Atari ST
| Atari ST (család) | |
 | |
| Atari 1040STF 16 bites gép, 1986 | |
| Típus | személyi számítógép |
| Fejlesztő | Atari Corporation |
| Gyártó | Atari Corporation |
| Forgalomban | 1985. június–1993 |
| Processzor | Motorola 680x0, órajel: 8 MHz vagy magasabb |
| Memória | 512 KiB (4 MiB max.) |
| Operációs rendszer | Digital Research GEM, Atari TOS |
| Kapcsolódás | RS-232c, Centronics printer port, joystick port, 2×MIDI |
| Adattárolás | 3½ mini floppy |
| Kijelző | monokróm v. színes monitor |
| Alaptípus ára | 799,99 USD (monokróm), 999,99 USD (színes) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Atari ST (család) témájú médiaállományokat. | |
Az Atari ST egy személyi számítógép, mely 1985-től egészen a kilencvenes évek elejéig volt forgalomban. Gyártója az Atari Corporation volt, az ST rövidítés pedig a „Sixteen-Thirty-two” elnevezésre vonatkozik, mely a gép lelkét adó Motorola 68000-es processzor azon tulajdonságára utal, hogy a kifelé történő kommunikációja során 16 bites, a belső műveletek során viszont tisztán 32 bites működésre képes.
Áttekintés
[szerkesztés]A gép a számítógépek 16 bites korszakának jeles képviselője, mely Motorola 68000-es processzorral, 512 KB RAM-mal, és DS DD-s nagy floppy-val üzemelt, melyek egyenként 720 KB adat tárolására alkalmasak). A gép az Apple Macintosh és a Commodore Amiga vetélytársaként jelent meg, az előbbihez képest színes kijelzők támogatásával, az utóbbihoz képest majdnem két hónap előnnyel. Az első asztali számítógép volt, mely támogatta a MIDI formátumot, ezért nagy népszerűségnek örvendett a zenészek körében is.
Az Atari ST felépítésekor elsődleges szempont volt, hogy minél olcsóbban, minél rövidebb idő alatt hozzanak létre egy ütőképes gépet. Gyors processzora és nagy felbontású fekete-fehér kép megjelenítésére alkalmas üzemmódja okán az üzleti életben és a kiadványszerkesztéseknél is sikeres társ lett.
Utódja az Atari TT és az Atari Jaguar lett, lényegesen kisebb sikerrel, melynek köszönhetően végül az Atari befejezte számítógépgyártó tevékenységét. Ám a gép, emulátorok segítségével a mai napig tovább él.
Története
[szerkesztés]1984-ben az akkor még független Amiga (még mint cégnév) bemutatta a CES-en félkész, Lorraine kódnévre hallgató gépét. Ezzel lenyűgözték a nagyközönséget, de pénzt nem szereztek, így kénytelenek voltak befektetőket keresni. Ugyanebben az időben a Commodore-tól távozott Jack Tramiel megalapította a Tramel Technology céget: olyan új gép tervezésében gondolkodott, mellyel ismét piacvezető lehet. E célból megvásárolták az Atari személyi számítógépekkel foglalkozó üzletágát. Itt már javában folyt egy olyan gép kifejlesztése, mely jelentős részben épített az Amiga cég által tervezett chipkészletre. Ebből a célból jelentős kölcsönöket adtak a cégnek fejlesztésekre.
Tramiel érkezésével megváltozott az álláspont: az Amiga felvásárlására készültek. Ennek érdekében a szorongatott helyzetben lévő cég részvényeinek darabjáért először 1 dollár 60 centet ajánlottak, majd az utolsó pillanatban leszállították ajánlatukat 98 centre. A nem túl tisztességes ajánlatra a szorult helyzetben lévő Amiga már majdnem rábólintott, ám ekkor megjelent a színen a Commodore, amely darabjáért 4 dollárt adott minden részvény után, s így vele köttetett meg az üzlet. Az Atari így versenyképes technológia nélkül maradt, de nem adták fel. Jack Tramiel utasította mérnökcsapatát, hogy egy forradalmian új, nagy tudású, emellett azonban olcsón előállítható számítógépet tervezzenek, és mindez legyen hamarabb kész, mint ahogy a Commodore által akkor már javában készített Amiga gép piacra kerül.
A közel lehetetlen feladat sikerült: a gép bemutatkozott a CES-en 1985-ben, hamarabb, mint az Amiga, és annak az árának mindössze a feléért. A gyors fejlesztésnek azonban megvoltak a maga hátulütői is, melyeket később csak részben sikerült kiküszöbölni. Az első sorozat 130 ST és 520ST jelöléssel került piacra, majd 1986-ban jött az 1 MB RAM-mal rendelkező 1040ST. 1987-ben érkezett a Mega ST, mellyel már a professzionális felhasználói réteget célozták meg - különálló billentyűzettel, 1, 2, vagy 4 MB RAM-mal, merevlemezzel, és csatlakoztatható lézernyomtatóval. 1989-ben frissítették a chipkészletet: az STe változatban gyors memóriamásolásra alkalmas Blitter chip jelent meg, 4096 színű színpaletta, és a National LMC 1992 hangchip nyújtotta 8 bites sztereó hangzás is a gép része lett. 1990-ben 68030 jelöléssel érkezett egy 32 bites munkaállomás-verzió (Atari TT), majd ennek alapjain a mindössze egy évig gyártott, 1992-es Falcon. Az ST-sorozat utolsó gépe az 1991-ben bemutatott Mega STE volt. A gép gyártása 1993-ban fejeződött be végleg.
