Az
Asperger-szindróma (angolul:
Asperger syndrome, gyakori rövidítése:
AS) a
neurobiológiai állapotnak számító
pervazív fejlődési zavarok egyik kategóriája, amelynek a
BNO kódja: F84.5. Az Asperger-szindrómára – az egyéb
autizmusspektrumhoz tartozó állapotokkal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, és gyakran átlagos vagy annál magasabb egyéni
intelligenciaszinttel párosul. Az Asperger-szindrómás nem mutat értelmi zavart és nyelvi zavart sem, kisgyerekkorban nem volt fejlődési késése a nyelv elsajátításában, valamint elboldogul az alapvető társas interakciókban, azaz vannak mindennapi kommunikációs készségei. A
DSM-IV szerint az átlagos, vagy annál magasabb intelligencia diagnosztikai kritérium. Következményeként a felismerése is nehezebb, magas a latencia. Bizonyos becslések szerint az esetek 30–50%-át nem diagnosztizálják. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amikben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait, és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás.
A rendellenességet
Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát
Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést. Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve
(Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben. A 2013-ban megjelent, jelenleg érvényes DSM-V megszüntette ezt a diagnózist, helyette bevezette az „autizmus spektrumzavar”-t (ASD), ami súlyosság szerint osztályoz, azonban a
WHO által használt
BNO-10-ben továbbra is szerepel. Pontos okai és előfordulási gyakorisága ismeretlen, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változásai miatt.
_Caldas.jpg)
.jpg)
