szóvicc

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ vicc (“joke”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːvit͡sː]
• Hyphenation: szó‧vicc

Noun

szóvicc (plural szóviccek)

1. pun (a joke or type of wordplay)

   Hypernym: szójáték

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	szóvicc	szóviccek
accusative	szóviccet	szóvicceket
dative	szóviccnek	szóvicceknek
instrumental	szóviccel	szóviccekkel
causal-final	szóviccért	szóviccekért
translative	szóviccé	szóviccekké
terminative	szóviccig	szóviccekig
essive-formal	szóviccként	szóviccekként
essive-modal	—	—
inessive	szóviccben	szóviccekben
superessive	szóviccen	szóvicceken
adessive	szóviccnél	szóvicceknél
illative	szóviccbe	szóviccekbe
sublative	szóviccre	szóviccekre
allative	szóvicchez	szóviccekhez
elative	szóviccből	szóviccekből
delative	szóviccről	szóviccekről
ablative	szóvicctől	szóviccektől
non-attributive possessive – singular	szóviccé	szóvicceké
non-attributive possessive – plural	szóviccéi	szóviccekéi

Possessive forms of szóvicc

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szóviccem	szóvicceim
2nd person sing.	szóvicced	szóvicceid
3rd person sing.	szóvicce	szóviccei
1st person plural	szóviccünk	szóvicceink
2nd person plural	szóviccetek	szóvicceitek
3rd person plural	szóviccük	szóvicceik

Further reading

• szóvicc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• szóvicc in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).