Fő műve az Életem története címmel halála után kiadott emlékirata volt, amit francia nyelven írt. Önéletrajza nagyrészt szerelmi kalandjairól szól, ezért neve később a nőcsábászok, szívtiprók szinonimájává vált. A jelenlegi legteljesebb kiadásban mintegy 4000 oldalas alkotás emellett – a cselekmény helyenként regényes túlzásaitól eltekintve – meglehetősen hű képet ad kora társadalmáról, annyira, hogy a szereplők nagy részét más forrásokból is azonosítani lehet. Ennek alapján az elmúlt két évszázad alatt kialakult az irodalomtörténet és az európai történelem kutatásának egy önálló ágazata, a nemzetközi Casanova-kutatás, ami sok eredményt hozott, számos érdekes tényt tárt fel Casanova koráról.
Casanova élete számos alkotóművészt megihletett. A róla készült irodalmi igényű alkotások száma vetekszik a casanovisták tudományos kutató munkásságával. Hugo von Hofmannsthal 1899-ben írt róla drámát Der Abenteurer und die Sängerin (A kalandor és az énekesnő) címmel. Hermann Hesse műve (Casanovas Bekehrung – Casanova megtérése) 1906-ban jelent meg. A magyar írók közül Szentkuthy Miklós (1939) és Márai Sándor (1940) is megörökítette személyiségét írásaiban. A magyarországi zsidó felmenőktől származó, akkoriban pornográfia miatt támadott osztrák Arthur Schnitzler 1918-ban megjelent írása a Casanovas Heimfahrt (Casanova hazatérése) címet viselte. 1919-ben ugyanő Die Schwestern oder Casanova in Spa (A nővérek avagy Casanova Spában) címmel írt róla.
185 éve, 1840-ben született Szilágyi Dezső magyar jogász, politikus, az MTA tagja († 1901).
160 éve, 1865-ben született Zsigmondy Richárd magyar származású osztrák-német vegyész, Nobel-díjas kémikus, a kolloidkémia kiemelkedő alakja († 1929).
150 éve, 1875-ben született Edgar Wallace angol krimi-, újság- és színműíró († 1932).
140 éve, 1885-ben született Bartucz Lajos antropológus, egyetemi tanár, Szegeden az Alföldi Tudományos Intézet megszervezője és első igazgatója († 1966).
100 éve, 1925-ben született Antonio Spallino olimpiai és világbajnok olasz tőr- és párbajtőrvívó, politikus († 2017).
95 éve,1930-ban mutatták be A kék angyal című filmet, amelyet az első jelentős német hangosfilmnek tekintenek, és ez hozta meg a sikert Marlene Dietrich számára is.
Minden szerkesztésed ezen licenc elfogadását és alkalmazását jelenti, mellyel hozzájárulsz, hogy a művet bárki módosíthatja, azt bármilyen célra felhasználhatja.
A Wikipédia tartalmának újrafelhasználásakor (átdolgozás esetén is) meg kell adnod, hogy a műre a fenti licenc vonatkozik, továbbá meg kell nevezned a forrásul szolgáló szócikket; internetes közzététel esetén a forrásműre mutató linket kell elhelyezned honlapodon.
A képek felhasználási feltételeit külön kell ellenőrizned.
.jpg)
_(Cropped).png)
