A harisnyanadrág szerkezetileg két hosszú harisnyából és az azokat összekötő nadrágrészből álló, szorosan a testre simuló, derékig érő ruhadarab. Inkább nők és kisgyerekek hordják, de készül férfiak számára is. A női viseletben ma már teljesen általános és így fontos divatcikk is, gyerekek főként télen viselik, a hideg elleni védelemként, a férfiak harisnyanadrág-viselete kivételesnek számít, például nagyon hideg környezetben, bizonyos sportokhoz (például búvároknak és korcsolyázóknak), balett-táncosoknak, és egyes esetekben – kifejezetten szorító hatású kivitelben – mint gyógyászati segédeszköz is szerepel.
A harisnyanadrág eredete a
reneszánsz korára nyúlik vissza, elsőként fiatal velencei férfiak viseltek rövid zekéjük alatt, a 14. században, gyakran hímzés is díszítette. A mai viseletben általánossá vált modern harisnyanadrág története 1959-ben kezdődik, ami egybeesett a miniszoknya viseletének gyorsan népszerűvé vált divatjával is. A terméket Allen Grant amerikai harisnyagyáros fejlesztette ki. A harisnyanadrágot lényegében két hosszított szárú – derékig érő –
harisnyából állítják elő, amelyek felső részét felvágják, és úgy varrják össze, hogy nadrágot alkossanak. Mivel azonban a harisnya-körkötő gépek átmérője nem elég nagy ahhoz, hogy a csípő és a derék körméretének megfelelő bőségű harisnyaszárat állíthassanak elő, a két szár összevarrásánál rendszerint betoldást („lépésbetétet”, „cviklit”) alkalmaznak.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek: Castel del Monte • Normandiai partraszállás • Hajdúdorogi székesegyház • Euklideszi algoritmus • Kék leguán • Ruróni Kensin • Saturn V
Javaslatok