Felépítés
[szerkesztés]A processzor Motorola 68000, 8 MHz sebességen. A processzor kifelé csak 16 bites adat- és 24 bites memóriabusszal van ellátva, belül azonban teljes értékű, 32 bites cím- és adatregiszterekkel rendelkezik. Programozás szempontjából tehát teljes értékű 32 bites rendszer áll rendelkezésre. Ez egy észszerű kompromisszum, gyártása kezdetén ugyanis még nem voltak meg a feltételei az olcsó 32 bites rendszerek gyártásához. Viszont a processzorra írt programok, éppen ezen tulajdonságának köszönhetően, fel voltak készítve a 32 bitre való átállásra.
A memória kezdetben 512 KB RAM volt, amely a későbbi változatokban egészen 4 MB-ig bővült, és maga a gép is bővíthető volt eddig a határig.A legelső széria nem tartalmazta a grafikus felület, a GEM kódját ROM-ban, mivel túl nagy volt és nem is készült el időre. Később ezt egy 192 KB méretű ROM-mal oldották meg.
A grafikus felület egyike volt azoknak a pontoknak, melyek a rövid fejlesztési idő áldozatául estek. 640X400 monokróm, 320X200 16 színű, és 640X200 512 színű megjelenítésre volt képes a gép. A monokróm üzemmód használatához más monitort kellett használni, cserébe ez az üzemmód 72 Hz-es képfrissítéssel üzemelt, amely rendkívül felhasználóbarát volt abban az időben, s ezért lett a számítógép a grafikusok és a kiadványszerkesztők egyik kedvence. Színes üzemmódok megjelenítéséhez is monitorra volt szükség, TV-re kötni csak speciális (később beépített) modulátorral lehetett.
A hangokért a Yamaha YM2149-es chipje felelt. 3 külön hang és 8 oktáv leképezésére volt alkalmas. Emellett a gép rendelkezett MIDI-csatlakozóval, amely nem volt szokványos akkoriban, Ez, és a külön a gépre írt Cubase program rendkívül népszerűvé tette az ST-t a zenészek körében.
A gép teljes értékű billentyűzettel lett ellátva, funkció-, szerkesztő-, és numerikus billentyűkkel egyetemben. A funkcióbillentyűk elrendezése jellegzetes, ferde rombusz alakú, amely a gép egyik jellegzetes vonása lett. Alaptartozékként járt még a kétgombos, szögletes egér is. Beviteli eszközként csatolható volt még RGB monitor, ROM kártya, illetve volt még párhuzamos port, RS232C (soros) port, merevlemez- és hajlékonylemez-csatoló port, joystick port, és TV-kimenet. Népszerű csatolható eszköz volt az Atari külön erre a célra épített nyomtatója.
Az operációs rendszer neve TOS, mely az akkoriban elterjedt CP/M rendszer erősen továbbfejlesztett változata. Alap rendszerhívások tekintetében a rendszer teljesen MS-DOS-kompatibilis. A grafikus felület GEM névre hallgat, és kifejezetten a gép igényeihez lett igazítva. Ablakok, ikonok, illetve menük megjelenítésére is képes volt, egyedüli hátránya, hogy nem rendelkezik multitaskinggal, azaz egy időben csak egy folyamat futhat.
Változatok
[szerkesztés]
ST
[szerkesztés]Az 1985. évi bemutatáskor ebben a formában jelent meg az Atari ST. Hagyományos házi számítógép kialakítású gép, azaz a billentyűzet tartalmazza magát az alapgépet. Floppy meghajtót és monitort külön kellett vásárolni és csatlakoztatni hozzá.
STF
[szerkesztés]1986-tól kapható, floppy meghajtóval egybeépített, az alap Atari ST-nél lényegesen nagyobb méretű számítógép. A drive a ház hátsó részén, az alaplap (és billentyűzet) mögött, a billentyűzetre merőlegesen található, azaz a gép jobb oldalán hátul (azaz oldalról) lehet behelyezni a lemezt. (Hasonló az 1987-ben bemutatott Commodore Amiga 500 számítógéphez.)
STM
[szerkesztés]A floppy drive nélküli alapváltozat RF modulátorral szerelt, azaz otthoni televíziókészülékhez csatlakoztatható verziója.
STFM
[szerkesztés]A floppy drive-val bővített változat RF modulátorral szerelt, azaz otthoni televíziókészülékhez csatlakoztatható verziója.
Mega ST
[szerkesztés]Professzionális felhasználásra szánt, az IBM PC-kre emlékeztető architektúrájú gépváltozat, azaz különálló billentyűzet és desktop kialakítású gépház, amelyre a monitort lehet helyezni. 1986-ban mutatták be.
STacy
[szerkesztés]Az Atari ST hordozható változata, amelyet 1989-ben mutattak be és 1991-ig volt gyártásban.
STE
[szerkesztés]Az Atari ST/STF/STFM sorozat 1989-ben bemutatott, továbbfejlesztett változata (E = Enhanced). Az alapgéphez képest számos fejlesztést tartalmazott (lásd fent).
Mega STE
[szerkesztés]Az Atari STE 1991-ben megjelent professzionális változata, melynek a háza azonban nem a Mega ST-vel, hanem az Atari TT-vel azonos formatervű.
ST Book
[szerkesztés]Az Atari STE 1991-ben, a Mega STE-vel együtt bemutatott laptop változata.
További információk
[szerkesztés]- Little Green Desktop - a géppel legkomolyabban foglalkozó weboldal
- Atari Legend Archiválva 2010. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Angol nyelvű leírás
- Sok-sok, Atarival foglalkozó oldal
- Index fórum
Források
[szerkesztés]- GAMER Magazin 2004/5. szám - Retro kuckó: Atari ST
- Hardverismertető
