény összetételű helynevek és a korabeli krónikák is. A bölényt Európa legnagyobb részén az újkorban pusztították ki végleg. 1735-ben a Bakony vadjai között még megemlítik. Az utolsó Kárpát-medencei példányt 1762-ben ejtették el Erdélyben, a Borgói havasokban.^[12] Az utolsó vadon élő európai bölényt 1927-ben lőtték le a Szovjetunióban. Ekkorra csupán 50 egyed maradt különböző állatkertekben. 1951-ben, Lengyelországban kezdték visszatelepíteni őket a vadonba – valamennyi, ma vadon élő bölény őse az akkor visszatelepített 12 példány. Ma Lengyelország, Oroszország, Fehéroroszország, Litvánia, Ukrajna és Kirgizisztán természetvédelmi területein mintegy 3000 példány él vadon. A nagyfokú beltenyészet miatt igen hajlamosak a betegségekre.

Sztyeppei bölény

Bővebben: Sztyeppei bölény

A sztyeppei bölény a mai Eurázsia és Észak-Amerika füves pusztáinak egykori lakója volt, a középső pleisztocén és a középső holocén korszakok között, azaz 1,8 millió és 5400 évvel ezelőtt. Az elterjedése magába foglalta a mai Brit-szigeteket, Európát, Közép-Ázsiát, Szibéria északi és északkeleti részeit, a Bering-földhídat, valamint Észak-Amerikát Északnyugat-Kanadától egészen Mexikóig.

Jegyzetek

↑ Aristoteles in Bekker 1831
↑ ^a ^b Tomaschek 1894
↑ Czuczor és Fogarasi 1862
↑ Late Pleistocene distribution of Bison (Mammalia; Artiodactyla) in the Mojave Desert of Southern California and Nevada, Geology and Vertebrate Paleontology of Western and Southern North America. Los Angeles: Natural History Museum of Los Angeles County, 359–382. o. (2008)
↑ ^a ^b Biolib.cz, Genus - Bisons
↑ HASEGAWA Y.，OKUMURA Y., TATSUKAWA H. (2009. november 28.). „First record of Late Pleistocene Bison from the fissure deposits of the Kuzuu Limestone, Yamasuge，Sano-shi，Tochigi Prefecture, Japan”. Gunma Museum of Natural History and Kuzuu Fossil Museum 13, 47–52. o.
↑ Kurosawa Y.. „モノが語る牛と人間の文化 – ② 岩手の牛たち”, LIAJ News No.109- Oshu City Cattle Museum p. 29-31
↑ Bison hanaizumiensis - TrekGEO
↑ Harlan, R. Bos latifrons, (nobis.): Broad headed Fossil Ox, Fauna americana: being a description of the mammiferous animals inhabiting North America. Philadelphia: Anthony Finley, 273. o. (1825)
↑ Stephen Austin Hall (1972). „Holocene Bison occidentalis from Iowa”. Journal of Mammalogy 53 (3), 604–606. o. DOI:10.2307/1379052. JSTOR 1379052.
↑ "Steppe Bison" Archiválva 2010. december 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. – Yukon Beringia Interpretive Centre. Beringia.com. Retrieved on 2013-05-31.
↑ Újfalvi Sándor: Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990.

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Aristoteles_''in''_Bekker_1831_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Aristoteles in Bekker 1831

[Tomaschek_1894_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Tomaschek 1894

[Czuczor_és_Fogarasi_1862_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Czuczor és Fogarasi 1862

[ScottandCox2008-4] Late Pleistocene distribution of Bison (Mammalia; Artiodactyla) in the Mojave Desert of Southern California and Nevada, Geology and Vertebrate Paleontology of Western and Southern North America. Los Angeles: Natural History Museum of Los Angeles County, 359–382. o. (2008)

[Biolib-5] Biolib.cz, Genus - Bisons

[6] HASEGAWA Y.，OKUMURA Y., TATSUKAWA H. (2009. november 28.). „First record of Late Pleistocene Bison from the fissure deposits of the Kuzuu Limestone, Yamasuge，Sano-shi，Tochigi Prefecture, Japan”. Gunma Museum of Natural History and Kuzuu Fossil Museum 13, 47–52. o.

[7] Kurosawa Y.. „モノが語る牛と人間の文化 – ② 岩手の牛たち”, LIAJ News No.109- Oshu City Cattle Museum p. 29-31

[8] Bison hanaizumiensis - TrekGEO

[Harlan1825-9] Harlan, R. Bos latifrons, (nobis.): Broad headed Fossil Ox, Fauna americana: being a description of the mammiferous animals inhabiting North America. Philadelphia: Anthony Finley, 273. o. (1825)

[10] Stephen Austin Hall (1972). „Holocene Bison occidentalis from Iowa”. Journal of Mammalogy 53 (3), 604–606. o. DOI:10.2307/1379052. JSTOR 1379052.

[priscus-11] "Steppe Bison" Archiválva 2010. december 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. – Yukon Beringia Interpretive Centre. Beringia.com. Retrieved on 2013-05-31.

[12] Újfalvi Sándor: Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]